A Feladat – Gauder Péter kommentje II.

Az előző, inkább a kereteket diagnosztizáló vázlatomból kimaradt annak a megvilágítása, hogy ki is az aki egy települést, falut vagy várost épít! Ugye még a szocializmusból máig visszaköszön az a felfogás, hogy a várost, települést a köz hozza létre. TÉVEDÉS! A várost / falut a polgárai építik! Nem városrendezési elkötelezettségből. Magánbefektetések sorozata hoz létre egy települést. Amennyiben azonos értékeket valló, egyívású kultúrát képviselő, azonos életet élő, termelési módot folytató lakók együttese az a közösség, akkor harmonikus környezet és egyben harmonikus közösség is jön (jöhet) létre.

De fontos azt látni, hogy a hajtóerőt alapvetően a gazdasági előnyök teremtik meg, amelyek önmagukban is összetettek. Hiszen a gazdasági előnyt olyan előnyök együttesen hozzák létre, mint a

(i) környezeti előnyök(ugye itt ez szorul magyarázatra, de azért pár nem evidenset említve: látvány javulás (elsősorban a faluban magában, vagy a szennyezés eltávolítása, legyen az bármilyen környezetszennyezés)

(ii) a társadalmi / szociális előnyök (ugye itt a szellemi kapacitás, koncentrált szürkeállomány, ma még nem integrált, de itt is pár megerősítő magyarázat: innováció, vagy a közösségi elgondolás, terv a jövőről, de a rekreációs vagy “humán-kapacitás újratermelési” kínálat)

(iii) Infrastruktúra előnyök, mint a megjavult utazási idő, közlekedési választék, elérés, elosztási rendszer (ne jöjjön át a turista a zsákfalun, csak aki ide tart, gazdasági regeneráció, vagy a szociális infra magas szintje)

(iv) illetve nem elhanyagolhat még egy ilyen konurbán helyzetben lévő településen sem maga a helyi gazdasági előnyök mint pl az imázy / elbűvölés, de az értékek (tudás) helyben kihasználása.

Amennyiben összhangban van a sokfajta előny, akkor létrejön az a hajtóerő, amit megintcsak két területen összehangoltan kell tudni ki és felhasználni: a Közösségi beruházások és a Magán befektetések együttesen kell tudjanak olyan infrastruktúrafejlesztési programokat létrehozni, amelyek ismételten, egyfajta körforgásban újra csak előnyöket biztosítanak, az előbb említett 4 területen (Szociális / társadalmi, környezeti, infrastrúra, gazdaság.) Hogy ebből mekkora a magánbefektetések aránya és mekkora a közösségi beruházás, hát ez az egymillió dolláros kérdés. És ez az amit alapvetően az a társadalmi előny határoz meg, amit úgy említettem hogy közösségi elgondolás, terv, amikor mindenki, vagy majdnem mindenki egye közös cél érdekében cselekszik, akár mikroszinten akár makroszinten. Ma ezt, ezt a fölérendelt célt keressük. (hogy utána az eszközöket definiálni tudjuk)

A MAG

A résztvevők tudati kereteit az a létminőségük határozza meg, hogy egy “elsődleges erőközpontban” Budapest nagyváros vonzáskörzetében, pontosabban annak a Metropolizálódó konurbán (már régen nem szub- hanem kon-) körzetében élnek, mely spontán fejlődött, alakult, éppen csak a növekedést követve, a fejlődést, a strukturális fejlődést elhanyagolva.

Mintegy azilum-ba menekültek csoportja a környezeti előnyöket tekintették a legfontosabbnak, mégpedig sokkal inkább a “zsákfalu” fogalommal kifejezhető falusi életminőséget, egyfajta alvótelepülési minőséget, pihenést, kikapcsolódást, a környezet közvetlen rekreációs kínálatával, felvállalva egyfajta “remeteséget”, semmint a nagyváros kínálta “modernizálódást”, átalakulást.

Ezzel együtt abban közel azonos az elképzelés, hogy már a falu nem tér vissza gyökereihez abban, hogy mezőgazdasági termelési módnak megfelelően alakítja / tölti újra magát, hanem egy FALUSIAS-KERTVÁROS jelleggel igyekszik városi minőséget, ellátást biztosítani, ám megőrizve a falusi karakter, imázst, formát, arculatot, sőt ha lehet, ennek megfelelően újrateremteni a közösséget, kultúrát, részben a hagyományokat.

Hogy ez a MAG-terület elváljon az áradatként őt körbevevő nagyvárosi nyomástól (spred-széttelepülés, lásd elürömösödés jelensége), mint a hagyma, körülveszi magát a maghoz illeszthető / illeszkedő funkciókkal, egyben ezzel le is határolva magát a lakóteret (a magterületet), amit fel kíván javítani, karakteressé, széppé, és megfelelő minőségben, kellő szolgáltatássűrűséggel (elsősorban a pihenés, rekreálódás, oktatás, stb funkciókkal).

Az Üröm felé eső “bejárati” térrész

egyszerre helyi gazdasági funkciókra lehet használatos, másrészt megállító szerep van, a faluba látogató falusi, (bor, rendezvény, pihenő, ? vagy oktatás-képzés, konferencia-tréning) turizmus előtt (lásd Dobogókő, Manréza, stb)

Itt épülhetnek ki azok az infrák, amelyek “megvédik” a falut attól az áradattól, amelyet a falu már nem tud fogadni, itt egyfajta “átszállási” terület létesül, ahol át lehet lépni egy más “térbe”, esetleg egy lelassult időbe.

(A fast-ból a slow-ba, a fast food – ból a slow food ba, a pörgésből a pihenésbe, a tudásból az érzésbe, a mentálisba, a természetesbe a műviből, stb.) De itt a falu belső meglévő gazdaságának is lehetnek funkcionális megjelenései, amit mind a magánbefektetések, mind közösségi források támogathatnak. És természetesen a faluból kiszorult, ott helyhiányban már nem megvalósítható funkciók, (elsősorban rekreáció, uszoda, stb) kerülhetnek. Ezen az átmeneti zónán érhetik el a falut, a magterületet mind a lakók, mind a látogatók, egyben átlényegülve, és elválasztva a környezettől , városi szövettől.

A Másik irányban, azaz a természet felé

a volt mezőgazdasági területeken egy másfajta pufferzóna alakítható ki, amely szintén egyszerre lehatárolás, szegély, védelem a terjedés, növekedés ellen, másrészt számos, elsősorban a természettel, natúrával és mezőgazdasággal kapcsolatban létrehozható helyi, lokális vállalkozás, szolgáltatás helye. Ezen dolgozni kell, érlelni és a hagyományokkal összhangban fejleszteni. Ilyen vállalkozásokat éppen a bio-kor széles körben kínál. Részben ez az egészségtudatossággal, az öregedéssel, sőt az anti aginggal is kapcsolatos, amint a helyi gyógyszeriparral is szimbiózist képezhet.

Vagyis a MAG-terület megújítása összhangban a közvetlen szegélyének újrafogalmazásával, funkcionális és formai újratöltésével együtt megteremti arra az igényre a választ, hogy egyfajta befelé forduló (zsákfalu) jelleggel mégis a nagyvárosi szövet (még ha elkülönülő is) részeként prosperálhasson, legyen elbűvölő, karakteres vonzó, mégse bővülő, nagymértékben és pláne lakosszámban növekedő. (Szolgáltatásminőségben igen! Látványjavulásban igen!)Egyben ez egy csekély pályamódosításra is teret kínál, egyfajta “smart” vagy kreatív falu felé, az Új Gazdaság számára terepet kínálva, lerakni az alapokat, “megágyazni” a szellemi nyersanyaggal működő “ipar” számára.

Ezzel a jó minőségűvé tett élettérrel egyben a település identitása is újratöltődik, megőrződve újrateremtődik.

Megjegyzés, ami az “értékre” vonatkozik: ez a megújítási / regenerálási, avagy “boostering”-(szépészeti) és infrastruktúra-szolgáltatás-feltöltési (botox) program, mivel nincs dinamika, változás a faluban így a 4000 lakó direkt érdeke, (kvázi a “luxus”) így általuk menedzselendő-finanszírozandó. És nem csak a megvalósítása, hanem a fenntartása, üzemeltetése is, mint egy 1200 lakásos társasházban a beruházási és a közös költség.

Ez nagyobbrészt magánbefektetés (nem csak a magántelken, hanem közterületeken és félprivát területeken, közösségi (PPP=public private partnership) beruházásban. Vagyis minden lakás / porta “örökbe fogad” egy közösen elhatározott közfejlesztést, azaz finanszírozza. Ezt persze lehet adók módjára tenni, illetve a közösségi beruházásokat és a magánfejlesztéseket összehangolni.

Ehhez UTÓLAG kell finanszírozni a minőségi ingatlankörnyezetet, amit a beköltözők csupán “beleláttak” a faluba (parasztidill), de az valójában hiányzik: utak, szolgáltatások, oktatás, közösségi terek mint piac, uszoda, sport, rekreáció etc.

Természetesen azzal, hogy a falu karakterét, imázsát exponáljuk, azaz nem lesz igazán “remete” (rejtőzködő) az amúgy is meglévő nagyvárosi rekreációs igény nyomása nem hogy csökkenne, hanem inkább nő.

Az akarva akaratlanul egyre több szabadidővel rendelkező tömegek “ár”-ja a falut, a MAGterületét “elmosná”, ha a település nem talál utat az árnak, nem tereli, vezeti el azt oly módon, hogy önmagát megóvja, és esetleg még haszon is származzon számára ebből a gazdasági szektorból. Ehhez innoválni szükséges a szabadidő-gazdaság számára azt az értékkínálatot, a falu makrokörnyezeti előnyeit, amelyek elterelhetik a vonzó térbe, körzetbe irányuló szabadidős “árhullámot”.

Amennyiben ehhez hozzávesszük, hogy egy (alternatív) Észak-Dél turizmustengelyen (a fő É-D tengely a Duna völgyben húzódik Szentendre-Visegrád-Dömös irányban, a Szentendrei Szigettel) a falun illetve közvetlen (alulhasznosított) természeti környezetén kívül két tényező tovább erősíti a kiáramlás-potenciált, úgymint:

(i) a 10-es út illetve az M0 kapcsolatából következő változáspotenciál, dinamizáló “lökéshullám” (tsunami, amire fel kell készülni) és

(ii) a Dunakanyar illetve Pilis komolyan kihasználatlan rekreációs és kulturális vonatkozásai, potenciálja.

Lásd még ehhez KULTURPARK, mint szabadidő és turisztikai szolgáltatáskínálat összessége Esztergom, Visegrád, Szentendre triangulumban. Illetve a Falu közvetlen szomszédsági kapcsolatai akár tengelyirányúan, akár húr iránt! Vagyis itt az illesztés a térség (egyszerre a nagyváros és a kisebb közvetlen szuburb “identitás-körzet”) igényeihez, a környezet számos keresleti és infrastruktúrális szempontú felértékelődéséhez.

Ehhez azonban nem a faluból, avagy falusias kertvárosból, annak igényeiből kellene kiindulni, hanem a “Denkraum“-ot (gondolkodási teret) kiterjesztve az előbb említett két nagytérségre figyelemmel, mint ezek metszéspontjában fekvő HELY-et kellene értelmezni. Erre érdekes módon egy nagyon egyszerű megfogalmazással élt a csoport (amint a rejtőzködő luxus is kifejezi az előzőekben körvonalazott MAG-terület igényét, érzelmileg és funkcionálisan egyaránt) a Pilis Északi Kapuja (röviden: PÉK ?!)

A nagytérségi “bekapcsoló” infrák, a regionális kapcsolatok összefutnak a “10-es völgyeletben”, megteremtve egy új dinamikát, amit a nagyvárosi igények kiszolgálására fel fog fedezni magának a piac (ha még nem tette…).

A kérdés, hogy a piac különféle szereplői, mit látnak, imaginálnak-álmodnak bele a felpörgő korridorba?! És itt jön elő, a korábban diagnosztizált probléma, azaz, hogy a korábbi nyugodtabb, kisebb dinamikával folyó banális földosztáslogikára épülő direkt lakásfejlesztés terepe lesz, lehet, kell-e legyen a zóna, vagy ennél lehet egy sokkal szofisztikáltabb, a lakás illetve emberi igényeket más módon, nem direkt (ki)szolgáló funkciókkal gazdagított, esetleg összetettebb és a mai fejlődési-gazdasági irányokba illeszkedő, a falutól leszakadt “távoli” térrész.

Vagyis nem az egykori főépítész direkt logikája szerint, a szuburbán széttelepülés korában, a 90-es évek második felében logikusnak látszó lakókörzet-fejlesztés, hanem valami ennél több, más és az adottságokat többszörösen kihasználni képes program.

Itt két tér áthatásában két funkció átlapolása lehetséges, különösen, hogy a világban végbemenő fejlesztésekből maga ez a fajta trend is jól kiolvasható. Csak felvillantva, nem megoldva ezt a szimbiotikus, egymásra épülő funkcionális ötvözetet:

Valami ilyen címmel lehetne egy megalapozó tanulmányt / kutatást írni: “Új dimenziók az “autóban született” bevásárlás és turizmus ötvözhető fejlődésében, avagy az időmegőrző (time-saving) telepítésekből levonható funkciókeveredést előtérbe helyező tanulságok.

Amennyiben most kronologikusan tekintünk a Budapesten illetve – számos meg-nem-értés eredményeként a környezetében, a “határokon kívül” telepített “autóban született” bevásárlóközpontokra, akkor azok jól láthatóan monofunkciósak, miközben egymást vonzva immár egész “megacity-kké” nőtték ki magukat. (Ilyen az 1-es út mellet elsőként létrejött Budaörs-Biatorbágy, Törökbálint körzet, a több mint “Buda Park”, vagy a Fóti, a soroksári, stb. bevásárlóközpontok. Ezek, szinte kivétel nélkül monofunkciósak , csak kereskedelmi funkciókkal kistafírozottak, max az M3-as/M0 kereszteződése mentiben található egy játékáruház (Gulliver), de az is kereskedelem és nem szabadidő funkcióval, vagy kevert funkciós. (pl: Játszóház, próbaterm).

A bevásárló központok még most is biztonságos tőkebefektetést jelentenek financiális szempontból, és a hosszú távú pénzügyi tervezést szolgálják. Vagyis nem csak “enduserek” azaz végfelhasználók vannak de rajtra kész befektetők is akik a kereskedők számára hajlandóak “boltjaikat” megépíteni, hosszútávon bérbe adni.

Az elképzelés nem új, már a görögöknél is az Agora részben ilyen célokat szolgált, azaz több ezer évet túlélő konstrukcióról van szó, mely a kereskedelem egyre kiterjedtebbé, átfogóbbá válásával csak tovább erősödött, illetve – nem túl előnyösen – átalakult. (A lényegét tekintve az időtakarékosság volt anno is és ma is a mozgatórúgója, hogy kisebb nagyobb üzleteket, boltokat, esetleg ezekhez kapcsolódó kiszolgáló létesítményeket , ezen egységek összességét egymáshoz közel, jól elérhető helyen (korábban a gyalogos közlekedés primátusának idején a központban (agora, fórum, központ, piactér) ma az autóban történő közlekedéskor (u.n.: car born shopping) jó parkolási lehetőségek környezetében hozzák létre illetve így alakítják ki. De ezek esztétikailag is kedvezőtlenek, mert elkülönülnek és a parkolásra szerveződnek , nem hozván létre agorát, közösségi avagy “piac teret” illetve funkcionálisan is, mert mint bebizonyosodott, a vásárlásnak számos / illetve számtalan (6-vagy 8) indoka, momentuma lehet, és köztük a BEvásárlás, azaz a gyors beszerzés, egy-egy hétre vagy hónapra történő nagy tömegű, így autóval indokolt beszerzése mellett van összehasonlító avagy passzázs, vagy korzó-vásárlás, van élményvásárlás, rekreációs vásárlás, stb. Amint megmarad a napi vásárlás, a kisboltos, a lakáshoz közeli, vagy a belvárosi, kissé magamutogató közösségi “hesszelős” shoppingolás is. (akinek van kamasz lánya, az tudja miről beszélek. )

No mindezek hatására egyre inkább átalakulnak a korábbi shopping mall-ok (eredetileg Bevásárló Főutcák) és beszivárognak a szabadidő szolgáltatások. Mi több, egyre rangosabb helyet kapnak, egyfajta új agoratípus van kialakulóban, ahol a gyors (fast) bevásárlás mellett helyet kap a slow azaz lassú szabadidőeltöltés, vásárolgatás, étterem látogatás, összetett sokszínű szórakozás. És ez a “springende Punkt”, azaz az a pont, ahol a majom a vízbe ugorhat, illetve ahol a két térség igényei egymásba kapcsolódnak, áthatnak egymáson:

  • Az Auchan körzetében amúgy is ki fog alakulni egy kereskedelmi megacentrum, ha nem is akkora mint az 1-es út menti Budaörstól Biatorbágyig tartó, de mégis jelentős. (kisebb mértékben ez tetten érhető volt korábban is a 10-es út mentén, amikor még a hiánygazdaság által teremtett miniületek akadályozták a jóval kisebb forgalmat az út mentén (mára kikapcsolva az áramlásból)
  • Immár várható, vizionálható hogy az új külvárosi-elővárosi konurbán központok olyan “megacentrum” -mokká fejlődnek, amelyek egy vagy több áruházból (iparcikk, élelmiszer, stb) és kisebb üzletekből, mi több hivatalokból, motelból, szórakozási lehetőségből, postából, egyéb szolgáltatásokból, vendéglátó helyekből, állnak speciális karakterrel és immár belső logikával, aminek szervezőcentruma többé már nem a parkoló, hanem éppen a belső központi, közösségi tér, a “modern PIAC”.

Amennyiben ezt, egy ilyen teret azzal a funkcióval is ellátunk, avagy eleve így koncipiálunk, tervezünk, hogy ez legyen a korábban említett Pilis Kultúrpark Kapuja (PÉKK), itt “szállhasson át” a természet és kultúrakedvelő, a rekreációt kereső a gyors zónából a “lassú zónába”-térbe, más közlekedési eszközökre (gyalogos túrázó, nordic walking, biciklis, szamárfogatos, stb) itt kapjon szervízt, vásárolhasson be a picknikre, vagy a kirándulásra, túrára, illetve kapjon olyan vezetőt (gide) akivel a hegyet-völgyet meglátogathatja, illetve “csupán” a barangoláshoz információt, (smart) tájékoztatást.

És ez ad egyedi identitást a “csomópontnak”, ami ezt a pilisi Dél-nyugati bejárót kiemeli a számos más hasonló (illetve nem hasonló, hanem más, de alapvetően gazdasági logikájú) kereskedelmi központok sorából, valójában megteremtve azt a KPU funkciót ami az “átszálláshoz” a natúra és az épített – művi körzet közt szükséges.

És ezzel egy a falu számára is alkalmatos “funkció”-menedzselésére nyílik lehetőség. A Kultúrpark Bejárata, számos szolgáltatásra nyújt lehetőséget éppen a korlátozás megteremtése által, hogy nem lehet a kirándulóutakra kontrollálatlanul betódulni, azokat “csak úgy” használni.

Erre is számos példa lelhető fel a világban, ahol az értékes natúra bemutatása, de egyben megőrzés is program. (Az inka trail-tól kezdve ami Cuzcoból a Machu Pichura vezet, vagy maga az ősi város, mind kontrollált és egyben bevételi forrás, de Indonézia vagy más naturparkok, vagy akár a Kőszegi Naturpark maga is.

Csak ezt is meg kell formálni, mint üzleti lehetőség azokkal akiknek a PILIS és a körzet közvetlen vonzerei ÉRTÉKET jelentenek.

Ezt a VÁR csak cizellálja, alterálja. Ki lehet alakítani azt a fajta sokrétű turisztika, rekreációs, ezoterikus, etc kínálatot, amely egyszerre tud szolgálni a “csakra” hívőknek, keresőknek , a Vár hívőknek, szerelmeseinek, aktív megélőinek, vagy a természetet számos módon élvezni kívánóknak, a térben egykorvolt történések nyomolvasóinak. Megannyi kínálat, lehetőség a szórakozás, szabadidőeltöltésre, és ezzel gazdasági aktivitásra a parkolótól, az infószolgáltatáson, a Barangolófüzeteken, a gide-szolgáltatáson, eszközbérlésen, stb át, a “Hütte”-kig.

A natura és a vár két külön szolgáltatás, illetve a falulátogatás maga is lehetséges erről a végéról. Mindegyik azon logika alapján strukturálhatóan, amint azt a bajor király az 1500-as években a jól ismert tisztasági törvényével (sörösök!) együtt meghozott rendelete is meghatározta: egyszerre kell mindhárom “kaszt” (szint) számára biztosítani a szolgáltatáskínálatot, a középosztály, a felső és alsó osztály számára egyaránt. Erre relatív jó példák találhatóak már Budapest körzetében is, legyen szó a Normafáról, Visegrádi Fellegvárról, vagy a Palotajétékokról, Szentendrei római napokról. (És az új Lupa strand – a szerk.)

Vagyis a hardverfejlesztéssel együtt szükséges a szoftvert is fejleszteni, mind a turista infrát , amivel ma nem rendelkezik se a tér, se a falu.

És ebben nem csak a falu lehet kezdeményező, hanem a magánszféra együttműködhet a faluval, valamint a terület gazdáival, jól definiált fejlesztési kínálatot határozva meg. Ebbe akár még a hivatalok mellett irodák, kisebb szellemi munkahelyek, és korlátozott számban akár lakások is beleférhetnek, a “szabadidő és kereskedő-központban dolgozók számára) Amennyiben egy ilyen vagy ehhez hasonló, a nagyváros-natúra metszéspontjában “létrejöhető” üzleti kínálatra vonatkozó egyeztetett program létrejöhet, akkor a harmónia helyreállhat, és a falu biztosítani tudhatja a MAG-terület környezetfelértékelődésének forrásait, imázs és karakterjavítás költségeit, fenntartható-üzemeltethető (lifelong) módon.

Vagyis újra kell definiálni azt a programot, amely a fejlesztést illetőleg gazdasági prosperitást anno (az akkori főépítész által programozva) “bevált” agglomerációs földosztó- modell szerint képzelt programja tartalmazott, csakcsupán szabályozási elvek alapján.

Ez nagy lépés, nagyvonalú és a korszellemnek és a várható kihívásoknak is (M0 és 10-es kapcsolat kiépülése) megfelelő változtatás a tervezési programon. Megőrizni a falu integritását és megteremteni a változás kihasználásával a prosperitás, fenntarthatóság és első lépésben a boostering, azaz a szépítés, (újraberendezés, karakterfejlesztés, stb) lehetőségét, kereteit, feltételeit.

Ezen illetve ehhez hasonló alapon kellene újragondolni a gazdaság és környezet viszonyát, ahhoz, hogy a háromszög együttes metszetét megkaphassuk, azaz a 4-iknek aposztrofált FENNTARTHATÓ jövőt.

Hát kb ez az amit meg kellene vitatni, ahhoz, hogy összerakható legyen az a “piramis” aminek a csúcsa a MAG koncepció elérése. Mert az a “termése” leend csak a teljes strukturális koncepciónak, beleértve azt is, ami itt és most nem jelent meg mint szempont, hogy miként tudhatja ezt a folyamatot irányítani menedzselni hatékonyan a Hivatal, illetve ahhoz milyen intézményi fejlesztésre, esetleg lakossági -önkormányzati szellemi összeolvadásra lenne szükség, hogy ez sikerrel legyen lebonyolítható, menedzselhető.

Ezekről szilánkosan volt szó a megbeszéléseken, azonban erre is egy komplett ajánlásra lenne szükség, kezdve a Lokális Területi Menedzsment(ek) illetve Funkcionális Menedzsment létrehozására, egy Átfogó menedzsment és kontrollmechanizmus létesítése mellett (alatt) összehangolva a képviselői legitimáció és a hivatali adminisztráció munkájával. Egy társadalmi-politikai partnerség , “valódi” együttműködés kialakítása, megteremtése, honosítása is ebbe a körbe tartozik.

És végül, de nem utolsó sorban az akut probléma megoldására azon egyezségek újratárgyalása és gondolás, ami a területfejlesztési program újragondolásával szükségessé válhat, illetve a HÉSZ készítésnek az új programnak megfelelő térbeli következményeinek realizálása, és ezzel összhangban az infrafejlesztési és forrásteremtési (adó) kérdések rögzítése.

Sok munka van még a csapat előtt, de megéri, mert ez lesz a jövő, amit vagy meg tud teremteni, vagy tovább sodródik, és a nagyváros nyomása (igények és piac egyaránt) elsodorja.

Gauder Péter

2017-06-07T10:03:07+00:002017. 06. 07.|Településfejlesztési koncepció|

About the Author:

Hagyj üzenetet