Tömöri Balázs

„Alázattal és empátiával, sokkal több tapasztalattal, megújulva folytatjuk”

– Tömöri Balázs, a 2097 Csoport Egyesület polgármesterjelöltje

Tömöri Balázs vagyok, Pilisborosjenő jelenlegi polgármestere és jelenleg a 2097 Csoport Egyesület polgármesterjelöltje. Jövő nyáron leszek 50 éves. Feleségemmel, Zitával és két fiammal, Bercivel és Petivel a buszfordulóban, egy helyi kőfaragó által készített házban lakunk, az önkéntes tűzoltóság oszlopos tagjai, Királyék és Urbánék között. Földrajz-angol szakos tanárként végeztem, majd a civil szférában dolgoztam több mint két évtizedet. Környezeti tanácsadással, újrahasználati rendszerekkel és a hulladékégetés kritikájával foglalkoztam a Hulladék Munkaszövetségnél, (ma Humusz a nevük), aztán a Greenpeace Magyarország Egyesületnek lettem önkéntese, aktivistája, majd alkalmazottként önkéntes koordinátor, agrár- és veszélyes vegyianyagok témájában kampányfelelős. Óbudáról a faluba költözve a 2097 Csoport Egyesület alapító tagja, majd a 2019-es önkormányzati választásokon polgármesterjelöltje lettem.
Miután jelentős “földrengést” okozva megnyertük a választásokat, lehetőségünk nyílt arra, hogy megújítsuk a korábban kritizált faluvezetést és annak stílusát. Kőkeményen végigdolgozott, váratlan nehézségeket és szép sikereket is hozó öt év után hiányérzetem maradt és a 2097 Csoport Egyesület polgármester-jelöltjeként motíváltan, továbbra is alázattal és empátiával, a feladatkör és az önkormányzatiság kapcsán sokkal több tapasztalattal indulok a 2024-es önkormányzati választásokon. Előre is köszönöm, ha támogatják csapatunkat!

ZSR: Hányasra értékeled az első ciklusban nyújtott teljesítményedet?

TB: A 2019–2024 ciklusban saját magamat – tanárként – egy olyan háromnegyedre értékelem. Évvégi bizonyítvánként még gondolkoznék, hogy hármas vagy négyes legyen. A közepes, az úgy úgy merül fel, hogy volt, ami nagyon jól sikerült volt, és volt, amikevésbé. Nehézségek voltak bőven, ezek közül volt, amit jól sikerült kezelni. Azt gondolom, hogy megálltuk a helyünket, de volt, ami sikerülhetett volna jobban. A külső kihívásokra gondolok itt, főleg a koronavírustól kezdve a gazdasági válságig és a rezsiválságig. A képviselő-testülettel való közös munka, az például szerintem inkább négyes, mert úgy láttam, hogy mindenki eszméletlen sok energiát beletett abba, hogy kinyomozzuk, felgöngyöljük, feltérképezzük azokat az ügyeket, amelyek a ciklus kezdetén előttünk álltak. Sokszor papírok nélkül, sokszor nem teljesen ismerve a korábbi döntéshozók motivációit. Szerintem megálltuk a helyünket. És egymás szemébe tudunk nézni így öt év után, hogy ez kemény volt. Nem csodálom, hogy van olyan, aki nem folytatja közülünk, különböző okokból, hárman, mert ez embert próbáló feladat volt. De van hiányérzetem, és nem csak nekem, úgyhogy a csapat nagyobbik fele folytatja, és új jelöltekkel egészülünk ki. Nagy szükség lesz a tudásukra, energiájukra. Hiányérzet pedig azért van, mert vannak olyan ügyek, amelyek nagyon fontosak nekünk is, meg a választóknak, az egész falunak, és ezekben jónéhányban még nem tudtunk igazából akár elindulni se, nemhogynagy eredményeket hozni. A váratlan külső dolgok miatt is, az új terep miatt is, hiszen ne felejtsük el, hogy sem a államigazgatásban, sem a közigazgatásban nem volt korábban tapasztalata egyiküknek sem. Akik a versenyszférából jönnek, azoknak a közigazgatás lassított felvételnek tűnik, akik meg ott vagyunk bent a hivatalban, nekünk kellett egy kis idő, amíg a folyamatokat átláttuk. Osztályzatként, összességében én ezt a ¾-et ezt tartom. 

ZSR: Mit tartasz a legnagyobb személyes eredménynek?

TB: Személyes eredményem szerintem nem nagyon van, ha csak az nem, hogy sosem kellett egyedül dolgoznom, mindig valakivel vagy valakikkel dolgoztunk. Talán ez a legnagyobb eredmény, hogy – legalább – jó munkakapcsolatot sikerült mindenkivel kiépíteni, legyenek képviselők, hivatali kollégák, önkormányzati intézmények dolgozói vagy a falun kívüli, de a falu számára fontos szereplők, döntéshozók, különböző szervezetek vezetői vagy tanácsadó. Az összes eredménynek ez az alapja, hogy legyen jó munkakapcsolat, és ennek a kiépítésében – legalábbis szerintem – jó vagyok. Úgyhogy ezt személyes eredménynek gondolom. A fenntartás már egy másik kérdés, mivel annyi emberről van szó, ez nagyon nagy nehézség, és nagy energiát igényel, de a kapcsolatok kiépítése, azt mondhatom, hogy az az egy jól sikerült. 

Hát, hogy konkrétat mondjak, ezen kívül az nagyon nehéz kérdés, hát melyik ujjamat harapjam. Nem tudom, hogy a járdaépítés vagy a Steinheim testvértelepülési kapcsolatnak az újraélesztése vagy bármi egyéb olyan, ami összehasonlíthatatlannak tűnik egymással. Az egészségház fejlesztése még egy háziorvossal vagy a fogorvoshelyben való rendelésének az elősegítése? Ezeket mind tarthatnám személyes eredménynek, de szerintem a legfontosabb, hogy mindenkivel legyen korrekt, jó kapcsolat, jó viszony. Úgyhogy ezt tervezem, hogy a következő ciklusban ez legalább megmaradjon vagy erősödjön.

 ZSR: Mit tartasz a következő ciklus legnagyobb kihívásának?

A következő ciklus szerintem egyik nagy kihívása lesz, hogy a szűkülő pénzügyi lehetőségekkel hogyan tudunk majd együtt élni. Az egyik lehetséges út az az lesz, hogy európai úniós közvetlen forrásokra pályázunk, ez nehéz pálya, bonyolult az elszámolás is, a pályázás is, és sok partnerre van szükség. Általában egy pályázónak nem nagyon, hanem pályázók szövetségének vagy konzorciumnak adnak támogatást. Ez ugye, legtöbbször nem is magyar nyelven történik, így a hivatalnak is, a képviselő-testületnek is, és hát így a falunak is ez biztos kihívás lesz. Nem nagyon van más út, ha a nemzeti források csökkennek vagy elapadnak, és szeretnénk az ambiciózus terveket megvalósítani – márpedig szeretnénk – , akkor új forrásokat kell keresni. És a vállaltakat meg kell valósítani, nehéz elszámolásokra, idegen nyelven történő kommunikációra számítok sok partnerrel, úgyhogy ezt komolykihívásnak gondolom. 

ZSR: Hogyan tudod a munkádat a magánélettel összeegyeztetni?

Őszintén szólva a polgármesteri munkának a családi élettel való összeegyeztetése az egyik legnehezebb kihívás, úgyhogy nagyon örültem neki, hogy végül is a családom támogatta, hogy még egyszer induljunk. Ez azt jelenti, hogy nem volt azért teljesen katasztrófa, vagy bíztak abban ők is, hogy a következő ciklus egy kicsit élhetőbb lesz a munka mennyiségét tekintve. Ez az egyik legnehezebb téma egyébként számomra. Mert hát most már 8 és 12 éves lett közben a két fiam, és megmondom őszintén, hogy mindenki mindent a polgármestertől vár és szeretné megosztani az örömeit, a kritikáit és az információit vele, úgyhogy itt egészen extrém helyzetek is előfordultak az elmúlt ciklusban. Nagyon sok munka volt, csak a panaszokat meghallgatni önmagában is, nemhogy még a munkaidőt értelmes, előre vivő munkával ezekre a panaszokra való reakcióval tölteni. A koronavírus-járvány alatt volt olyan, hogy egyszerűen bejött egy ember a házunkba, sárga csekkel. A feleségem éppen videóhívásban dolgozott, és jelezte a hölgy, hogy nem tudja befizetni a csekket. Otthon nem tudunk ilyennel foglalkozni, ráadásul nem is voltam otthon. Azért az is nehéz volt, ha csak bent kellett lenni egy-egy eseményen, miközben tudtam, hogy a fiaimnak most kéne segítenem a matekleckében. Nagyon köszönöm a családomnak, hogy ezt kibírta és bírja, és igyekszem azért jobban szervezni az eddigieknél, és arra számítok, hogy a következő ciklusban egy kicsit többet, jobban tudok szervezni és profibb leszek a panaszok, ügyek kezelésében. 

ZSR: Látsz-e esélyt a következő ciklusban a hiányzó nagy infrastrukturális fejlesztések megvalósítására?

A legnagyobb infrastrukturális fejlesztésekre a következő ciklusban szerintem korlátozottan van esély. Biztos vagyok benne, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy ezek megvalósuljanak, de azt látom, hogy jelenleg azért a hét szűk esztendő jellemző inkább. Míg az előző hétéves uniós ciklusnak a végén azért lehetett érezni, hogy minden területen pályázati források, támogatások, nagyobb mozgástér áll az önkormányzatok rendelkezésére. Az eternit vízvezetékhálózat cseréje számomra az egyik legfontosabb kérdés, ez pedig az úthálózatnak a javításával szorosan összefügg. Mindent megteszünk, hogy ha valahol van lehetőség az úthálózat javítására, akkor alatta az eternitcső cseréjét, a DMRV-vel együtt karöltve, őket buzdítva megszervezzük. Az ivóvíz ellátásának a biztosítása szerintem a legnagyobb feladat, hogy ne legyen ennyi csőtörés, ne legyen ennyi ivóvízveszteség, és ne legyen vízhiány többet, erre látok esélyt. Arra, hogy hirtelen több ezer önkormányzat kap útfelújításra jelentős méretű plusz forrásokat, erre ebben a ciklusban, szerintem valahogy kisebb esély van, viszont mindent meg fogunk tenni, hogy ezeket a kis esélyeket nagyobbra váltsuk.
A programalkotáskor javasoltam is, hogy a lakosok bevonását egy kicsit formalizáljuk, és legyen egy olyan metódus, aminek révén a helyben lakók, az utcában élők, hogyha szeretnék javítani az úthálózatot, akkor legyen egy kialakult módszertan, hogy hogyan tehetik ezt meg. Hány lakosnak kell az utcában élő 100%-ból ezt támogatnia, milyen módon? Vannak olyan önkormányzatok, ahol ez már most működik. Leányfalun, Ürömön már képviselő-testületi határozatba van vésve, hogy ennek mi a módszertana. Ezeket nekünk is érdemes lesz szerintem tanulmányozni, ez a következő ciklusban jó irány lehet. Most is a Vincellér utca felújításánál valami hasonló már – spontán, vagy nem ilyen rendszer szemléletben illesztve, de – megtörtént, úgyhogy nem teljesen példa nélküli.

ZSR: Mit gondolsz arról, hogy más jelőlőszervezet nem indított jelölteket?

TB: Őszintén szólva meglepett egy kicsit, hogy más jelölőszervezet nem állított jelölteket, de aztán gondolkoztam rajta. Ennek elég sok oka lehet. Lehet az is például, hogy nem túl vonzó már ez a feladat, hiszen nagyon túlfizetve nincsen – ezt mondjuk így kimondhatjuk. Azt is lehet mondani, hogy a mozgástere az önkormányzatoknak, képviselő-testületeknek csökken, az emberek a közösségi média használatával teljesen elszabadulva olyan negatív kommentcunamit tudnak egy-egy közfeladatot vállaló emberre zúdítani, hogy ez teljesen elveszi az ember kedvét. Úgyhogy lehet, hogy innen is nézhetem, hogy ez már nem vonzó pálya. Az is lehet, hogy hogy nem csináltuk rosszul, tehát ne zárjuk ki a lehetőségét. Sokat dolgoztunk érte öt éven keresztül, rengeteg energiát, időt beletettünk, és nehézségek adódtak, látszik, esetleg kívülről is, hogy hiába a több ezer beletett munkaóra, energia, amit rászán az ember, a képviselő-testület, a polgármester, egyáltalán nem biztos, hogy ezen múlik az eredmény. Jön egy koronavírus, jön egy gazdasági világválság, és esetleg elterelődik erről a figyelem, nincsen már rá forrás, és nem sikerül megvalósítani, amiért küzdöttünk. Tehát ebben a ciklusban a külvilág jelentősen beleszólt  a falubeli munka sikerességébe. És hát lehetséges az is, hogy vannak, akik elégedettek esetleg, tehát azt gondolják, hogy ez a csapat egy nehéz helyzetben vette át a faluvezetői feladatokat, és senkinek nem lett volna könnyű, és még egy esélyt adnak. Esetleg nézzük meg, hogy békésebb időkben, egy picit jobban átlátva, több közigazgatási tapasztalattal a hátuk mögött hogyan sikerül a második ciklus, ez is lehet.