Hogy kerül a sitt az utakra, avagy az évszázad üzlete Pilisborosjenőn

Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy az utóbbi években lépten nyomon darált sittbe „botlunk” a faluban, sőt a legutóbbi önkormányzati akció keretében a műemléki értéket képviselő Szedmák-ház is a sittdarálóban végezte – azóta is kíváncsian várjuk, melyik utca lakói lesznek azon szerencsés nyertesek, akik előtt a Fő utcában felpúpozott méretes törmelékhalmokat széjjelteregetik.

A darált sitt látványos pilisborosjenői térnyerése nem újkeletű jelenség. Hosszú ideig azonban tanácstalanul álltunk az előtt a talány előtt, hogy honnan áramlik ez a rengeteg sitt kis falunkba, most azonban a rejtély végre megoldódni látszik…

Baráti beszélgetések során már évekkel ezelőtt is sokszor szóba került, hogy vajon ki lehet a falu titokzatos sittbeszállítója, és ezen tanakodtak a frissen „lesittelt” utcák autótulajdonosai is sorbanállás közben a gumijavítónál, lévén az építési törmelék gyakran gazdagon tartalmaz görbe szegeket, csavarokat, amik köztudottan az autógumi jóbarátai.

Terjedt tehát a sitt a faluban ellenállás nélkül, és – legyünk őszinték – azért sokan egy picit hálásak is voltunk ezért. Mert sokkal könnyebb sitten járni, mint vízen. A kátyú helyett a sitt akkoriban jelentős előrelépésnek tűnt. Bizony, valljuk be: néhány évtized pilisborosjenői múlttal az ember megtanul örülni az élet egészen apró ajándékainak is. Így örültünk mi is a sittnek, és nem firtattuk túlságosan származását.

A focipálya is áldozatul esik…

Teltek múltak a hónapok (évek?), mígnem egyszer csak a focipályát is elérte a törmelék, az is vastag sittréteget kapott.

„Ez aztán azaztán! Mivégre? Parkoló netán?” – gondoltuk sokan.

Utánajárásunk során megtudtuk, hogy a vastag törmelékesítés a füvesítés első lépése. A pálya alapja ugyanis ilyenkor úgynevezett „szivárgó réteget” kap.

Állítólag a kambodzsai futszal szövetség említi a bontási törmeléket a pályakészítés technológiai leírásában, de sajnos nyelvi nehézségek miatt ezt nem sikerült 100% biztonsággal megerősítenünk. Mindegy is, mit számított nekünk akkoriban plusz egy kis sitt! Túlléptünk a dolgon. Kedélyeinkben megnyugodva figyeltük esős reggeleken, amint a víz kétséget kizáróan tovaszivárog. Ott, ahol optimális esetben a fűnek kellett volna zöldellnie.

Lelki békénk egészen addig tartott, míg egy szép napon az egész szivárgó réteget akkurátusan betemették jófajta sárga agyaggal. Tán megunták a szépnek korántsem nevezhető látványt? Megértjük, ha így volt, na de senki nem szólt nekik, hogy az agyag vízzáró réteget képez? Mi fog itt most szivárogni?

Sebaj, gondoltuk, legalább már nem várjuk annyira a következő Kusturica filmet. Elegendő szétnézni a faluban…

Kusturicáról jut eszembe: arról sajnos lemaradtunk, amikor jeles barátunk leszlalomozott a Rózsa utcán a háta mögé kötözött ToyToy WC-vel a polgármesteri hivatalig, miután megunta, hogy a mobil mellékhelyiséget hónapok óta a kapuja mellett felejtették az útépítők. Ezek az útépítők egyébként most is itt építenek a faluban. Érdemes elnézni arrafelé, ottjártunkkor az utcabeliek a ház előtt állva aggódva drukkoltak az egy szem ott kapirgáló útkaparónak, nehogy megemelje magát valamelyik betonkockával, mert akkor azonnal hetekre leáll az építkezés.

No de fordítsuk komolyra a szót, és e kis kitérő után térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz: vajon hogy lettünk az utakra négyzetméterenként szétterített építési törmelék tekintetében élenjárók nemcsak hazánkban, de ez egész EU-ban? A válasz a Helyi Építési Szabályzatban (HÉSZ) rejlett. Persze csak indirekte.

A Malomdűlő egyike volt azoknak a területeknek, amelyekkel kapcsolatban komoly vita alakult ki a faluban a HÉSZ tervezet tárgyalása során. A Malomdűlő ugye az a tervezett lakópark, amit a falu népe soha nem akart, Sáhó Tibor, a Malomdűlő vízió értelmi szerzője, egyben a terület karbantartója pedig mindig nagyon akart.

A vita kapcsán magunk is ellátogattunk a területre, és mit ad Isten, hektárnyi területen nem találtunk mást, mint sittkupacokat! Azonnal jött a felvillanyozó gondolat: csak nem?  De bizony! Sáhó Tibor közel s távol az egyik legnagyobb építési törmelék felhalmozó. Lehet, hogy ez régen hobbinak indult nála, de ma már – szerencséjének és Pilisborosjenő önkormányzatának hála – virágzó vállalkozássá fejlődött.

2 perces videó, amely a Malomdűlő „főutcáján” készült. Amerre a szem ellát, sittkupacok hevernek, némelyik 6-8 méter magas. (Elnézést a rázkódós képminőségért!) A terület kezelője 3,5 milliárdos perben álla faluval, amelyet átmeneti időszakra szüneteltetett, hagyva egy kis időt a falunak arra, hogy a követeléseit teljesítse. A per tárgyát képező kártérítés összege akkora, hogy minden pilisborosjenői lakosra újszülöttől aggastyánig jut belőle kb. 1 milló Forint. A 15 éve zajló, több ezer önkormányzati munkaórát felemésztő lakópark projekt eddig kereken nulla forint bevételt hozott a falunak.

A Malomdűlőre érkezéskor ez a látvány fogadja az arra járót. Befektetők számára kifejezetten vonzó lehet. Van benne lehetőség. Leginkább munkalehetőség…

Hogy hogyan válik a sitt „arannyá”?

Mindjárt leírjuk részletesen az üzleti modellt, de nyomatékosan kérjük, hogy ne terjesszétek széles körben, mert súlyos környezetrombolással embertömegek megkárosításával jár!

Tehát a modell a következő:

• Először is végy egy jó nagy területet, ami mindenképpen lejtős legyen!
• Illegálisan termeld le róla a földet, és add el a közeli útépítésekhez. Ezért a földért ugyanis fizetnek, nem is keveset. Igaz a letermelés törvénytelen, és komoly büntetéssel jár, amennyiben lelepleződsz, mint ahogy ez az esetünkben is megtörtént, lásd a bányahatóság becsatolt végzését kicsivel alább. Nem tudhatjuk, hogy az útépítésekhez, pl. a 10-es út töltéséhez elszállított, néhol 6-7 méter vastagságban kitermelt föld profitját milyen mértékben emésztette fel a kirótt büntetés, de nem is érdekes, hiszen ezen a „rókán van még bőven lenyúzható bőr”.
• Tehát következő lépésben létesíts a letermelt föld helyén sittlerakó telepet, ahol a különféle építkezésekről drága pénzért elszállított sittet „okosban” – nyilván kicsit a piaci ár alatt – le lehet rakni. Mindenki jól jár, nemde? Ja, hogy a falu nem? Bocsánatos bűn…
• Ez azonban még mindig csak a kezdet: ha elég sitted van, szerezz egy betondaráló gépet. Nem olcsó, de ha van biztos piaca a ledarált sittednek, nem különösebben kockázatos egy ilyet beszerezni. Béreled, vagy megveszed, egykutya, kitermeli az árát.
• Persze előbb ne felejts el minél nagyobb piacot szerezned a ledarált építési törmeléknek! Indulásnak jó a kátyúzás, de ha elfogynak a kátyúk, és a focipálya sem igényel már vastagabb „szivárgó réteget”, építs utat! Új utat! Pl. kösd össze alsó és felső Pilisborosjenőt a mezőn keresztül. Az innen kitermelt földet szintén eladhatod a 10-es út töltésébe, ha a megfelelő időpontban tudod kitermelni, az útalapba pedig legalább fél méter vastagon terítheted a darált sittedet!

A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal végzése a Malomház Kft-vel és a Varga Kft-vel szemben. Az eredetileg 38 milliós büntetési tételt 15.451.000 Ft-ra mérsékelték, mert nem volt bizonyítható, hogy a vizsgált időszakban vitték el az összes letermelt földet a területről. Ezen kívül eltiltották a Varga Kft-t a bányászati tevékenység folytatásától.

Svédcsavar

Ja, hogy ez drága, mi ebben a buli? Ki fizeti ezt ki? Ne aggódj, erre is van megoldás! Ne akárhol építs utat! Végy olcsón egy mezőgazdasági területet, kössél rá településrendezési szerződést (TRSZ) az önkormányzattal, amely által a földed értéke a többszörösére nő. Mondjuk 2 millióról 200 millióra. Azonnal.

Mindezért persze jócskán fizetned illene az önkormányzat részére, nem is keveset, de ha szerencséd van, és az önkormányzat – fogalmazzunk úgy udvariasan – kevéssé hozzáértő, akkor úgy 20 millió Forinttal megúszod. Itt már nyertél 20 milliót, mert 40 milla sem lenne sok ezért a vagyonnövekményért.

És itt jön a zseniális svédcsavar: természetesen nem fizetsz te még 20 milliót sem, hanem utat építesz! 24 millió Forint értékben! 4 millió ajándékba! A hülyének is megéri. Annak egészen biztosan.

Ha ügyesen forgatod a tollat, csűröd csavarod a szavakat, és persze beszerzel egy megfelelő árajánlatot 25 millióról, az összes általad ügyesen megvezetett képviselő meg lesz győződve róla, hogy milyen fenomenális üzletet kötött a falu számára, hiszen végre összekötötték alsó és felső Pilisborosjenőt, és méghozzá milyen jutányos áron!

Te, aki meg végig az orruknál fogva vezetted őket, röhögsz a markodba, hiszen:

• Eladtad a termőföldet
• Eladtad a termőföld alatti agyagot töltésnek több tízmillió értékben
• Pénzt kaptál a sittlerakásért cserébe
• Pénzt kerestél a sittdarálással, mert eladtad a darálékot a helyi önkormányzatnak
• Belterületbe vonáson kerestél százmilliókat, és slussz poénként sittel fizettél a jogokért! De nem is akárhogyan! A saját területed előtt építetted meg az utat, amit így is úgy is meg kellett volna építened, így azonban lényegében kifizettetted az önkormányzattal.

Tetejébe, ha ügyes vagy, megfejeled ezt az egészet egy vaskos kötbérrel, melyben az önkormányzat vállalja, hogy ha mégsem szeretne lakóparkot a telkeden, akkor másfélszeres áron kifizeti az általad sittből épített utat. Pont úgy, ahogyan itt is történt:

40 millió forint kötbért vállal az önkormányzat, nem tudni miért. Azt viszont tudhatjuk, hogy ha fizetni kell, mi fogjuk kifizetni telekadó és építményadó formájában. Ezek azok a szerződések, amelyekre Küller János hivatkozni szokott azzal, hogy a vonat már sínen van… Kár, hogy a vonaton ülőket nem kérdezték meg, merre szeretnének menni. Majd a masiniszta eldönti. Így megy ez nálunk.

Még mindig nincs vége!

De nem ám! Ha a képviselőknél még ezek után sem esik le a tantusz, és miért is esne le, akkor találsz ezen a rókán még lenyúzható bőrt!

Ahelyett, hogy eladnád az értéknövelt területedet egy tőkeerős befektetőnek, ráveheted az önkormányzatot arra, hogy saját pénzen közművesítse a szomszédos területet. Önzetlenül  segítesz is nekik ebben, mert ha kellően jól manipulálható a polgármester és a képviselő testület, simán meggyőzöd őket arról, hogy ez egy tutti üzlet a falunak. Ha elég kitartó vagy, még arra is ráveheted őket, hogy kölcsönt vegyenek fel az önkormányzat nevében, amiből majd finanszírozzák a közművesítést.

Mivel eleve jól választottad ki a megvásárolt mezőgazdasági területet, az pontosan az önkormányzat által közművesítendő terület és a szennyvíztisztító között helyezkedik el. Végeredményképpen a legmacerásabb közmű, a csatorna pont a te belterületbe vont földed előtt megy el, és az összes többi közmű is eljön a telekhatárig. Innentől már fityingek kérdése a területed teljes közművesítése. Újabb 200 millió nyereség neked, többszáz millió adósság a 3800 jenői polgárnak, akik mindezt mit sem sejtve tűrik. Bravó.

És ha mindezt így végigcsináltad, tényleg minden okod megvan rá, hogy önelégülten vigyorogj a tükör előtt, mert egy menetben ennyi emberből hülyét csinálni tényleg nem kispályás mutatvány.

Kedves Olvasó, ha idáig jutottál az olvasásban, akkor a kezedben van az évszázad üzleti terve, amely Pilisborosjenőn egy ideje megvalósítási fázisban van, és minden jel arra mutat, hogy a képviselő testület többségének fogalma sincs arról, hogy az orruknál fogva vezetik őket. Pedig ennek és az ehhez teljesen hasonló üzleti modelleknek van alárendelve jelenleg minden, ami a HÉSZ és a fejlesztési területek körül történik. És azért olyan sürgős az új szabályozás átverése, mert most még aránylag könnyen bele lehet íratni a HÉSZ-be bármit, ami eszükbe jut. A település arculati kézikönyvek elfogadása után ez már nem lesz ilyen egyszerű, az pedig itt toporog az ajtóban!

Egyetlen kérdés maradt csupán: ki az, aki megvezet, és ki az, akit megvezetnek? Pusztán a hozzá nem értéssel vajon megmagyarázható-e az a pálfordulás, amelyet polgármesterünk részéről az elmúlt évtizedben megtapasztalhattunk Sáhó Tibor kapcsán? Ennek a váltásnak vajon mi van a hátterében?

A választ nem tudjuk, legfeljebb sejtjük. Van itt egy levél, amelyet az önkormányzattal szerződésben álló Malomház Kft-nek, Sáhó Tibor cégének címzett az ajánlattevő útépítő cég. Az emailcím azonban ismerős: kullerjanos@gmail.com. Hm…

Erre mondják, hogy a leggálánsabb szerződések akkor köttetnek, mikor az asztal mindkét oldalán ugyanazok ülnek….

Küller János a Sáhó Tibor tulajdonában álló Malomház Kft nevében privát emailcímén fogadja az ajánlatokat. Az ajánlatot ugyanaz a Varga Kft. adta, amelyik a fentebb látható bányászati büntetést is kapta a Malomdűlőn folytatott illegális bányászati tevékenységért. Csekélység, ettől Pilisborosjenőnek még ideális üzleti partnere lehet.

Felhívás

Jelen cikk alapanyaga a 2097 Csoport Egyesület tevékenységének eredményeképpen állt össze.  Egyesületünk létrehozásának célja ide kattintva olvasható el. Kérjük, ha egyetértesz céljainkkal, jelezd támogatásodat felénk azzal, hogy regisztrálsz hírlevelünkre és részt veszel tervezett internetes közvélemény kutatásainkban. Segítségedet előre is köszönjük!

A 2097 Csoport Egyesület tagjai

Hírlevél feliratkozás