Kis őszi gombászás

„Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben.”
(Márai Sándor: Füves könyv)

Tölgyfa-érdestinóru fotó: MIhályi Ferenc

A gombák és persze a gombászok leginkább kedvelt évszaka az ősz, hiszen az eső és az egyre mérséklődő forróság sorra csalogatja elő a szebbnél szebb termőtesteket. Sajnos az idei szezon nem bővelkedett csapadékban, és egyelőre az ősz is igen száraz, de az első fagyokig még reménykedhetünk az esőben és persze a gombákban.

Így reménykedhetünk még a 2019. év gombájának, a Bronzos vargányának a megjelenésében is. Sötét csokoládébarna, kissé molyhos kalapja rozsdaszínű foltokkal tarkított. Tönkje vaskos, hasas, húsa nem színeződik, s ízében az egyik legfinomabb a vargányák között. Tölgyeseinkben, így nálunk a Nagy-Kevélyen is gyakran megjelenik csapadékos, melegebb periódusokban, júliustól egészen október végéig találkozhatunk vele. Az erdei ökoszisztémában is fontos szerepet betöltő gyökérkapcsolt (mikorrhizás) faj, a fák gyökereit beburkoló gombafonalaival segíti a hatékonyabb tápanyagfelvételt, de a kiterjedt hálózat hozzájárul a fák közötti anyag- és információáramláshoz is.

Az őszi erdőben azonban nem csak Bronzos vargányára lelhetünk séta közben, járjunk a Nagy-Kevélyen vagy akár a Köves-bércen. Nagy fajgazdagsággal találkozhatunk mind a fenyvesekben, mind a lombhullató erdőkben. A messziről már jól látható, talán a leginkább ismert Nagy őzlábgombák mellett (ismét) megjelenhet a nyárfák alatt a barnáspiros kalapú Vörös érdestinóru, vagy a tölgyekhez kapcsolódó, narancsbarnás Tölgyfa érdestinóru (lásd fotó). Szedhetünk Lila pereszkét, vagy az igen jellegzetes illatú és ízű Szürke tölcsérgombát. Kellő mennyiségű csapadék esetén gyűjthetjük az egyik legkiválóbb fűszergombát, a Sötét trombitagombát, amelyet az adventi kenyérlángoson már többen kóstolhattak. A fenyőfák alatt olyan jellemzően őszi fajok bújnak elő, mint a Fenyő-pereszke, vagy az Ízletes rizike. A fákon kereshetjük a feltételesen ehető Gyűrűs tuskógombát, vagy a hidegsokkal meginduló Kései laskagombát, de gyűjthetjük az egész télen termő Téli fülőkét, valamint a keleti konyha egyik alapanyagának, a fafülgombának vadon termő faját, a Júdásfülgombát. A mérgező gombák közül jellemzően ősszel jelenik meg a mesekönyvekből ismert Légyölő galóca, a kénsárga Büdös pereszke, vagy a Gyilkos galócához hasonlóan amatoxint tartalmazó, halálosan mérgező Fenyves sisakgomba.

Természetesen minden gyűjtött és fogyasztásra szánt gombát mutassunk meg szakellenőrnek!

A jenői Laskáról

Fél év telt el azóta, hogy belevágtunk a gombatermesztésbe, amelynek néhány tapasztalatát szeretném megosztani, hiszen többen kérdezték – teljesen jogosan –, hogy mikor lesz megint kapható? Azt a legnagyobb örömmel tapasztaltuk, hogy termőidőszakban szinte mindig, minden gomba elfogyott. Ebből és a pozitív visszajelzésekből ítélve talán sikerült elérni azt a célt, hogy egyre több emberrel megszerettessük az amúgy igen megosztó, de rendkívül egészséges és ízletes gombát, amit egy kis receptfüzettel is igyekeztünk erősíteni. Mivel a termesztéshez megfelelő körülmények (pára, hőmérséklet, friss levegő) kellenek, azzal szembesültünk, hogy a forró nyári melegekben nem alakultak ki szép termőtestek. Ezt mesterségesen, megfelelő technikai feltételekkel természetesen biztosítani lehetne, de egyelőre a pince természetességére hagyatkoztunk.
Ami viszont jó hír, hogy az ősz beköszöntével jönnek a párás, kevésbé meleg napok, így októbertől ismét betelepítjük a pincét, és hamarosan kapható lesz a frissen szedett jenői Laskagomba.

Cserényi-Zsitnyányi Ildikó

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/8 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/