A sváb kitelepítések hátteréhez
Cserényi-Zsitnyányi Ildikó írása
Cserényi-Zsitnyányi Ildikó írása
Mindannyian nehéz időket élünk meg a bezártság miatt. Talán segít, ha tudjuk, hogy mások hogyan küzdenek meg a helyzettel, vagy akár az is, ha látjuk, hogy másoknak még nagyobb gondjaik vannak. Rövid interjúkban arról kérdeztünk meg néhány helyi lakost, hogy miként éli meg a koronavírusos időket, hogy telik egy napja, mi változott az életében, mi az, ami nagyon hiányzik, és mi az, ami – esetleg – jobb lett?
A falunkban élő természetfotósok rovata
Marton Ferenc mesél a falu egyik legszebb házáról
Az egész világon terjed az új koronavírus. Minket sem került el, már itt van velünk is. Iskolák, óvodák, egyetemek, szórakozóhelyek, munkahelyek zártak be. Már nem is tartom elképzelhetetlennek, hogy én is úgy védekezzek a vírus ellen, ahogy a tévében látott kínai emberek. Legtöbbünk otthon ragadt, sokan iskolás, óvodás gyerekekkel bezárva a négy fal közé. Mindez egyrészről nehézséget jelent a gazdaság számára, de vannak pozitív hozadékai is. Picit talán lelassulunk, átértékeljük a dolgokat, az életünket.
Balázs Nelli falunkban élő pszichológus és meseterapeuta egy afrikai népmesén keresztül ad tanácsot arra, hogy hogyan küzdhetünk meg lelkileg a mostani nehéz és szokatlan helyzettel.
Hogyan kerülhető el az izoláció és az elmagányosodás
Ifjú virágszálaink szépségének védelme
Érdemes reggel korán kelni, és hét órakor a Budai út felé haladni. A „reggeli hangulatfelelős”, ahogy Frivaldszky Betti nevezte, mindennap arra sétál a kutyájával (Rippi). Az Olga utcától, ahol 73 éve lakik, egészen a kápolnáig és vissza. Igazán nagy jelentősége ennek akkor lesz, ha megtudjuk, hogy a bácsi, akivel ott találkozhatunk, október 1-jén lett 100 éves. Sipeki Matyi bácsi életéről, küzdelmeiről, családjáról az Olga utcai házban hármasban; lányával, Margittal és menyével, Valériával beszélgettünk.
"Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben.” (Márai Sándor: Füves könyv