Magánérdek, közérdek

A 2017.05.19. pénteki önkormányzati közmeghallgatás során gyakran többször mérgezte a hangulatot az „XY a magánérdekéből beszélt, de én…” típusú vádaskodás. Előzetesen leszögezem, hogy legújabb kori betelepülőként csak építési célú ingatlannal rendelkezem, ami átminősítés által nem érintett, fizetem viszont az „európai szintű” telekadót, amihez fogható mértékről korábban még csak nem is hallottam. A HÉSZ kapcsán kipattant közös gondolkodást előre vivőnek látom, nagyon értékes, hogy legalább ez a „mag” energiát szán arra, ami minden pilisborosjenői lakos közös érdeke (lenne). Alábbi hozzászólásomban a mellett érvelek, hogy a magán- és közérdek összehangolása lehetséges, sőt szükségszerű, e nélkül nem lehet a településünket felvirágoztatni.

Mindig van döntési lehetőségünk!

Mintegy 30 éve beruházási-, üzleti döntésekkel is foglalkozó közgazdászként, vállalati vezetőként (10 milliárd forintot meghaladó üzleti beruházás előkészítésében, döntésében vettem részt) megszoktam, hogy minden döntés előkészítést igényel legalább az alábbiak mentén:

  • kik a fő érintettek (pld: önkormányzat, vállalkozó, tulajdonos…)?
  • ki milyen beruházást végez el, és aztán hogyan részesedik a beruházás hasznából?
  • milyen folyamatos költségek merülnek majd fel a döntés következtében, ezeket ki fogja viselni?
  • ki milyen kockázatot vállal a döntéssel, mennyiben fenyegeti ez a kockázat az ő befektetését, várható hasznait?  (vagy egy közketeltű kifejezéssel: „ki veri kinek a micsodájával a csalánt?”)

Egy ilyen kimutatás, elemzés legalább a következő előnyökkel jár:

  • lehetővé válik a döntési alternatívák összehasonlítása
  • tisztává válik az, hogy ki mivel járul hozzá a tervezett beruházáshoz
  • jól kitapinthatók az egyes alternatívák különbségei

Az könnyen belátható, hogy a sonka tojás elkészültéhez nem azonos mértékben járul hozzá a tyúk és a hízó, de célszerű minden döntés előtt alapos elemzést végezni!

Célszerű – sőt egy önkormányzat esetén kötelező – a döntésekben a teljes életciklust, a jövőt is figyelembe venni pld.:

  • mibe kerül majd az EU támogatásból felépült uszoda vizét folyamatosan fűteni, mekkora felújításokra lesz tervezetten szükség 5-10-15 év múlva?
  • kell-e majd és mennyiért az új településrészeken utat, iskolát, óvodát, rendelőintézetet közvilágítást építeni, havat eltakarítani?
  • a megépült focipályát, játszóteret ki fogja karbantartani, hogy ne kelljen azt bezárni?

Egy ilyen összehasonlítást „döntés előkészítést” meg lehet 3 és 50 szempont figyelembe vételével is csinálni, lehet az eredmény közelítő vagy nagyon pontos. Ha pedig egyszer egy döntés félresikerült, akkor meg kell vizsgálni, hogy milyen hamis előzetes feltételezések vezettek a rossz eredményhez (2 hurkos tanulás)! Nem elég azt mondani, hogy „ha jól csináljuk jobb lesz” mert „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”!

Konkrétan: Pilisborosjenő legnagyobb értéke nem a termőföld, hanem az azok átminősítéséhez kapcsolódó jogok: itt vagyonok keletkezhetnek és tűnhetnek el, tehát nyilvánossá kell tenni, hogy az önkormányzat egy döntésével kinél milyen vagyonokat keletkeztet, és ezért az Önkormányzat mit kap cserébe!  

Nincs semmi bajom, ha egy vállalkozó úgy dönt, ahogy helyesnek látja, ha ő visel minden beruházást, kockázatot és leendő költséget. Ha pld. a Malomdűlő „nem alkalmas ipari logisztikai célra, de alkalmas lesz lakóövezetnek”, akkor mondjuk ki: minden ezzel kapcsolatos kockázat és költség a vállalkozóé.  Ha ebben az önkormányzatot bármilyen beruházás, kockázat, költség terheli majd, akkor azt az önkormányzatnak a lakosok felé be kell mutatnia. Pld.: egy „ófalu és újfalu” közötti esetleges adóbevallás alapú jövőbeni költségmegosztás sem lesz igazságos akkor, ha egy „újfalu” kialakítása az önkormányzat számára eleve csak aránytalanul nagy kockázattal, vagy beruházással jöhet  létre.

Ugyanúgy van arra lehetőség, sőt célszerű, hogy egy korábban elkezdett beruházást módosítsunk, vagy akár abbahagyjunk. Ha a változó körülmények, új információk mellett azt látjuk, hogy az eddigi költések ellenére sem fog a beruházás megtérülni, akkor az érvek bemutatása mellett le kell állítani, hiszen minden további költés is csak újabb veszteséget okoz!

Ilyen volt Magyarországon a dunai vízlépcső ügye is, és részben erről szól a Paks 2 vitája is.

Nincs sorsszerű determináció, csak előnyös és előnytelen alternatívák vannak.  A korábbi döntések meghagyása, a sodródás is döntés, csak néha a legrosszabb.

Információs és/vagy bizalmi válság van

Az eddig hallottak, olvasottak alapján a helyi lakosok nagy igénnyel lépnek fel a fejlesztési területeket érintő döntéseket megalapozó információk megszerzése érdekében pld:

  • mit tartalmaz az a bizonyos szerződés, megállapodás?
  • miért történne meg az átminősítés?
  • mit tartalmaz egy eddigi perirat, mekkora valószínűsíthető kockázatot fut az önkormányzat?
  • ténylegesen mekkora kára keletkezhetett a vállalkozónak, ebből mi lehet az önkormányzatra áthárítható rész?

Őszintén be kell vallani, hogy a szempontok egy része becslésen, megítélésen alapul. Lehet, hogy bizonyos kockázatokat, esélyeket másképp ítélünk meg, ilyenkor szükséges lehet forgatókönyvekkel, „scenáriókkal” dolgozni.

Most kellene a „szekérnek a lovakat bevárnia”, hiszen minden döntés célszerűségét a kidolgozás alatt álló jövőképünk alapján lehet értelmezni. Ez egy további probléma gócpont, hiszen itt a mi esetünkben párhuzamosodtak egyébként logikailag egymás után következő lépések.

A fenti tények, adatok gyűjtése, elemzése viszont nem lehet a mégoly szakértő helyi lakosok felelőssége: ennek gazdája a megválasztott képviselőtestület.

Az önkormányzat szervezete képes kell legyen az adatok érvek, okok, elemzések értelmezésére és közzétételére, mert ez a dolga.

Segítséget, támogatást lehet kérni, hiszen Pilisborosjenő lakosai komoly szakértelemmel is bírnak. Ha ez sincs, akkor jogosan marad a „mutyiznak, hallgatnak, mert vaj van a fejükön” érzés.

Minden vagyont és gazdálkodást érintő önkormányzati döntést egységesített sémákban ki lehet és kell mutatni, hiszen ez bizonyítja utólag is az elvárt gondosságot és jóhiszeműséget. Lakossági kérdés esetén jöhetnek a további részletek.

Az önkormányzat esetleges rossz döntései a lakosok jelen- és jövőbeni vagyonát, adóbefizetéseit terhelik, az önkormányzat nem saját vagyonát kockára tévő vállalkozó! Szakszerűség és átláthatóság szükséges az önkormányzat munkájában.

Egy igazi egyedi értékünk van

Azért költöztünk ide, mert a barátaink unszolására beláttuk, hogy ez a zsákfalu egy gyöngyszem a budapesti agglomerációban: a Hármashatár-hegyi kilátóból is láthatóan elkülönül Ürömtől, Budapesttől, még jelenleg is sok tekintetben „hagyományos falu”.

Azért költöztünk ide, mert Budapesthez közel nem akartuk lakóparkban a szomszéd napozóágyát és grillsütőjét látni, a kedvenc zenéit hallgatni. Elég Ürömön, vagy Budapest külső részein, Dunakeszin, Fóton, Veresegyházán végigmenni, hogy átélhető legyen ez.

Nincs ellentmondás, a lakóparkosítás elvetése nem beköltözés ellenesség – mi is mégis ideköltöztünk: a falu hagyományos belső részében vettünk telket és építkeztünk.  A telekadó arányos a környezettel, de aránytalan az utak állapotával. A beköltözés akkor is lehetséges, ha nem alakítunk ki lakóparkokat, csak ekkor közvetlenül azok is élvezik annak hasznát, akik eladó lakótelekkel rendelkeznek, és ilyen is van sok. (Pilisborosjenőn több száz eladó ingatlan van – szerk) Az önkormányzat további beruházás nélkül jut adóbevételhez.

Nincs még kint „megtelt” tábla a falun, hogy minden áron a fenti példákat kéne követni, úgy hogy a lakóparkosításnak nem is látjuk a kockázatait, következményeit.

Szerencsére a falu lekéste az 1990 – 2000-es évek tömeges lakóparkosítási hullámát, és ehhez nem is jók az infrastrukturális adottságai.

Őrizzük meg közösen azt, amink van: a falusias hangulatot, érintetlen természetet, békét és csendet. Ennek módját kell okosan kitalálni és eladni a jövőképünkben, biztosan lesz rá vevő.

Nagy Ernő

2017-05-23T21:57:06+00:002017. 05. 23.|Szakmai vélemény|

About the Author:

Hagyj üzenetet