Buzáspisti szeretnék lenni

Interjú Buzás Istvánnal, a 2097 Csoport Egyesület képviselőjelöltjével

A tíz éve itt élő háromgyermekes családapa kilencven embert foglalkoztató, jól menő vállalkozást vezet, mellette megcsinálta a pékséget – ami nem csupán egy pékség –, és most képviselőjelölt lett. István állandóan jön-megy, szervez, nyüzsög, folyamatosan új dolgokat próbál ki, ezer terve van, amivel jobbá tehetné a falut.

ZSR: Rengetegen ismernek és kedvelnek, a legkisebbek azt játsszák, hogy ki lesz „Buzáspisti”, amikor a tűzoltóautóval kivonulsz a falusi rendezvényekre.
BI: Ez nagyon jóleső érzés.

ZSR: Hogyan jut időd ennyi mindenre?
BI: Jó a vállalkozásom, jó a családom – jól nősültem –, jók a gyerekeim, próbálom hatékonyan szervezni a dolgaimat. Egyébként még sokat is alszom, 8 óra alvás nélkül nem vagyok meg.

ZSR: Akkor 16 órád marad mindenre. Hogy lehet ez elég?
BI: Mindenki ezt kérdezi tőlem, de igazából én nem értem, hogy mások min csodálkoznak. Figyelj, én nem borotválkozom, nem fésülködöm. Ez inkább vicc, ezek csak percek, de egyáltalán nem nézek tévét. Nem olvasok újságot, a neten tájékozódom, de ott is csak mértékkel fogyasztok tartalmat. Ha valami érdekel, annak utánamegyek. Tudod, hogy mindez milyen sok időmegtakarítás? Emellett próbálom nagyon hatékonyan szervezni a napomat. Reggel elindulok dolgozni, megállok 5 percre a pékségben, megbeszélem a dolgokat, magamhoz veszem a reggelim, amit az autóban eszek meg, közben már telefonálok és így tovább.
Hazafelé megint megállok a pékségben, megbeszéljük a napot Gergővel, iszunk egy sört, dolgozunk, és közben jól érezzük magunkat.

ZSR: Ehhez az kell, hogy maximálisan megbízz az embereidben.
BI: Ez így van: mindig igyekszem jó emberekkel körülvenni magam, és motiválni őket. Olyan folyamatokat teremteni, amik maguktól működnek, önfenntartók. A cégnél például a telephelyvezetők tudják az irányokat, nem kell a részletekbe beleszólnom. Ez az elején sok munka, de aztán működik. Egyébként meg nem szeretem a monoton, ismétlődő dolgokat. Amit lehet, azt megpróbálom automatizálni.

ZSR: Mondj erre egy példát.
BI: Ha például 12-szer kell megcsinálni valamit az Excelben, arra már írok egy függvényt. Most azon gondolkodom, hogy a tyúkjaimat ne kelljen reggel kiengedni és este bezárni, mert ez egy teljesen felesleges, automatizálható dolog. Annyi a dolgom velük, hogy este kibattyogok, és becsukok egy ajtót. De ha én nem tudom időben megcsinálni, akkor már telefonálni kell, szervezni, időt pocsékolni. Beszéltem Susán Petivel, ő ír egy programot telefonra, amely egy csigát működtetve megoldja majd ezt a problémát.

ZSR: Ez nagyon érdekes, de mindent azért nem tud az ember ennyire hatékonyan működtetni, például a családját. Mennyit tudsz foglalkozni a gyerekekkel?
BI: Igyekszem. Persze nem mindig tudok annyit velük lenni, amennyit szeretnék. Ezért is mentem el most Domokossal Erdélybe, hogy beszélgessünk, mert úgy éreztem, hogy az utóbbi időben nem foglalkoztam vele eleget.

ZSR: Amikor elkezdted a pékséget, tervben volt már, hogy ez egy közösségi tér is lesz?
BI: Nem, én pékséget és kávézót szerettem volna csinálni. A közösségi programokat mások javasolták, én csak befogadtam őket.

ZSR: Üzletileg sikeres a pékség?
BI: Igen. Naponta körülbelül százan jönnek a faluból és Ürömből, de most már a városban is több helyen árulják a termékeinket. Egyébként sokan még most sem tudják a faluban, hogy itt van egy pékség.

ZSR: Azt gondoltam, hogy az advent után mindenki tud róla.
BI: Az advent tényleg fantasztikus volt, eljött a falu apraja-nagyja, rengeteg, számomra addig ismeretlen ember is. Közel százan dolgoztak a megszervezésében.

ZSR: Milyen további terveid vannak a pékséggel?
BI: A kávézó lesz a következő lépés. Idővel aztán beindulhat egy vinotéka, esetleg meleg étellel. Nagyon szeretném egy disznóvágásra alkalmas helyszín kialakítását, erre szerintem lenne kereslet a faluban. Sok más ötletem is van, valamivel mindig kísérletezem, most például mustárt készítünk.

ZSR: És akkor mindezek mellett az önkormányzati képviselői munkára is lesz időd, ha megnyeritek a választást.
BI: Ha így lesz, valamit fel kell majd adnom, de itt is nagyon sok fog múlni a munkaszervezésen, például az önkormányzati dolgozókkal való együttműködésen.

ZSR: Ha ti nyernétek, velük dolgoznátok együtt?
BI: Nem tudom, ennyire még nem ismerem őket. Az elsődleges számomra mindig az, hogy a már meglévő embereket formáljuk és motiváljuk.

ZSR: Hogyan lettél képviselőjelölt?
BI: Dömötörfy Zsolt keresett meg, ő hívott meg a 2097 Csoport Egyesületbe, ahol először – sok más korábbi példához hasonlóan – azt képviseltem, hogy a falu vezetése egyébként teljesen normális, és üljünk le, beszéljük meg velük a dolgokat. Sajnos én is keserűen csalódtam: az önkormányzatot egyáltalán nem érdekelte a mi véleményünk, nem fogadták el a segítségünket, nem vettek minket emberszámba. Nem válaszoltak, nem partnernek tekintettek minket, hanem ellenségnek.

ZSR: Miért?
BI: Ennek egyetlen oka van Küller János szerint, amit nekem is elmondott egyszer: mégpedig az, hogy Fiák István is tagja a 2097 Csoport Egyesületnek.

ZSR: Ez valami személyes ügy lehet?
BI: Én nem tudom pontosan. Ami köztudott, hogy 2002 és 2006 között együtt dolgoztak az önkormányzatban, ami nem volt egy jó és hatékony időszak a falu életében.

ZSR: Miért tagja Fiák István a 2097-nek, vagy úgy is kérdezhetném, miért a 2097 tagja?
BI: Erről őt kérdezd. Én azt látom, hogy ő nagyon szeret itt élni, és veszélyben érzi azokat az értékeket, amikért ide költözött. Azt akarja, hogy ez a szép kis falu úgy fejlődjön, hogy közben maradjon falu, és a mi csoportunkban lát potenciált ennek megvalósítására. Bár sokan igyekeznek őt a 2097-et irányító háttéremberként feltüntetni, valójában egyszerű csapattag, aki konkrét ügyekben ugyanúgy elmondja a véleményét, mint bárki más az egyesületben. Aztán közösen döntünk.

ZSR: Visszatérve a kérdésre: miért vállaltad a jelöltséget?
BI: A 2097 szellemisége mellett ebben döntő szerepe volt Tömöri Balázsnak. Intelligens, higgadt ember, akit érdekelnek az emberek, és pozitívan áll a dolgokhoz. Számomra a legfontosabb, hogy ő mindig előre néz, hosszú távon gondolkodik. Ez az eddigi környezetvédelmi tevékenységéből is jön. Én így képzelek el egy polgármestert.

ZSR: Balázst, a képviselőjelölteket és magát az egyesületet is egyre több támadás éri.
BI: Rémisztő, ami a kampányban alakul. Számomra is világos, hogy ez nem egy átlagos falu, itt milliárdos projektek, érdekek vannak. Ilyen hazugságcunamira azonban nem számítottam. Korábban elképzelhetetlen rágalmakat, sőt fenyegetéseket hallok, de ezeket nem szeretném most részletezni.

ZSR: Ez azért lehet, mert valóban erőt látnak bennetek?
BI: Minden bizonnyal, pedig mi senkivel nem akarunk kiszúrni. Még Sáhó úrral sem. Mi arra törekszünk, hogy megkeressük a legjobb megoldásokat a falu fenntartható fejlődése érdekében.

ZSR: Mi az, amin most dolgozol a csapatban?
BI: Az iskolát emelném ki. Nemcsak azért, mert három gyerekem jár oda, hanem azért, mert ez az egyik legfontosabb intézmény a falu életében, és sajnálatos módon nagyon nehezen tudunk közeledni hozzá. Nyár elején beszélgettünk az igazgatóval, Dóra nénivel az iskolai teendőkről, s bízom benne, hogy augusztus végére már sikerül valamit előmozdítani.

ZSR: Ha jól tudom, már az iskolai zebra körüli botrányba is belekevertek benneteket.
BI: Igen, ráadásul itt már „községvédőknek” neveznek, így összemosnak minket a Küller polgármester úrral korábban szembehelyezkedő csapattal. Pedig a zebra szülői projekt, és a szülők szándéka mindössze annyi, hogy szabályos, szakhatóságok által engedélyezett, a Közút által épített zebrát kapjon az iskola, és ne az önkormányzat barkácsoljon össze valamit. Például a zebra miatt távolabb kellene tenni a buszmegálló öblét, és a teljes járdát meg kellene világítani. Ez persze drágább, de ezt nem lehet másképp csinálni. Most a polgármester a szülőket és a 2097-et hibáztatja azért, hogy még mindig nincs zebra, pedig ez az ő felelőssége, ezt a projektet időben el kellett volna indítania. Ki fog a szülők közül rá szavazni, ha két tanév alatt nem tud egy zebrát elintézni?

ZSR: Ha nyertek, milyen területen tudnál majd a legtöbbet tenni, mi a szakmai háttered?
BI: A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán végeztem, szakmai gyakorlaton a Mercedesnél voltam. Ezután hat évig dolgoztam Közép-Európa egyik legnagyobb járműkereskedelmi vállalatánál. 2007-ben vettem át apám vállalkozását, amelyet 2010 óta csinálok egyedül. Autógumik értékesítésével foglalkozunk, új szolgáltatásokat vezettem be, és sikerült megdupláznom a cég méretét. Kilencven emberrel dolgozom együtt, beszállítunk például a Suzukinak. Beszélek angolul és németül, beutaztam a világot, főleg üzleti utakkal. A korábbi, rövid bemutatkozásomból úgy tűnhetett, hogy egy jópofa, disznóvágó gyerek vagyok, de biztos vagyok benne, hogy a szakmai, céges tapasztalataimat is tudnám hasznosítani a munkában.

ZSR: Szerinted mekkora az esélye, hogy nyerjetek?
BI: Én szeretek mindenkivel jóban lenni, erre törekszem. A képviselőjelöltségbe is inkább belecsöppentem, nem tudatosan kezdtem el. A feleségemet is meg kellett győznöm, pedig ő mindenben és mindig támogat. Be kellett látnom, hogy ha tényleg változást szeretnénk, akkor nekem is fel kell adnom dolgokat, például a pékség mint közösségi tér teljes semlegességét. De inkább bevállaltam ezt, mert ez a csapat, az egyesülettel és a sok támogatóval valóban képes lenne változtatni. Ennek a brigádnak nyernie kell.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/6 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/