Pilisborosjenő 2050 – közösségi jövőképalkotás

Kedves és Tisztelt Falubeliek!

Feszültségekkel teli napokat élünk, élek magam is. Az elmúlt napokban megfogalmazódott számos bírálat a falu mostani vezetésével és személyemmel szemben. Ilyen konfliktusok elő-előfordulnak. Most alkalmat teremtenek arra, hogy néhány gondolatot ezzel kapcsolatban megosszak. Egy családon belüli vita lehet végezetes, de lehet építő is, ami után a család tagjai megkönnyebbülve és a másnapra sokkal jobb érzésekkel ébrednek. Hiszek benne, hogy mi, megközelítőleg 3700-an egy kiterjedt család vagyunk ősi maggal, “beházasodók”-kal, hasonló célokkal. Senki jóakarata nem kérdőjeleződhet meg, ugyanakkor közösségünk közös jövője szempontjából néhány kérdést tisztázni szeretnék. E tisztázásban segítségemre siettek a bírálatok. A beléjük fektetett gondolkodást ezúton is köszönöm.

Mindenek előtt azonban el kell dönteni, hogy most valóban azt szeretnénk, ha különféle érdekek által feltüzelt csoportok egymás hajába kapaszkodnak s így közösen húzzuk le magunkat a sárba, vagy kitöröljük a szemünkből a düh vörös karikáit és felnőtt módon nekilátunk közösen a mindannyiunk által szeretett Pilisborosjenő jövőképét megalkotni?

Ha nem a lehúzó és destruktív tendenciákat akarjuk erősíteni, akkor ezúton nyilvánosan is kezdeményezem, lássunk neki a Pilisborosjenő 2050 jövőkép közös megalkotásának.

Képesnek érzem magam rá, hogy a személyemet ért igaztalan és oktalanul indulatos támadásokon túltegyem magam és bárkivel leüljek átbeszélni a közös teendőket. Azokat a feladatokat amelyeket  a többi képviselővel együtt tudunk képviselni, s amelyeket a lakosság, civilek tudnak képviselni a falu életének mindennapjaiban. Ez, még ha emberként akár nehézséget is jelentene, polgármesterként kötelességem, hiszen a falu közösségét szolgálom.

Világos helyzetképet kell alkotni. Kiindulási pont a jelenlegi hatályos H.É.SZ. mely a 2002-es alapdokumentumhoz képest is már jelentős változásokat tartalmaz. Lehet fantazmagóriákkal, ígyakaromokkal előhozakodni, de a fizikai, közigazgatási, jogi és gazdasági realitást figyelmen kívül hagyni, lesöpörni felelőtlenség.  Aki ezt nem látja és nem érzékeli, az a duzzogáshoz és a sértettség szerepéhez ragaszkodik, s valójában nem a megoldás érdekli.

Ezért azt szeretném kérni a legkülönfélébb bírálatokat megfogalmazó falubeliektől, hogy kritikai szempontjaikat és jövőkép elképzeléseiket, nyilvánvaló érdekszempontjaikat hozzák be a közösbe, váljanak maguk is a  jövőkép aktív alakítójává.

A Pilisborosjenő 2050 olyan jövőkép, amely istenigazából nem is nekünk, a jövőkép megalkotóinak készül, hanem azon tizen-huszon éves fiatalok számára, akik  ezt a falut választják lakóhelyüknek. Nagy valószínűséggel ugyanazon értékek mentén  amelyek miatt mi, jelenlegi lakosok is ezt a falut választottuk lakhelyül. Ezért ebbe a munkába – megfelelő és érvényes módszertani eszközök alkalmazásával – ezt a korosztályt is be kívánom vonni. Ez a falu 2050-ben, 33 év múlva, az ő falujuk lesz, amikor a most torzsalkodók többsége, velem együtt, valószínűleg már rég a temetőnk fái alatt fogunk pihenni.

A falu vezetését, köztük engem is bírálók között Dömötörfy Zsolt így vélekedik.: “Alapvető probléma, hogy fordítva ülnek a lovon. Először kellett volna a lehető legszélesebb körben bevonni a lakosságot, felmérendő, hogy mi, itt élők mit szeretnénk, milyen elképzeléseink vannak. És egy – akár hosszadalmas – egyeztetés után, a közösen kialakított településfejlesztési koncepció/stratégia képezheti az alapját bármilyen tervezésnek vagy HÉSZ módosításnak. Az, hogy a legvégén akarnak bevonni bennünket egy alapvetően elhibázott koncepció foltozgatásába…”. Hasonló gondolatmenet mentén pedig Selmeczi Pál folytatja lényegében a korábbi gondolatot: “…A logikai sorrend felbomlása esetén nem lehetséges társadalmi konszenzuson alapuló, a helyi társadalmi igényeket kielégítő és megfelelő legitimitással bíró településrendezési eszközöket kialakítani.”

Fontos meglátásnak tartom mindkét felvetést, de nem értek velük egyet. Egy település soha nem kezdődik és soha nincs “készen”. Egy település léte organikus, az idővel folyamatosan változó élet, amelybe mindig lehet, és jelen pillanatban több okból kell is változtatni. Lehetséges, hogy az alapkoncepció elkészítésénél és a most kritikai észrevételt megfogalmazók akkor még nem is voltak a településünk lakói, az is elképzelhető, hogy mire ez a munka befejeződik már máshol, más lakóhelyet választanak maguknak. A múltban mindkét változatra volt példa. Ettől függetlenül hiszem, hogy a falu lakóinak a különböző szempontjait figyelembe véve lehet egy sokak által elfogadott jövőképet formálnunk akkor is, ha egy sor közigazgatási elvárás, időközben létrejött jogszabály, a kormány részéről a falu vezetésére rótt feladat látszólag véglegesít egyes kérdéseket. Itt mi vagyunk itthon. Ez a mi falunk. Itt mi formálunk életet, jövőt, faluképet, gazdasági életet, hiszen ezeket a feladatokat rajtunk kívül más nem fogja elvégezni.

Átolvasva a 2097.hu oldal kritikai elemzéseit, melynek elolvasását minden falubelinek szívből javaslok, két gondolat fogalmazódott meg bennem. Mindenek előtt az, hogy a bármilyen indokkal feltámadt lokálpatrióta aktivitás hatalmas érték. Itt nem ostoba emberek nyilvánulnak meg többségében, hanem felkészült, differenciáltan gondolkozni tudó személyek, akiknek a tudására ennek a falunak szüksége van. Szeretném ezeket a kompetenciákat a jövő építésébe becsatornázni.

A másik bennem föltámadó gondolat részletesebb, és az ottani állításokra kíván reagálni. Személyesen a számomra a legerőteljesebb gondolatokat Révész Árpád, hajdani falugondnok fogalmazta meg: “Az ideköltözésem után, a lelki szemeim előtt, az osztrák, a német, a svájci faluk kulturált víziója lebegett, a 20-30 év távlatában.” Bár Révész úr ezt a gondolatát azzal zárja, hogy “Sajnos nem így lett.”, én azért ezt a víziót, minőségi gondolkozást nem vetném el.

A falu gazdasági és jogi ügyeinek napi folyamatos koordinálása mellett mindig is szükségesnek és fontosnak tartottam a település lehetőségeit adottságát kihasználva egy olyan  jövőkép megfogalmazását mely értékeinket megőrzi, sőt magasabb nívóra emelvén biztosítja a település gazdasági stabilitását. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy minden, amin változtatunk, az változtatja a régit. A 30-40 évvel ezelőtti település arculata lényegesen különbözött a mostanitól. A Nagykevély lábánál szőlős gyümölcsös volt, a település lélekszáma pedig 2000 fő körül állt. Még meghatározó volt a helyben gazdálkodás, a kőfaragás, a kalákában házépítés, a másikra való odafigyelés, egymás iránti tiszteletadás. Ezért is fontos és megszívelendő Révész úr kulcsfontosságú üzenete, miszerint „szégyen volt nem részt venni a közös munkában.”

Prof. Dr. Vass László még egy lépéssel tovább megy ezen az úton, s nagy örömömre azt is igazolja, hogy átlátja miféle belső dilemmák, problémák nehezítik egy külső okok miatt szegény falu életét. “A falunak jelentős bevételnövelésre van szüksége, minél gyorsabban, minél fenntarthatóbb módon, már csak a hiányzó elemi infrastrukturális fejlesztések miatt is. Ezért csak olyan változásokat, beruházásokat érdemes támogatni, amelyek mellett alaposan kidolgozott és átlátható üzleti tervek vannak, és ezek egyértelműen garantálják a falu hosszabb távon (legalább 5-8 évre) fenntartható bevételnövekedését.” Szívemből beszél. Ez a lényeg, ugyanis ez teremti meg a jövőkép megvalósulásának anyagi alapjait. “Külön fel kellene tárni, hogy mit tudnánk a kisgyerekes családok turizmusára építeni.” – folytatja Prof. Dr. Vass László, – „A tanyasi állatsimogatás nagyon csekélyke ötlet ebben az ügyben, ehhez sokkal kreatívabb megoldások kellenének. Itt kellene az egri várjátékkal számolni.” “Minden turisztikai kezdeményezés alapja az, hogy a falu jó közúti elérhetősége és saját úthálózata, kényelmes parkolási lehetőségei, az itteni lakosság őszinte kedvessége a látogatók irányában, a tisztaság, az esztétikus környezet, házak, kertek – mint egy szélesen értelmezett infrastruktúra, megalapozza azt, hogy ide tudjon és akarjon jönni a látogató. És ehhez kell egy igen ütős falu-marketing…” Pontosan ez az a logika, ami valóban hozzájárul a falu felemelkedéséhez.

Vitatkozom ugyanakkor az olyan hangzatos állításokkal, ami szerint “Egy településfejlesztetőt csak a megvalósítható haszon érdekli, míg aki igazán egy településben gondolkodik, azt érdekli az is, hogy a létrehozható jobb életkörülmények milyen hatással vannak a már meglévő településre, mit okoz a település életében, megjelenésében és figyelembe veszi a fejlesztésből eredő környezeti károkat is.” (Dalosiné Molnár Ilona ny. főépítész). Elnézést, de hol van ez megírva? Miért? Mi akadályoz meg bárkit, akár egy településfejlesztőt is, hogy a szokottnál még jobb “terméket”, a bárhol fellehető tucat lakópark fejlesztéseknél jobb életminőséget biztosító, kellemesebb, a hely identitását megőrző, korszerű épületeket hozzon létre?

Én csak rossz ingatlanfejlesztésről tudok meg jóról. Nekem is, aki itt születtem, itt élek, elemi érdekem, hogy a megvalósuló fejlesztések átlag felettiek legyenek, amelyek hozzájárulnak Pilisborosjenő kialakítandó jó hírnevéhez és ahhoz az életformához, aminek a vízióját közösen megalkotjuk. Akár én is írhattam volna, amit Aczél Ferenc jegyzett le: “Szeretem, hogy bár közel van Budapesthez, mégis egy körülhatárolható külön világ, ami nem folyik egybe a főváros tengerével. Szeretem, hogy viszonylag kicsi, minden karnyújtásnyira van. Valószínűleg összefügg ezekkel az adottságokkal, hogy itt sokkal több barátom, ismerősöm van,… – minden út keresztezi egymást a faluban, nehéz egymást kikerülni. És ami döntő jelentőségű: 5 perc alatt kint lehetek a (többé-kevésbé) érintetlen természetben. Hogy hátrányok is vannak? Az Ergi Vár környékének a legfőbb értéke, hogy bár karnyújtásnyira van a beépített területtől, a zavartalan természet érzését kelti. Minden féle beépítés, történjen az bárminemű fedőnév alatt, ezt teszi tönkre.” Ezért is esküdtem fel arra, hogy az előző faluvezetés által nyakló nélkül beépíthetővé tett völgy beépíthetőségét megakadályozzam. E cél érdekében bárkivel szövetkezem. Nem értem, bár tippem azért lenne, hogy miért nekem címezik az ezzel kapcsolatos vádakat. Valamennyi dokumentum bárki számára hozzáférhető a falu kellős közepén lévő polgármesteri hivatalban, s abból tájékozódni lehet, hogy ki volt az, és kikkel szövetkezve hozott döntéseket arra nézve, hogy a völgy 25.000 nm-nyi területen (!) beépülhessen. Ez hatalmas terület. És nyilván nekik sem lehetett más érvük a beépítés szükségére, mint hogy a falunak bevételre van szüksége. Csakhogy ők ezért a koronaékszert kívánták beáldozni, míg a mostani vezetés sokkal kevésbé exponált területek lényegesen disztingváltabb fejlesztésében gondolkozik.

Egy közbevetett gondolat a Nagy-Kevély hegyi kilátó kapcsán. Értem én a civil kezdeményezés célját és rokonszenvezek is, vele, bár legtöbbször nem értem, hogy egy kiváló panorámájú természetes magaslatra miért kell hatalmas erők mozgósításával még további hat-hét méternyi mesterséges magaslatot létrehozni, de aki szereti azt, hogy valahol van egy ilyen turisztikai célpont az törekedjen érte. Jellemző ugyanakkor, hogy az ilyen célpontok által megnövekedő turistaforgalom nem mindig és mindenhol szolgálja az emberek megelégedését. Pár nappal ezelőtti hír: “Tavaly november elején adta át a földművelésügyi miniszter az Őrtorony kilátót a tihanyi Apáti-hegyen, de márciusban már le is kellett zárni. A területet kezelő Bakonyerdő Zrt. a honlapján hívta fel a kirándulók, túrázók figyelmét, hogy a kilátó használatbavételi engedélyezési eljárása folyamatban van, ezért a látogatása szigorúan tilos. Megkerestük az engedélyező tihanyi önkormányzatot, hogy mi is történt. Az önkormányzat munkatársa közölte, hogy a használatbavételi engedélyt a sajkodiak (Sajkod Tihanyhoz tartozó nyaralótelep) megtámadták. A helyiek ugyanis aggódnak a megnövekedett gépkocsiforgalom miatt. A legszélső utcától mintegy 300 méterre levő kilátót sokan kocsival keresik fel, és „leparkolják” az eddig nyugodt, félreeső kistelepülést.” – Mindezt csak azért gondoltam megosztani, mert jelezni kívánom, ha hátsó érdekből egy most hirtelen szervezendő csoportnak negatív színben akarnám bemutatni a kilátó ötletét, vagy bármit, ami formálódó projekt, valamint mindazokat, akik tesznek érte, akkor sok jóhiszemű falubelit könnyen meg lehet győzni arról, hogy a kilátónál fenyegetőbb, rémségesebb, idegen hordákat a faluba csábítóbb ötlet soha nem létezett. Sajnos éppen ilyen módszerekkel és megengedhetetlen személyeskedő tónusban értelmeződik át a mostani faluvezetés jónéhány intézkedése, döntése. Kívánatosnak tartom, hogy forduljunk több tisztelettel egymás felé és ezt a modort ne engedjük meg magunknak.

Javasolnám mielőtt bárki pálcát törne a másik feje felett körültekintően ismerkedjen meg az adott témával és ne hagyatkozzon az ezt hallottamra. Házat építeni lehet, bár nem szerencsés, hogy ha nem vagyok a szomszéddal beszélő viszonyban. Közösséget alkotni értéket teremteni széthúzással, acsarkodással nem lehet. Jó lenne ezen nem forintosítható erkölcsi értékek mentén haladni és akkor elmondhatjuk, hogy sikerült a mindenkori legnagyobb akadályt a negatív, destruktív emberi tényezőket kizárni, és valóban a lényegi munkára koncentrálva stabilitást, egyensúlyt tudunk biztosítani Pilisborosjenő számára.

Küller János polgármester