Gubanc a csomón
Gauder Péter kommentje szerkesztett formában
Mint megszólított „mentor” igyekszem továbbfejleszteni azokat a gondolatokat, amelyeket rögzítettetek. Több levelet és hozzászólást is elolvastam, hogy valahogy struktúrált lehessen a problémalátásunk.
Mert:
az első probléma mindjárt az, hogy rosszul strukturált problémahalmazt görgetünk, gyúrunk egybe, a helyett hogy kibogoznánk, és mint a gyurmázásnál: az egyes „színeket” nem kevernénk egybe.
A spárgán lévő gubancosodás esetében világos, hogy fel kell lazítani (hacsak nem jön egy Alexandros) , és aztán a lazább csomót tovább bogozni, megértve, hogy hol kuszálódik, mi akad el.
Itt valószínűleg több csomósodás is összetorlódott, és most ezekben kialakult külön „görcsök”, pozíciófogások, (és nem elfelejtve: meg nem értések) nehezítik a lényeglátást. Ehhez el kell tudni engedni most ezeket a mikrogubancokat a nagy gubancon belül.
Ennek egyik példája volt a műhelymunkáról felvázolt összefoglalóban említett harmadik „páros” majdnem eredménytelen gondolatvezetése: nevezetesen ennek az volt az oka, hogy a gazdaságot azonosították az ingatlanfejlesztéssel (ami egyébként láthatóan vörös posztó, akut probléma és egyik megoldandó külön fejezet, mint örökség az önkormányzat rossz, banális „földosztó”-jellegű gazdálkodásának időszakából).
Az is lehet, hogy anno az a főépítész aki az „eredendő bűn” ötlettel útjára indított egy logikát, ültette el a békétlenség magvát, ami akkor esetleg éppenséggel jó ötletnek tűnt, tűnhetett (nem így van, az akkori főépítész határozott állásfoglalása ellenében született a döntés – a szerk). Mára éppen ellenkezőleg (bebizonyosodott, hogy nem volt jó ötlet – a szerk), viszont ez a kész helyzet határozza meg a gondolkodás keretét, terét, éppen mert
(i) nincs másik legitim perspektíva ami ezzel ekvivalens lenne és egyszerre társadalmilag is és legitimációs szinten (önkormányzat) támogatott lenne. (éppen mert nem tudják a feloldását a korábbi döntés konzekvenciáinak)
(ii) mivel nincs elképzelés a befeszült probléma feloldására, igazán nem világos maga a lehetséges „játéktere” sem a megegyezésnek, feloldásnak-megoldásnak. Nincs hozzá se szakértelem, se ebből következően akarat. (mint már tudjátok 3 dolog kell, hogy megtörténjen: lendület, szakértelem, érték (pl.: pénz) Per pillanat egyik sincs az asztalnál, ma a „védelem” akarat/ lendület van csupán, ami elég a megálljra, de nem a megoldásra. Mégis ez újra és újra, folyton és folyton az a „fekete luk” ami minden disputát beszippant. Ezt egyelőre – amíg a nagy egész, a total picture nincs megoldva – javaslom félretenni, kivenni a problémamezőből. Ez a magprobléma, amit követ a HÉSZ -kérdés.
Tehát a második problémahalmaz az egy folge- azaz következményprobléma, de most ezen csúcsosodik ki, jelenik meg az eredendő probléma, ami valójában nincs tárgyalóasztalon, mondjuk úgy „nem játszik”, csak mint a focimeccsen „bekiabálnak” a HÉSZ meccsen a bírónak, edzőnek, stb.
Ennek két oka van, ami egyébként könnyen kezelhető:
(1) ahogyan a HÉSZ (szabályozás) készítése folyt / folyik az a hagyományos oktrojáló módszertan szerinti, kis pszeudó beleszólási VÉLEMÉNYEZÉSI lehetőséggel. A „szerencsétlen” tervező (szakértelem) nem rendelkezik azzal a módszertani megközelítéssel, (és ezt a törvény számára való értelmezése nem is „írja elő” / morál kérdése, avagy az energiaminimalizálás) amely segítségével inkább a tárdsadalmi akaratnak megfelelően alakítja a szabályozást, semmint egy egyszerű „diktált” / készen kapott megbízói program alapján. Hiszen aki fizet, az rendeli a zenét. Csakhogy ez közpénz, adóból finanszírozott, ami végül is társadalmilag rendelkezésre állított forrás. De ez a hiányos módszertani szakértelem, vagy a „szokásos”, avagy „bevált” módszertan szerint a TESTÜLET-nek szóló, annak készülő, az által elfogadott anyag-torzó. (nincs összhangban a infra és az adó feladatokkal)
(2) És a szabályozási tervkészítés önmagában hordozza azt a problémát, hogy NEM MEGOLDHATÓ a településfejlesztés csupáncsak ezzel az egyébként korlátozó, tiltó eszközzel. Amint már azt is biztosan a könyökötökön jön ki, hogy itt is 3 eszközt kell összehangolni:
- szabályozás
- infrastruktúrafejlesztés
- adók
Ha lefordítanánk, az infra a lendület, a szabályozás a szakértelem és az adó az érték. Csakcsupán egyetlen eszköz, pláne kellő összhang nélkül nem képes – amint egy fecske sem – „nyarat” csinálni.
Ha azért nem fizet adót valaki, mert felértékeli a szabályozási tervben a közösség az ő földjét, építési ingatlanná téve, (u.n. betterment, azaz értéknövekedési adó) akkor miért kellene adót fizetnie (bárki másnak… a szerk)…. gondolja tovább aki akarja. De már beszéltünk volt róla, ha emlékeztek.
Tehát a HÉSZ csupán napvilágra hozza a belső feszkót, azt az ellentmondást, hogy a falu lakói miként szeretnék a fejlődést, illetve a falu vezetése milyen prés alatt igyekszik a gazdálkodását egyensúlyban tartani. Két külön érdek, külön feladat, cél és mindnek eltérő paraméterei vannak.
Mi több az előzmények is mások, mert a történeti „terv”, a HÉSZ „fejlődése”, a különféle szintén eltérő „ötletek” (lásd előzőekben főépítész , aki a metropolis-fejlődés logikának megfelelő javaslattal él a lakóterület fejlesztéssel, ami szintén „bevált” banális gazdálkodási (földosztási) logikán alapszik. Nem kell sokat gondolkodni, mindenki ezt csinálja, és nem csak a budai oldalon!
Hát itt tartunk, amikor ennek a logikának ellenáll a helyi társadalom, akiknek a célja egy alvófalu, mi több egy „megálmodott alvófalu”, avagy – ahogy én neveztem – egy parasztidill, hiszen a gazdasági alapokat a szomszédos nagyvárosban teremtik / termelik meg maguknak. Egy Rousseau-i vissza a természetbe elképzelés, egy terjedő nagyvárosi szétterülés / lávafolyam tengerében. Nekik sincs megoldásuk a „megőrzésre” a védelemre, de a szükséges idilli környezet megteremtésére sem. Mert abban egyetértünk, hogy ez inkább imaginárius, mint valós idill. Miközben jogos és lehetséges vágyott jövőkép. DE kitől jön az érték, és a szükséges szakértelem? Ekkor jön a képbe az a módszertan, hogy előbb egy fejlesztési koncepció és stratégia határozza meg azt a fejlesztési programot amelyet a HÉSZ -t készítőnek alapul kell(ene) vennie, azaz amire mint alapra készülne el mind a szabályozás, mind a beruházási-fejlesztési program (szükséges elégséges infrák) és hozzá a forrásterv.
Vagyis keressük azt a jövőképet, jövőkoncepciót, amit a legszélesebb közösség tud támogatni, minden korlátozó, szabályozó ugyanakkor fejlesztő akaratával.
Mert ha egy ilyen létezik, és ezt értően határozza el, teszi akarattá a közösség és képviseletében a (falu-önkormányzata,) a delegált döntéshozói képviselőtestület, akkor a patrimonium elv / logika szerint a nagyobb közösség érdekének szempontjai szerint lehet a korlátozott individuumok helyzetét is rendezni. A nagyobból a kisebb felé haladva az energiákkal. A közösség, a falutársadalom (annak közösen definiált-kiegyezett érdeke) az, akit/amit a delegált képviselőknek „képviselniük” szükséges. Ez a játékszabály.
Egy használható formai javaslattal élek: A megbeszéléshez „ültessük be” a csoportba, a megbeszélésbe a „néme” azaz mások által szóhoz juttatható „FALU”-t, azt, akiről /amiről a disputát folytatjuk. Ő az, akinek a nevében beszélünk, az ő érdekét igyekszünk „helyette” megfogalmazni. Ő az a harmadik „személy” , aki igazságot tesz a vitázók közt. Viszont ehhez szükséges tisztában lenni a FALU személyiségével, elvárásával, amit a köz fogalmaz meg, definiál.
De ehhez kell, hogy a közösség megoldható, kezelhető problémák megoldásával bízza meg, hatalmazza fel a „közmenedzsmentet”. Vagy ha ilyen feladatra nem alkalmas a hivatal, akkor segítse azt olyanná fejleszteni, hogy az képessé váljon a feladat „kezelésére”, megoldására, a szükséges egyezségek, megállapodások megkötésére, a kiegyezésre, a harmónia megalapozására, lehetővé tételére. Ehhez reális alapokból kell kiindulni.
És akkor most lássuk ezeket, hogy milyen építőkövekkel kellene megteremteni, avagy újrateremteni, újraülteni (reloading) azt a falut ami ma se nem falu, se nem kertváros, hanem egy elhanyagolt, a nagyváros gravitációjában lévő- sodródó alvófalu.
Ezt egy másik bejegyzésben igyekszem felvázolni, hogy lehessen ezeken még gondolkodni, érlelni, emészteni.
Gauder Péter
Kedves Péter, köszönjük az összefoglalót. Világos, amit írsz, és jómagam azon ügyködöm, hogy a kommentedben írt FALU-nak lehetőséget teremtsek a megnyilatkozásra. Ezért van 2097.hu és a kapcsolódó, teljesen nyílt, bármilyen vélménynek teret adó facebook csoport.
Az én problémám – többedszerre mondva, írva – ezzel a rohanással van, amit a polgármesterünk a HÉSz módosítással diktál vagy diktálni próbál, olyan csúsztatásokba belecsúszva, mint pl. a „jelelegi HÉSz hatályát veszti október 2-án, és utána mindanki azt épít és oda, ahová akar”
Az általad említett „banális földosztás” és a szakértő ingatlanfejlesztés hiánya sajnos olyan pályára állította a falut, amivel a közösségnek először tisztába kellene jönnie, aztán pedig meg kellene próbálnia változtatni rajta, de ehhez idő kell, és főleg közérthető közösségszervező és felvilágosító munka.
A szakértő ingatlanfejlesztés hiányának és a gazdasági válságnak nem szándékos, viszont annál pozitívabb „mellékhatása” a falu – érzületre – „istenhátamögötti” állapotának konzerválódása, ami mostanra kiemelt értékünkké vált, és az elmúlt 10-15 évben a falunkba érkező „migráció” fő hatótényezője volt. Emellett az őslakosság és a régen betelepült közösség is szemlátomást ragaszkodik hozzá, mert mostanra szabad szemmel is láthatóvá vált az „ürömi út” valósága – ez a „banális” földosztások idején (2001) még sokkal kevésbé és csak kevesek számára volt előre látható.
Adott tehát egy olyan közösség, amelynek van egy jól érzékelhető közös „gyökere” (értékek), de nincsen „lombja” (valódi együttműködés és az ebből kibontakozó konszenzusos jövő(kép). A polgármester és a vele szavazó képviselők felelőssége, hogy ez a lomb ki tudja-e bontani önmagát, amihez legeslegelsősorban némi idő kell és az olyasfajta strukturált munkavégzés, ami szerdánként zajlik vezetésetekkel a nagyteremben.