Beszéljük meg inkább! – avagy hogyan ’népszavazok’ július 29-én?
Bő egy évvel ezelőtt bombaként robbant a hír, hogy a helyi építési szabályzat folyamatban lévő módosításának eredményeképpen viszonylag intenzíven beépíthetővé válik az Egri vár völgyének egy része. Mindez események láncolatát indította el, amely egészen a mostani népszavazásig vezetett, és amelynek kérdése így hangzik:
„Támogatja-e Ön az előző állapot visszaállítását a „Várvölgy” vonatkozásában a korábban hatályos HÉSZ szabályozásnak megfelelően, amennyiben a tulajdonosok a jelenleg Hatályos HÉSZ alapján benyújtott kártérítési igényüktől elállnak, melynek bírósági megítélése a község gazdálkodását ellehetetlenítené, és a lakosság terheit növelné.”
A szavazás során eldöntendő kérdést sajnos én sem tudom egyértelművé tenni, de megkísérlem összefoglalni mindazt, amit a szavazással kapcsolatban tudni és megfontolni érdemes.
Az előzmények
A bevezetőben említett hír hatására azonnal elindult egy mozgalom a Várvölgy beépítésének megakadályozására, létrejött a 2097.hu weboldal és a 2097 facebook csoport, és sok száz támogató írta alá azt a követelést, amelyben a korábbi HÉSZ változatlanul hagyását és valódi társadalmi egyeztetést követeltünk az önkormányzattól. Ez a követelés most is elolvasható a 2097.hu honlapon.
Érzékelve a társadalmi nyomást az önkormányzat látszólag meghajolt a követelés előtt, és előbb moratórium jelleggel építési tilalmat rendelt el az új óvodától nyugatra eső területekre, majd további folyamatos társadalmi nyomás alatt végül 0%-os beépítést engedélyezett ezeken a területeken.
A moratórium érintette azokat a földeket is, amelyek az azóta közösségi összefogással létesült fasor mentén terülnek el az út két oldalán. Csakhogy ezeknek a területeknek az építési jogait az önkormányzat eleve el kívánta vonni. Hogy jogosan vagy sem, abba most ne menjünk bele, minthogy abba sem, hogy miként keletkeztek ezeken a területen építési jogok, mert gyorsan belevesznénk a helyi építési szabályozás változásainak évtizedes káoszába. Tény, hogy kapóra jött a civil követelés, így annak fedezékében a helyi vezetés végre tudta hajtani eredeti tervét úgy, hogy a „balhét” a civilek vitték el, noha eredetileg egyetlen civil sem kérte a korábbi jogok eltörlését, sőt pont ellenkezőleg, a korábbi HÉSZ változatlanul hagyása volt a követelés.
Adott volt tehát a faluban sok száz ember, aki hallatta hangját, és eredményesen kiállt az általa fontosnak tartott értékek mellett. Másik oldal nem volt, senki nem követelte, hogy hadd épüljön be a Várvölgy. Nem csoda, hiszen itt mindössze néhány tulajdonos érintett, akik nem képviselnek tömeget, nem ér messzire a szavuk, nincsen tömegbázisuk, ráadásul egyikük kellően nehéz természetű ahhoz, hogy érdekszövetségbe se tudjanak tömörülni.
Hogyan folytatódott a történet?
Az érintett tulajdonosok jelezték, hogy őket kár érte, és megjelöltek egy összeget, amely szerintük méltányos lenne kártérítés gyanánt. Ezt kiszámolni és beadni nem egy megterhelő feladat, meg kell bízni egy ügyvédet, aki egy számára kedvező logika mentén elvégez egy hozzávetőleges kalkulációt, annak eredményét leírja, benyújtja. Mindez gyors és olcsó. Sokkal gyorsabb, olcsóbb és főként kevésbé stresszes, mint egy esetleg évekig tartó pereskedés. A papír meg bármit elbír.
Önkormányzatunk döntése a kártérítési igények megszellőztetése nyomán kialakult helyzet kezelésére ismét nem egy érdemi társadalmi egyeztetés kezdeményezése volt, amit például egy ilyen kérdést feltéve el lehetett volna kezdeni:
Szeretné-e Ön, hogy az „Egri vár” völgye beépítetlen maradjon?
Igen – nem
Egyszerű kérdés, könnyen eldönthető választási lehetőségekkel, amelynek eredménye világosan kijelöli a célt az önkormányzat számára. És persze ezt a kérdést nem lett volna szükséges egy költséges népszavazás keretében feltenni, hanem akár az önkormányzat földszinti irodájában is meg lehetett volna oldani a vélemények összegyűjtését, ahol a személyazonosság igazolása után lehetett volna szavazni, néhány hét időintervallumban.
De a valódi társadalmi egyeztetés része lenne a tulajdonosok megszólaltatása is (hátha van olyan hasznosítás tervük, ajánlatuk, amely megnyeri az emberek tetszését), a kompromisszum keresése (pl. területcserék lehetőségének megvizsgálása), vagy a tényleges és reális értékcsökkenés felméretése saját szakértővel.
Sajnos azonban a jelenlegi vezetéssel idáig nem tudunk eljutni. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy egyszerűen, világosan, a helyi lakóközösség – és szükség esetén szakemberek – bevonásával megvizsgáljunk és értelmesen megbeszéljünk egy problémát. És ebben az önkormányzat felelőssége kimagasló, hiszen egyedül az önkormányzat rendelkezik azzal a felhatalmazással, hogy döntéseivel ebbe az irányba terelje közös ügyeink, problémáink kezelését.
A fenti megoldás helyett, amelyben mindenki megszólítva érezhette volna magát, aki erre fogékony vagy érintett, lesz egy félresikerült népszavazásunk.
Olyan időpontban, amelyben aki csak teheti, nyaralni megy.
Olyan kérdéssel, amit talán még az sem ért, aki megfogalmazta.
Olyan fenyegető veszélyre hivatkozva, amely még a kártérítési igényt benyújtó tulajdonosok szerint is túlzó.
Akkor mire jó ez az egész?
A népszavazás várhatóan érvénytelen lesz, azaz nem fogja elérni az érvényességi küszöböt (50 %-os részvételi arány), így vélhetőleg nem döntünk semmiről. Nem hiszem, hogy lenne ember a faluban, aki másra számít.
Egyvalamire azonban így is alkalmas lesz: közvéleménykutatásnak. Legalábbis lehet emellett majd érvelni. Mert pár százan bizonyára elmennek majd „IGEN”-nel szavazni, hogy megmentsék a falut az új HÉSZ „önkormányzat működését ellehetetlenítő” következményeitől. És ha a néhány száz szavazat között többségbe kerülnek az igenek, az bizony eredményezheti azt, hogy az önkormányzat „társadalmi nyomás hatására” visszacsináljon mindent.
Bárhogy is alakul az eredmény, a nevető harmadik mindenképpen az egész helyzetet előidéző képviselőtestületi többség lesz, élén a jelenlegi polgármesterünkkel. Hiszen a nép (egy része) akarja az építési tilalmat, és a nép (egy része) akarja azt megszüntetni. Lássuk, melyik oldal az erősebb, én mosom kezeimet! Egymásra tessenek haragudni, én nem tehetek semmiről!
És ez a népszavazás valódi veszélye: a beépítést ellenzők szembekerülhetnek a kártérítést ellenzőkkel. Törésvonal keletkezhet, amelynek egyszerre csak az egyik oldalán lehet helyet foglalni… De ezt a gondolatmenetet nem folytatom, mert bízom józanságunkban és bölcsességünkben.
Nem állítom, hogy a népszavazás ilyetén kiírása szándékos manipuláció lenne. Inkább csak egy olyan elavult szemlélet tükröződése a gyakorlatban, amelyen jó volna helyi szinten túllépni. Ehhez valódi társadalmi egyeztetés kell, az érintett felek meghallgatásával, kompromisszumkereséssel. A kiáltványok, petíciók, mozgósítások olyan kényszer szülte cselekedetek, amelyeket a civil szféra érdemi meghallgatására és bevonására alkalmatlan önkormányzat átgondolatlan döntései, cselekedetei váltanak ki, mellékvágányra terelve azokat az építő energiákat, amelyek pedig markánsan jelen vannak a faluban, erre az utóbbi időben számos példát láttunk.
Végül a fő kérdés: hogyan szavazhatunk ebben a helyzetben?
Szögezzük le: rossz kérdésre nincsen jó válasz.
Rossz válasz az „IGEN”, hiszen nem is tudhatjuk, mire mondunk igent, valójában nem is értjük a kérdést. És az „IGEN”-ek túlsúlyba kerülésével feláldozzuk azt a természeti-tájképi értéket (közkincset), amiért sok ember hónapokon át időt és energiát nem kímélve küzdött, és ami településünk egyik ékköve.
Rossz válasz a „NEM” is, hiszen melyikünk akarna rosszat a saját falujának, saját közösségének? Márpedig nem tudhatjuk, hogy a „NEM” válaszok túlsúlyának mik lesznek a konkrét következményei, erről nem szól az önkormányzat honlapján elérhető tájékoztató.
Ennek ellenére a tudottan megalapozatlan „NEM” válasznak nagyon is van létjogosultsága: a megalapozatlan „IGEN” válaszok ellensúlyozása.
Mit fogok én tenni ebben a helyzetben?
Elmegyek, és felelősségem tudatában az „érvénytelen” kérdésre érvénytelenül szavazok.
És a szavazólapra azt fogom ráírni:
BESZÉLJÜK MEG INKÁBB!
Mert tudom, hogy egymás kényszerítésével, fenyegetésével, zsarolásával soha nem fogunk egyről a kettőre jutni. Ha nem tudjuk értelmesen megbeszélni a problémáinkat, meg sem próbáljuk kellő alázattal és tisztelettel összeegyeztetni a különféle közösségi és egyéni érdekeinket, örök viszály lesz a jutalmunk. A társadalmi egyeztetés ugyanis nem csak arról szól, hogy egy sokakat érintő ügyben optimális döntést hozzunk. Legalább annyira szól arról is, hogy megismerjük egymást, egymás gondolatait, értékeit, korlátait, megtanuljunk dolgokat átgondolni, meggyőzően érvelni és meggyőző érveket meghallgatni, alakuljon a szemléletünk. Hogy közösségi ügyeinket végre élő közösségként kezelhessük, olyan miliőt létrehozva, amelyhez ugyan nem kötelező csatlakozni, de mindenképpen érdemes.
Dömötörfy Zsolt
A cikk nyomtatható változata letölthető a képre vagy ide kattintva.
Teljesen egyetértek önnel,mindenkinek így kellene cselekedni,rá írni a szavazó papírra beszéljük meg,így az illetékes helyi vezetők,mint egy felszólítást kapnának arra hogy igen kötelességük a vidék megóvása, a természetvédelmi területet végérvényesen nyilvánossá kell tenni mindenki számára””Hogy senki és semmi nem károsíthatja meg,az egy örök felbecsülhetetlen kincs””” Jó lenne ha ezt megértenék végre,és nem hezitálnának azon hogy hogyan is tudnak hasznot húzni belőle egyesek,ha ez sem vezet eredményre össze kell fogni és leváltani a helyi illetékes hivatal dolgozóit.Meg tehetik hisz ők azért ülnek ott hogy a lakosság és a vidék érdekeit képviseljék,ha ezt nem teszik akkor menjenek haza és söpörjenek a saját portájukon.Nagyon bízom a helyi lakosokban akik többségben vannak és észre vették hogy itt kel megálljt parancsolni a természet érdekében,a sok beépített terület romboló értékű !! Köszönet mindenkinek aki részt vesz kis falum megóvásában…
Kedves Ilona! Köszönöm, hogy megosztotta velünk véleményét, és hogy támogatását magunk mögött tudhatjuk. Remélem, hogy napról napról többen leszünk, akik kiállunk közös értékeinkért! Dömötörfy Zsolt
Sajnos én sem értem a feltett kérdést. Az nyilvánvaló, hogy itt valami trükkös előtörténetet akarnak trükkösen kivezetni, de így a szándék iránya sem érzékelhető, nemhogy a konkrét kimenetek. Amit Zsolt a lehetséges szavazási verziókról ír, igen megfontolandó. Érzékelem, hogy sokan nem hisznek a közös megbeszélés lehetőségében az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, sokakat nem is érdekelnek a közösségi ügyek, mert nem hisznek a közösségépítés lehetőségében. Polgármester úr pedig nem hisz abban, hogy lehetne várni a megegyezésre, mert akkor soha nem történne semmi a korábbi tapasztalatai alapján. Ez a népszavazás sajnos ebben a formában ezeket a balhiteket erősíti.
Én mindezekkel együtt, vagy ezek ellenére is azt gondolom: BESZÉLJÜK MEG INKÁBB!
A jövőre nézve pedig egy utat látok működő képesnek: a közügyeket a faluban meg kell tudni beszélni, és ehhez nagyon átgondoltan és elszántan kell megteremteni a gyakorlatban is alkalmas kereteket. A döntésképességet ez nem ronthatja le, és nagyon sok türelmet és energiát kíván.
Népszavazás Pilisborosjenőn
Dömötörfy Zsolt cikkében leírt összes ésszerű és kultúrált javaslat több mint egy esztendeje rendszeresen megfogalmazódik nemcsak a 2097 Egyesület tagjai részéről, de olyan születésük óta itt élő köztiszteletnek örvendő Falubeliektől is, akik évek óta szörnyülködve és tehetetlenül nézik a polgármester tevékenységét. (Pl.: Szedmák-ház lerombolása, a Falu területen zajló nagy beruházás ismeretének letagadása, stb.)
Mindenki azt kérdezi, miről is kell itt szavazni? Várvölgyről? Hiszen ez az elnevezés csak a köznyelvben létezik, mint általános meghatározás a falu nyugati szélén álló Mesevölgy Óvodától kezdődő területre. De, hogy ennek a területnek mi a két széle és főleg vége, egyáltalán (akár bíróság előtt is pontosan meghatározhatóan) mettől, meddig tart, nem tudja senki.
Ami az egész ügyben a legfelkavaróbb az maga a kérdés a népszavazási űrlapon. Értelmetlen, zavaros, egy mellé biggyesztett fenyegetéssel.
Hogy mi vezetett idáig, nem ennek a levélnek a témája. E helyen csak annyit: nem kértem levélszavazati lehetőséget, legyen érvénytelen a népszavazás július 29-én. Talán lesz annyi hozadéka az ‘eredménynek’, hogy végre valódi és értelmes párbeszédre kényszeríti a faluvezetést az érdekeltek és a falu értékeit védeni akarók között.
Szerintem is “Beszéljük meg inkább!”, de ezt csak a helyi népszavazás után tudjuk megtenni. Most ugyanis az igenek és a nemek között dől el a népszavazás, s az érvénytelen voksok kiesnek a valódi számításból, tekintve, hogy a nyári időpont miatt a népszavazás valószínűleg érvénytelen lesz.
Szóval most igent vagy nemet lehet mondani a “Várvölgy” beépítésére, s a szavazatok összeszámlálása után van lehetőség bármit is megbeszélni.
Megbeszélni amúgy jócskán van mit, hiszen Pilisborosjenő településfejlesztési tervét 2002 óta Küller János és Sáhó Tibor faragta ilyen torzra. Emiatt a falu lakosságának bevonásával az egész településfejlesztési koncepciót újra kellene gondolni, akár az építési jogot csökkentésével, s erre alapított, bíróság által megállapított kártérítés megfizetésével.
Hisz a lényeg az, hogy elkerüljük azt az eszement beépítést, amelyet Ürömön látunk. Elkerüljük azt, hogy egy maximum 5.000 fős lélekszámú faluból egy minimum 20.000 fős budapesti elővárossá, s később budapesti kerületté váljunk.
Mikor általánosba jártam, már elég régen volt, az tanították, hogy kérdő mondat végéra kérdőjelet ( ? ) kell tenni. Talán enyhítő körülménynek tekinthetjük, hogy ez, a megfogalmazónál, egy többszörösen összetett mondat végére valahogy már elsikkadt.
Számomra elképesztő, hogy a falunk vezetése egy ilyen kérdést tejeszt a lakóság elé, konkrét számok, adatok, érintettek, stb. teljes mellőzésével.
Egyetértek Zsolt elemzésével, a Beszéljük meg javaslattal is, de ha azt valaki a szavazólapra írja, akkor az a szavazat érvénytelen.
Tehát beszéljük meg, konkrét számok, adatok érintettek ismeretében és bevonásával.
Érvénytelen lesz a szavazás 50% alatti részvétel esetén, döntse el mindenki, mennyire akar a falu vezetésének asszisztálni.
A falunk legnagyobb értéke az a környezet, ahol elhelyezkedik! Óvjuk, amennyire csak lehet!
Kedves Árpi! Igazad van neked is. Erre a népszavazási kérdésre sokféle adekvát válasz van, és ezek között szerintem nincsen „unizerzálisan jó válasz”, vagy „legjobb válasz”. Az is adekvát reakció, hogy „bocsánat, nem asszisztálok ehhez, legyen érvénytelen a népszavazás, nem megyek szavazni”. Biztosan sokan lesznek, akik így döntenek.
Köszönöm szépen a hozzászólásokat, már az is nagy előrelépés a korábbiakhoz képest, ha itt elbeszélgetünk. A cikket a 2097 Facebook csoportban is megosztottam, és ott is több hozzászólásban felmerült az a gondolat, hogy inkább NEM-mel kellene szavazni. Teljesen jogosan. Mint ahogyan a cikkben is írtam: a kérdés által túlnagyított veszély hatására születő „IGEN” válaszokat „NEM” válaszokkal lehet ellensúlyozni. És minden bizonnyal érdemes is, de ez kinek-kinek legyen a saját döntése.
Ne feledjük el, hogy a kérdés szövege szerint az az út, amelyen a „NEM” válaszok győzelme esetén elindulunk, a falu gazdasági ellehetetlenüléséhez vezethet. Az emberek egy része erre az alternatívára akkor sem fog szavazni, ha néhányan azt állítjuk az Interneten, hogy ez nem reális veszély. Aki távolabbról szemléli a faluban zajló eseményeket – és szerintem ők vannak legtöbben – jó eséllyel fenntartásokkal kezeli mindkét oldalt, és a két érthetetlen opció közül csak intuíció alapján tud választani, illetve a kisebbik rossz mögé igyekszik felsorakozni. Vagy nem megy el szavazni.
Amellé azonban felelősségteljesen odaállhat bárki, hogy hagyjuk végre a fenyegetőzéseket, pereket, ne erőből próbáljuk intézni közösségi ügyeinket, hanem induljon el egy érdemi társadalmi párbeszéd. Reális alternatívák felvázolásával, átlátható, megalapozott döntésekkel. Csináljuk úgy, ahogyan azt egy „normális” faluban csinálják. Sajnos ez az opció nem szerepel a válaszlehetőségek között…
Ha írásomnak a tájékoztatáson kívül volt más célja is, az ennek a szemléletnek, igénynek a propagálása volt, és aki bizonytalan abban, hogy az „IGEN” vagy a „NEM” a jó döntés, de mindenképpen el szeretne menni szavazni, leteheti a voksát az értelmes párbeszéd igénye mellett.
Vajon hányan vannak, akik elmentek szavazni, mert fontos volt nekik, hogy ne lehessen beépíteni a várvölgyet, de tájékozatlanul mentek oda, és igennek szavaztak, arra gondolván, hogy korábban nem lehetett beépíteni a várvölgyet, akkor az a tuti válasz, hogy ezután se lehessen?