Gubanc a csomón

Gauder Péter kommentje szerkesztett formában

Mint megszólított “mentor” igyekszem továbbfejleszteni azokat a gondolatokat, amelyeket rögzítettetek. Több levelet és hozzászólást is elolvastam, hogy valahogy struktúrált lehessen a problémalátásunk.

Mert:

az első probléma mindjárt az, hogy rosszul strukturált problémahalmazt görgetünk, gyúrunk egybe, a helyett hogy kibogoznánk, és mint a gyurmázásnál: az egyes “színeket” nem kevernénk egybe.

A spárgán lévő gubancosodás esetében világos, hogy fel kell lazítani (hacsak nem jön egy Alexandros) , és aztán a lazább csomót tovább bogozni, megértve, hogy hol kuszálódik, mi akad el.
Itt valószínűleg több csomósodás is összetorlódott, és most ezekben kialakult külön “görcsök”, pozíciófogások, (és nem elfelejtve: meg nem értések) nehezítik a lényeglátást. Ehhez el kell tudni engedni most ezeket a mikrogubancokat a nagy gubancon belül.

Ennek egyik példája volt a műhelymunkáról felvázolt összefoglalóban említett harmadik “páros” majdnem eredménytelen gondolatvezetése: nevezetesen ennek az volt az oka, hogy a gazdaságot azonosították az ingatlanfejlesztéssel (ami egyébként láthatóan vörös posztó, akut probléma és egyik megoldandó külön fejezet, mint örökség az önkormányzat rossz, banális “földosztó”-jellegű gazdálkodásának időszakából).

Az is lehet, hogy anno az a főépítész aki az “eredendő bűn” ötlettel útjára indított egy logikát, ültette el a békétlenség magvát, ami akkor esetleg éppenséggel jó ötletnek tűnt, tűnhetett (nem így van, az akkori főépítész határozott állásfoglalása ellenében született a döntés – a szerk). Mára éppen ellenkezőleg (bebizonyosodott, hogy nem volt jó ötlet – a szerk), viszont ez a kész helyzet határozza meg a gondolkodás keretét, terét, éppen mert

(i) nincs másik legitim perspektíva ami ezzel ekvivalens lenne és egyszerre társadalmilag is és legitimációs szinten (önkormányzat) támogatott lenne. (éppen mert nem tudják a feloldását a korábbi döntés konzekvenciáinak)

(ii) mivel nincs elképzelés a befeszült probléma feloldására, igazán nem világos maga a lehetséges “játéktere” sem a megegyezésnek, feloldásnak-megoldásnak. Nincs hozzá se szakértelem, se ebből következően akarat. (mint már tudjátok 3 dolog kell, hogy megtörténjen: lendület, szakértelem, érték (pl.: pénz) Per pillanat egyik sincs az asztalnál, ma a “védelem” akarat/ lendület van csupán, ami elég a megálljra, de nem a megoldásra. Mégis ez újra és újra, folyton és folyton az a “fekete luk” ami minden disputát beszippant. Ezt egyelőre – amíg a nagy egész, a total picture nincs megoldva – javaslom félretenni, kivenni a problémamezőből. Ez a magprobléma, amit követ a HÉSZ -kérdés.

Tehát a második problémahalmaz az egy folge- azaz következményprobléma, de most ezen csúcsosodik ki, jelenik meg az eredendő probléma, ami valójában nincs tárgyalóasztalon, mondjuk úgy “nem játszik”, csak mint a focimeccsen “bekiabálnak” a HÉSZ meccsen a bírónak, edzőnek, stb.

Ennek két oka van, ami egyébként könnyen kezelhető:

(1) ahogyan a HÉSZ (szabályozás) készítése folyt / folyik az a hagyományos oktrojáló módszertan szerinti, kis pszeudó beleszólási VÉLEMÉNYEZÉSI lehetőséggel. A “szerencsétlen” tervező (szakértelem) nem rendelkezik azzal a módszertani megközelítéssel, (és ezt a törvény számára való értelmezése nem is “írja elő” / morál kérdése, avagy az energiaminimalizálás) amely segítségével inkább a tárdsadalmi akaratnak megfelelően alakítja a szabályozást, semmint egy egyszerű “diktált” / készen kapott megbízói program alapján. Hiszen aki fizet, az rendeli a zenét. Csakhogy ez közpénz, adóból finanszírozott, ami végül is társadalmilag rendelkezésre állított forrás. De ez a hiányos módszertani szakértelem, vagy a “szokásos”, avagy “bevált” módszertan szerint a TESTÜLET-nek szóló, annak készülő, az által elfogadott anyag-torzó. (nincs összhangban a infra és az adó feladatokkal)

(2) És a szabályozási tervkészítés önmagában hordozza azt a problémát, hogy NEM MEGOLDHATÓ a településfejlesztés csupáncsak ezzel az egyébként korlátozó, tiltó eszközzel. Amint már azt is biztosan a könyökötökön jön ki, hogy itt is 3 eszközt kell összehangolni:

  1. szabályozás
  2. infrastruktúrafejlesztés
  3. adók

Ha lefordítanánk, az infra a lendület, a szabályozás a szakértelem és az adó az érték. Csakcsupán egyetlen eszköz, pláne kellő összhang nélkül nem képes – amint egy fecske sem – “nyarat” csinálni.

Ha azért nem fizet adót valaki, mert felértékeli a szabályozási tervben a közösség az ő földjét, építési ingatlanná téve, (u.n. betterment, azaz értéknövekedési adó) akkor miért kellene adót fizetnie (bárki másnak… a szerk)…. gondolja tovább aki akarja. De már beszéltünk volt róla, ha emlékeztek.

Tehát a HÉSZ csupán napvilágra hozza a belső feszkót, azt az ellentmondást, hogy a falu lakói miként szeretnék a fejlődést, illetve a falu vezetése milyen prés alatt igyekszik a gazdálkodását egyensúlyban tartani. Két külön érdek, külön feladat, cél és mindnek eltérő paraméterei vannak.

Mi több az előzmények is mások, mert a történeti “terv”, a HÉSZ “fejlődése”, a különféle szintén eltérő “ötletek” (lásd előzőekben főépítész , aki a metropolis-fejlődés logikának megfelelő javaslattal él a lakóterület fejlesztéssel, ami szintén “bevált” banális gazdálkodási (földosztási) logikán alapszik. Nem kell sokat gondolkodni, mindenki ezt csinálja, és nem csak a budai oldalon!

Hát itt tartunk, amikor ennek a logikának ellenáll a helyi társadalom, akiknek a célja egy alvófalu, mi több egy “megálmodott alvófalu”, avagy – ahogy én neveztem – egy parasztidill, hiszen a gazdasági alapokat a szomszédos nagyvárosban teremtik / termelik meg maguknak. Egy Rousseau-i vissza a természetbe elképzelés, egy terjedő nagyvárosi szétterülés / lávafolyam tengerében. Nekik sincs megoldásuk a “megőrzésre” a védelemre, de a szükséges idilli környezet megteremtésére sem. Mert abban egyetértünk, hogy ez inkább imaginárius, mint valós idill. Miközben jogos és lehetséges vágyott jövőkép. DE kitől jön az érték, és a szükséges szakértelem? Ekkor jön a képbe az a módszertan, hogy előbb egy fejlesztési koncepció és stratégia határozza meg azt a fejlesztési programot amelyet a HÉSZ -t készítőnek alapul kell(ene) vennie, azaz amire mint alapra készülne el mind a szabályozás, mind a beruházási-fejlesztési program (szükséges elégséges infrák) és hozzá a forrásterv.

Vagyis keressük azt a jövőképet, jövőkoncepciót, amit a legszélesebb közösség tud támogatni, minden korlátozó, szabályozó ugyanakkor fejlesztő akaratával.

Mert ha egy ilyen létezik, és ezt értően határozza el, teszi akarattá a közösség és képviseletében a (falu-önkormányzata,) a delegált döntéshozói képviselőtestület, akkor a patrimonium elv / logika szerint a nagyobb közösség érdekének szempontjai szerint lehet a korlátozott individuumok helyzetét is rendezni. A nagyobból a kisebb felé haladva az energiákkal. A közösség, a falutársadalom (annak közösen definiált-kiegyezett érdeke) az, akit/amit a delegált képviselőknek “képviselniük” szükséges. Ez a játékszabály.

Egy használható formai javaslattal élek: A megbeszéléshez “ültessük be” a csoportba, a megbeszélésbe a “néme” azaz mások által szóhoz juttatható “FALU”-t, azt, akiről /amiről a disputát folytatjuk. Ő az, akinek a nevében beszélünk, az ő érdekét igyekszünk “helyette” megfogalmazni. Ő az a harmadik “személy” , aki igazságot tesz a vitázók közt. Viszont ehhez szükséges tisztában lenni a FALU személyiségével, elvárásával, amit a köz fogalmaz meg, definiál.

De ehhez kell, hogy a közösség megoldható, kezelhető problémák megoldásával bízza meg, hatalmazza fel a “közmenedzsmentet”. Vagy ha ilyen feladatra nem alkalmas a hivatal, akkor segítse azt olyanná fejleszteni, hogy az képessé váljon a feladat “kezelésére”, megoldására, a szükséges egyezségek, megállapodások megkötésére, a kiegyezésre, a harmónia megalapozására, lehetővé tételére. Ehhez reális alapokból kell kiindulni.

És akkor most lássuk ezeket, hogy milyen építőkövekkel kellene megteremteni, avagy újrateremteni, újraülteni (reloading) azt a falut ami ma se nem falu, se nem kertváros, hanem egy elhanyagolt, a nagyváros gravitációjában lévő- sodródó alvófalu.

Ezt egy másik bejegyzésben igyekszem felvázolni, hogy lehessen ezeken még gondolkodni, érlelni, emészteni.

Gauder Péter