Színekről és irányokról, ünnepekkor

Aki valamennyire követi a németországi belpolitikai életet, az megszokhatta, hogy a vezető pártokra színekkel szeretnek hivatkozni. A fekete a kereszténydemokrata – keresztényszociális szövetség színe, vörösek a szociáldemokraták, sárgák a szabaddemokraták és – milyen meglepő – zöldek a zöldek. Ezután vizuális képekkel lehet hivatkozni az egyes lehetséges kormányösszetételekre: Jamaica koalíció jelenti – az ország zászlajára utalva – ha a keresztény pártok győzelme után fekete-sárga-zöld együttműködés jön létre, illetve közlekedési lámpa koalíció, ha – mint az a nemrégiben lezajlott választások után szövetségi szinten első alkalommal bekövetkezett – szociáldemokrata győzelem után ők alakítanak kormányt mindkét kisebb parlamenti párt bevonásával.

Aki tehát politikai elkötelezettséggel bír, annak először is van már egy színe. Kék jut az AfD-nek, lila az NDK utódpártnak stb. Aki pedig megmondja, hova szeretnék kilukadni, annak extra jutalom dukál: nem szükséges tovább olvasnia.

Azt szeretném kiemelni, hogy habár fontos az egyes emberek színe, de legalább ilyen fontos, ha nem még fontosabb, az ember minősége. És remélem, hogy ezt sikerül úgy mondanom, hogy érezhető legyen, nem egy személyes véleménnyel próbálok tetszelegni, hanem a 2097 Csoport Egyesület belső értékrendjét szeretném közérthetővé tenni.

Az országban uralkodó szekértábor logika kimondva-kimondatlanul arra épít, hogy a mi táborunkban vannak az értelmesen gondolkodó normális emberek, a túloldalon pedig a gyári hibások, rosszabb esetben alantas célok által hajtott tévelygők. Holott ha képesek vagyunk legalább minimális elfogulatlansággal szemügyre venni a helyzetet, meg fogjuk állapítani, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Minden egyes színen belül megtalálhatjuk a kiválóságokat csakúgy, mint a hitványokat. Jószándék és ármány összeölelkezve lejti táncát mindegyik csoporton belül.

Egyszerű üzenetek ragadnak meg a legkönnyebben, megtörtént a zászlóbontás a jövő évi választásokra. Két irány már foglalt: ELŐRE és FELFELÉ, a többire még bejelentkezhetnek azok, akik jobbra, balra, lefelé vagy esetleg hátra látják a kiutat.

Az ELŐRE és FELFELÉ szembeállítása persze csak az eddig sorozatosan kiállított szegénységi bizonyítványunk egy újabb kiadása. De a FELFELÉ irány végiggondolásában talán segítenek az emberek színéről és minőségéről mondottak. Mint ahogy annak felismerésében is, hogy hol is lehetnek tényleges eredményekkel kecsegtető tennivalóink. Eleink mindezeket az intelmeket már pontosan megfogalmazták, nekünk nem marad más, mint hogy a kellő helyen és időben megidézzük a „más szemében a szálkát, sajátunkban a gerendát sem…”, a „saját ház előtt való söprögetés…” gondolatokat.

Hogyan vetemedhettem erre, hogy egy hangsúlyozottan apolitikus civil szervezet karácsonyi megszólalásában ilyen kérdéseket vegyek elő? Nos, éppen az aggodalom vezetett, hogy a ránk váró időszakban a fokozott izgalmi állapotba kerülő közélet vagdalkozásai közepette csorbulhatnak ezek a vívmányaink.

A világbéke és egy járványtól mentes világ mellett tehát mindenekelőtt azt kívánom, hogy sikerüljön ebben az áldásos időszakban oly mértékben feltöltődni energiával és szeretettel, hogy biztos kézzel kormányozzuk tovább hajónkat az általunk választott nyomvonalon. Pátosz vége, ne egyetek túl sok bejglit!

Boldog Karácsonyt Pilisborosjenő!