A kübekházai jó példa (1. rész)

Nemrégiben jelent meg a hellovidek.hu-n egy nagyon tanulságos cikk Kübekházáról, ahol a helyiek túlzás nélkül szinte csodát tettek a falujukkal. „A kicsivel több mint 1500 lelket számláló településen nagy sikerrel működik kismamakör, babatorna, imakör, nyugdíjas klub, fitneszklub, zumbaklub, reformkonyha, könyvtári kreatív kuckó, kertmozi, polgárőrség, jószolgálati önkéntes csoport, az országban egyedüli krokettklub, a nagyoknak főző- és sütisuli, míg a kisebbeknek kiskukta-szakkör is.”

A cikket olvasva akaratlanul számos párhuzamot véltem felfedezni Kübekháza és településünk között; ezek tanulságát osztom most meg az olvasókkal.

Kezdjük azzal, hogy Kübekháza is agglomerációs település. Szeged agglomerációjában fekszik, 17,6 kmre Szeged központjától, lényegében ugyanolyan távolságra, mint Pilisborosjenő Budapest központi részétől. A román határtól egy kőhajításnyira helyezkedő kistelepülésen ugyanúgy jellemző életforma az ingázás,
mint nálunk, tehát az agglomerációs alvótelepüléssé válás ugyanúgy reális forgatókönyve a település fejlődésének, mint ahogy erre a sorsra jut és jutott számos budapesti agglomerációban elhelyezkedő egykori falu.

Ráadásul Kübekháza egyike hazánk sváb településeinek, kísértetiesen ismerős múlttal: a háború után itt is lezajlott a „nemzetidegen” németajkúak kitelepítése, a megüresedő házakat KeletMagyarországról betelepített „bevándorlókkal” népesítették be. Fontos különbség azonban, hogy az élhető léptékű közeli nagyváros – Szeged – méretéhez képest hatalmas kertvárosi övezettel rendelkezik, így az építési ingatlanok iránti kereslet nem indított el belterületbe vonási hullámot, az
átlagkeresetekhez képest hatalmas haszonnal kecsegtető telekkialakítások körül létrejövő érdekharcok nem tépázták meg a helyi közösséget, így az ott élők, egy alkalmas vezetőt találva maguknak Dr. Molnár Sándor személyében, bő másfél évtizeddel ezelőtt nekiláttak a település felvirágoztatásának.

Nem csak átvitt értelemben: a tágas közterületekkel rendelkező faluban rengeteg zöldfelület van már, köszönhetően az ezredfordulót követő zöldítési kampánynak:

„A faluvezetés az évek alatt több ezer növényt, több száz fát telepített, így az mára virágzó, élettel teli és zöldellő a korábbi kopár és sivár Kübekhez képest” – olvasható a HelloVidéken. A változás azonban nemcsak a környezetet, de az emberi kapcsolatokat is érinti. „Állandó harcunk, hogy minél prosperálóbb közösségeket építsünk. […] Az elmúlt években tudatosan törekedtünk arra, hogy sok kis »élő sejt« jöjjön létre a településen, amik nem jogilag bejegyzett közösségek, csoportok, hanem személyes kapcsolatokból szerveződtek össze, és a mai napig nagyon jól működnek” – hangoztatja a polgármester a cikkben.

Ennek a „harcnak” az eredményeként jöttek létre a bevezetőben említett kisközösségek. Amikor a polgármester – mint a fenti idézetben is – többes szám első személyben beszél, soha nem önmagára vagy a faluvezetésre gondol. A „mi” Kübekházán mindig az egész faluközösséget jelenti, ami valódi életközösséggé fejlődött az elmúlt bő másfél évtizedben, nem utolsósorban a tágas közterületeknek, közösségi tereknek köszönhetően, ahol az emberek találkozni, beszélgetni tudnak egymással. A településen van egy Mézeskalácsháznak nevezett, kifejezetten közösségi programokra kialakított hely, ahol netezni, olvasgatni, társasozni lehet, hétvégente pedig főzőtanfolyamok és egyéb közösségi programok vannak.

A falu polgármestere szerint „a szegénység kreatívvá teszi az embert, és ebben a filozófiában próbálják fejleszteni a falut. A régi iskola felújított épületében például szoláriumot és konditermet nyitottak, a falu indokolatlanul nagy főterén az önkormányzat esküvőket szervez, most pedig megnyitották a manufaktúrát,
5 millió forint és elég sok társadalmi (és köz)munka befektetésével” – olvasható egy az index.hu -n 2017-ben megjelent, Kübekházáról szóló cikkben (Nálunk stadion nincs, kekszmanufaktúra van). Az idézet az önkormányzat által alapított Kübekháza Manufaktúra Kft.re utal (kubecker.hu), ami kekszüzemként és kávézóként munkalehetőséget biztosít számos helyi lakosnak, bevételt termel az önkormányzatnak, emellett fontos közösségi térként is funkcionál. Utóbbiak fontosságával a kübekiek jól láthatólag tisztában vannak a kezdetek óta: „Az egész falut úgy formáltuk, hogy az emberek bárhol vannak, le tudjanak ülni egymás mellé, közel kerüljenek egymáshoz és tudjanak egymással személyesen is beszélgetni. Nekünk ez az ars poeticánk, hogy igazi közösséget teremtsünk, hogy az itt
élők ne azt gondolják, hogy különbek másoktól, hanem a közösség szerves részét képezik, összetartoznak. Az önkormányzat ebben az értelemben nem ura a falunak, hanem az első számú szolgája, amiben teljesen egyek vagyunk” – olvasható a HelloVidék riportjában.

Kübekháza polgármesterét kérdésekkel kerestük meg, az interjú az alábbi linken olvasható.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/3 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/