Gombatermesztéstől a termelői boltig

Cserényi-Zsitnyányi Ildikó pár háznyira lakik tőlünk, kedvesen köszönünk egymásnak mindig, de nem tudunk egymásról sokat. Csak amennyit a Facebookon látok. Úgyhogy lehet szidni, de nem haszontalan a közösségi média. Ott láttam ugyanis, hogy Ildi olyan dolgot valósít meg, ami nekem még csak a bakancslistámon van: gombaszakellenőr lett.

Amikor pedig a falusi verebek csiripelni kezdték, hogy gombatermesztésbe kezdett Buzás Pistivel a Mandelbrot pincéiben, gondoltam, hogy itt az ideje élnem Zsákfalvi riporteri minőségemmel és interjút kérni a Helyi gazdaság rovatunk számára. Két legyet ütve egy csapásra.

Amit rögtön megtudtam, hogy külön pincében kell legyen a csiperke és a laskagomba, mert egészen más a fényigényük. Ezért két pincét fogtak be gombatermesztésre a Mandelbrot pékségnél. Kezdésként előre beoltott zsákokat szereztek be, de a késöbbiekben maguk szeretnék előállítani a szubsztrátumot a csíráztatáshoz.

Hogy hol lehet majd kapni az általuk termelt gombát, azt még nem gondolták át. Beszélgetésünk után két héttel viszont eljutotthozzám a hír, hogy szüreteltek, kérek-e. Az első termést tehát ismerősök között dobták szét, és megérhettem, hogy falusi termelésű gombapörköltet főztem. Különleges élmény volt!
Ildi és Buzás Pisti úgy álltak össze, hogy előbbi szakellenőr, utóbbi pedig az őstermelő. Képesítés nélkül ugyanis nem lehet gombát értékesíteni. Az árusítás kapcsán Ildi elmesélte, hogy olyan mintaboltról álmodnak többen – jómagam is –, amely bemutatja a faluban előállított élelmiszereket, kézműves termékeket. És ami mögött van egy weblap, ahol leadhatóak a rendelések, az áruk pedig átvehetőek a boltban. Sokunknak lenne érték, hogy helyi terméket vásárolhatnánk, helyieket támogatva ezzel. Sok ügyes ember van a faluban. Van, aki remek lekvárt főz, vagy szappant készít, varr, sző vagy gyöngyöt fűz stb. Olyan is van, aki nem üzletemberalkat. Egy ilyen mintabolt ezeknek az embereknek segíthetne elindulni a vállalkozóvá válás útján. Közösen mégis könnyebb. A helyben maradt jövedelem révén egész településünk is gyarapodhatna jólétben és persze közösségi érzésben.

Ez akár szép zárógondolat lehetne, de kanyarodjunk még vissza Ildihez. Hogyan kezdett el egyáltalán gombászni? Mint kiderült, a szembeszomszédommal 10 éve kezdték el az erdőt járni. Terápiának szánták – és erdő iránti rajongás lett belőle. Igyekszik minél gyakrabban, gombaszezonban naponta bejárni az erdőt – akár hajnalban –, és amikor a gyerekek nagyobbak lettek, megszerezte a gombaszakellenőri végzettséget is. Hiszen eddig nem volt kihez fordulni, ha gombát akart bevizsgáltatni az ember… Most pedig felsőfokú képzésre jár, mert kimeríthetetlen a téma. Közel 4000 faj fordul elő csak Magyarországon. Maga a képzés is élvezetes, járják az erdőket, Erdélybe is mennek minden évben.

Megismerni a környék gombáit bárki számára jó kaland lehet. Könyvek vannak hozzá, fórumok a Facebookon, de megenni csak bevizsgáltat szabad! A faluban – ha szezonja van – sok a vargánya, őzláb és rizike. Ildi a Kevélyre jár inkább, mert a Kövesbércren nagyon sokan szednek. Ha lehet, a gyerekeit is viszi magával, és már egyre több gombát felismernek. Tervezi majd gombaismereti túra szervezését a közeljövőben, csak esne már egy kis eső! Telefonon lehet vele találkozást megbeszélni, gombavizsgálatot kérni. Vagy nála otthon, vagy a Falónál. Tavaly olyan családok is mentek hozzá bevizsgáltatni, akiket nem is ismert korábban. Gombaszakellenőrként az ember nem lesz magányos, vannak olyan hétvégi napok, amikor folyamatosan keresik. Ez az új, intenzív közösségi élet új tartalommal tölti meg az életét.

Ildi a munkája révén is emberekkel foglalkozik. Sorsokkal. Történészként azért választott közelmúltbéli kutatási területet –bányászműszaki értelmiségiek ellen lefolytatott koncepciós perek –, mert még ma is élő embereknek adhat megnyugvást azzal, hogy megtudják, valójában mi is történt a felmenőjükkel. Ildi „Aknamunka” című könyve idén jelent meg. Olvastam olyan kritikát, ahol az év egyik legfontosabb könyvének jelzik előre.

Végül el is sétáltunk megnézni a pincéket. Ugyanabba a kertbe, ahol a Hajnali Sőrfőzőkkel is készítettem interjút. Ahol az advent is volt. Ahhoz a pékséghez, ahol újabban a kenyerem is veszem, és ahol egyre több kézműves élelmiszert kapni. És ahol a termelői és kézműves mintabolt nyílhat. Ahol a falon Szegedi Katalin képei függnek. És amely egyre több közösségi rendezvénynek is helyt ad. Megbeszélések, Zöld Műhely, Ökokör, Jenői Szalon vagy épp bicikliszerelés közösen. Ahol reggelizni is lehet, vagy éppen egy laptoppal beülni dolgozni. Úgy tűnik, hogy új közösségi tér születik.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/2 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/