Ez az írás 1996 május 20-án született. Sok idő telt el a kezdetektől, de hála az újra és újra nekirugaszkodóknak végül megvalósult a gyermekek játszótere. Köszönet mindenkinek aki részese ennek a történetnek. Olvassák szeretettel.
Ezen utolsó műhelynapon megkíséreltük összerakni az addigiak alapján Pilisborosjenő jövőképét. Gauder Péter számomra meggyőző munkát végzett, még ha nem is érezhetjük azt, hogy eljutottunk a munka végére. A rendelkezésre álló anyagokból Bojár Iván fogja összeállítani azt a koncepció dokumentációt, ami falunk további fejlődésének irányát kijelölheti és egy jövőbeni alkalommal lehetőség lesz ennek megvitatására is.
Vajon melyik évből és milyen dokumentumból származik ez a szakértői értékelés? Tippjeiteket a cikk alatt a komment szekcióban tehetitek meg. Persze aki pontosan tudja, annak nem ér tippelnie. A helyes megfejtést június 6-án kedden közöljük.
A negyedik műhelymunka nap alapvetése az volt, hogy egy fenntartható rendszerben három erőnek tényezőnek kell tudnia egymással "kiegyeznie", ez a három tényező a környezet, a társadalom és a gazdaság. Mindháromnak megvannak a saját elvárásai, saját elképzelései arról, hogyan tudna jól működni, de köztük a kiegyezés természetszerűleg nem jön könnyen létre A kérdés az, hogyan lehetne mégis megkeresni azt a közös, kompromisszumos metszetet (azaz jövőképet), amelyben mindhárom tényező elvárásai figyelembe vannak véve. Ez ugyanis a fenntartható, reális jövőképünk.
"Milyen Pilisborosjenőn szeretnének élni 2050-ben a helyi fiatalok?" Erre a kérdésre keresték a választ fiataljaink közül többen, név szerint Antonovits Bence Dániel, Bihaly Áron, Endrődi-Mike Attila, Kovács Tihamér Benjámin és Marton Gergely. Részletes kérdőívüket tudományos igényességgel állították össze és értékelték ki Daróczi Péter és Kun Róbert statisztikusok bevonásával. Az elemzést Antonovits Bence szerkesztette. Tanulságos olvasmány, ami példaértékű alapossággal készült. Különösen üdítő olvasmány abban a faluban, ahol hónapok óta küzdünk a legalapvetőbb átláthatóságért, az önkormányzati döntések hiteles szakmai megalapozásáért. Nos itt egy példa, tessék utánuk csinálni!
Lezajlott az első igazi HÉSZ fórum, hiszen ez volt az első alkalom, amikor konkrétan a HÉSZ-szel kapcsolatos lakossági véleményeket várták az alkotók. Az, hogy melyik HÉSZ-szel kapcsolatban, az egyre kevésbé világos. Főépítész úr kifejezetten kérte, hogy a régi HÉSZ-szel kapcsolatban adjunk be véleményeket, ami teljesen adekvát igény lenne az általunk hiányolt HÉSZ előkészítő szakaszban, de mint tudjuk, minden erőfeszítésünk és logikusnak, sőt 314/2012. kormányrendelettel összhangban lévőnek tűnő érvünk ellenére most már a HÉSZ véleményezési szakaszában járunk, amely párhuzamosan zajlik az ősszel határidős településfejlesztési koncepció és arculati kézikönyv készítésével (szerdánként), amelynek viszont le kellene képződnie majd a HÉSZ-ben, csakhogy az utóbbinak a véleményezési szakasza 30 nap múlva lezárul. Ebben a meglehetősen zavaros helyzetben könnyen rendet lehetne teremteni azzal, hogy a HÉSZ megújítását visszateszi a képviselő testület előkészítő szakaszba, a civil mozgalom hatására és a településfejlesztési koncepció kialakítása közben összeállt, partnerségi egyeztetésre tökéletesen alkalmas munkacsoportok "szürkeállományát" arra használják, amire "való": segítségükkel, együttműködve megalkotható az a JOBB HÉSZ, amelyben az itt lakók értékei megjelennek, és amely HÉSZ az elmúlt évtizedek hibáit nem tovább fokozza, hanem a lehetőségekhez képest megpróbálja korrigálni.
A harmadik műhelymunka keretében elkezdtük a vágyott, a lehetséges, a valószínű és a kívánatos jövőképek halmazát megkeresni, melynek keretében először az általunk megcélzott jövőkép(ek) akadályait vettük sorra. A lista szép hosszúra sikeredett, utána ebből egy speciális módszertannal állítottuk elő a súlyozott akadály halmazt, melynek élén messze a többi akadályt megelőzve olyasvalami állt, ami nem okoz majd nagy meglepetést annak, aki követte az elmúlt hónapok eseményeit.
Lazarét története merőben eltér a többi fejlesztési területétől. Kárpótlási terület, ahol az volt a cél, hogy minden Pilisborosjenői, akinek akár egyetlen aranykoronányi kárpótlási jegye van, hozzájuthasson egy építési telekhez, hogy ők maguk, vagy gyerekeik beépíthessék ezt a gyönyörű domboldalt. Az akkoriban született gyerekek ma már szavazásra jogosult polgárok. Ez az írás csak egy szeletét ismerteti ennek a szövevényes történetnek, ha igény mutatkozik rá, szívesen folytatjuk, kiegészítjük.
A második munkaalkalom során e tapasztalatok ismeretében igyekeztünk a falufejlesztésben elmélyedni. Ekkor vállaltan kimondtuk, hogy vágyakat és ötleteket gyűjtünk - ugyanakkor nem légből kapott, hanem a már egyszer elemzett lehetőségeink szerinti elképzeléseket. Ez a szint természetesen összetettebb felvetéseket vont maga után.
1 hétig napi 4-6 órán keresztül a képen érzékelhető sebességel szivattyúztunk, hogy ne öntse el az igatlanunkat és ne a házunk alatta szivároglyon el a víz. 30 cm víz gyült fel az utcán, kb 40 cm- nél átlépi a kertikapunk és elönti a házat.
