Volt víz nincs víz…
Épphogy elkezdődött a nyár, s eljöttek az első hőségnapok, máris ellátási zavar jelentkezik a vezetékes ivóvízellátásban, s a szolgáltató DMRV Zrt. I fokozatú vízkorlátozást kénytelen előírni. A probléma egy általunk megkérdezett szakértő szerint néhány éve kezdett rendszeressé válni, jellemzően azokban a régiókban, ahol az utóbbi években intenzíven nőtt a lakóházak száma anélkül, hogy a közmű kapacitások növekedése ezzel lépést tartott volna.
A napokban Pilisborosjenő számos utcájában tapasztalhatjuk a vezetékes vízellátás zavarát. A nyomáscsökkenést szinte mindenhol észlelhetjük, egyes utcákban azonban egyáltalán nincs víz. A 2097 Csoport Egyesület részéről megkérdeztünk egy témában járatos szakembert, aki kérdésünkre elmondta, hogy a probléma több okra vezethető vissza.
Egyrészt, ahogy a DMRV honlapján is írják, a rendkívüli kánikulai időjárási körülmények miatt jelentősen nőtt a lakossági ivóvíz felhasználás. Ennek különösen a reggeli, illetve az esti órákban van csúcsa. A Zrt. az összes ivóvíztermelő vízbázisát, egyéb technikai berendezéseit maximális kapacitással működtette és működteti, mindemellett június 12-i felhívásukban arra kérik a lakosságot, hogy az alapvető ivóvízigények kielégítése érdekében, kiterjedt vízhiányok elkerülése végett a locsolást, a gépjármű mosást, a házi úszómedence töltést a kánikula időtartamára szüneteltessék. Ugyancsak kérik a kommunális ivóvízrendszerre kapcsolt automata öntözőberendezések leállítását. Szintén javasolják, hogy a legproblémásabb utcákban a vízfelhasználási csúcson kívüli időben vizet vételezzenek és tároljanak az esti kieséses időszakra.
A probléma ugyanakkor csupán néhány éve állandósult, mégpedig azokban a régiókban, ahol jelentős lakóingatlan-célú belterületbevonások történtek. A jelenség nem meglepő: ugyanarra az ivóvízkapacitásra egyre több fogyasztó csatlakozik, így folyamatosan csökken az egy fogyasztóra eső vízmennyiség és nyomás. Nagy probléma a szakember szerint, hogy nincs egységes terv a vízbázis elosztására, a hálózat terhelhetőségére és annak fejlesztésére, így aki kapja marja alapon a víztározókhoz és gerinchez közelebb eső, mélyebben fekvő területek a magas fogyasztású időszakokban annyi vizet használnak hogy az végeken egyszerűen elfogy a nyomás a vezetékből. Emellett az online bejelentés lehetősége is megkönnyíti az újonnan beépített területek hálózatra csatlakozását. Ugyan minden esetben köteles az adott önkormányzat a DMRV Zrt.-vel egyeztetni egy-egy új beépített terület csatlakozásáról, ennek folyamata azonban nem kellően szigorú, és láthatóan túlterheltséghez vezet.
Problémát okoz az is, hogy a régi, mára elöregedett eternit gerincvezetékek korlátozott víznyomást képesek elviselni, így a nyomásfokozás csak azokon a területeken lehetséges, ahol már új, műanyag (KPE) gerinc fut. Pilisborosjenő jelentős részén azonban még a régi eternit csövek találhatók a földben, ezt az utóbbi időben rendszeressé vált csőtörések során magunk is láthatjuk.
Mit tehetünk a vízhiány ellen?
Pilisborosjenő 2 db 100 köbméteres víztározóval rendelkezik, ezek, és a bejövő gerincvezetéken folyamatosan érkező vízutánpótlás hivatottak biztosítani a falu pillanatnyi vízigényét. A beérkező vízhozam nem lenne képes a csúcsidőszakok fogyasztását kielégíteni, de a tározók pufferkapacitása átlagos napokon segít ezeket a csúcsokat áthidalni. Ha azonban tartósan megugrik a vízfogyasztás – és a hőségnapokra ez a locsolás miatt sajnos jellemző – a tartályok leürülhetnek, ráadásul a beérkező vízmennyiség is lecsökken. A nyári vízhiány nem újkeletű jelenség a falunkban, de a mértéke a vízellátás szempontjából kedvezőtlen fekvésű területeken egyre nő és olyan utcákban is számíthatunk majd rá, ahol eddig ilyen probléma nem volt. Ennek az a magyarázata, hogy a 200 köbméter tárolt víz nagyjából 2000 ember átlagos napi vízfogyasztásával (kb. 100-110 l/nap éves átlagban) egyenlő, jelenleg azonban már közel 4000 ember él a faluban. Mivel a tározóink az évtizedekkel ezelőtti lakosságszámhoz lettek méretezve, egyre nagyobb felelősségünk van egymás felé abban, hogy a plusz vízfogyasztásunkkal ne terheljük túl a rendszert, más családok életét megnehezítve.
Amikor 100 liter vizet ellocsolnánk, előbb gondoljuk át, hogy ez mennyire indokolt, mert könnyen lehetséges, hogy locsolásunknak az az ára, hogy aznap egyik lakótársunk ásványvízzel lesz kénytelen „lezuhanyozni”!
Aki teheti, házi nyomásfokozó berendezést alakíthat ki a csúcsidőszakok áthidalására. Ez egy nagyméretű – pl 1000 literes – tartályból és a kapcsolódó szivattyúból áll. Sok ilyen működik a faluban azokban a házakban, amelyekhez magas fekvésük miatt még a nem vízhiányos időszakokban is csak alacsony víznyomással és korlátozott mennyiségben jut ivóvíz. Egy ilyen berendezés kialakítása nem kis összegbe kerül, de jelenleg egyéni szinten ez az egyedüli megoldás az vízhálózat korlátozott kapacitásaiból adódó problémára. Ezügyben érdemes felvenni a kapcsolatot közműtervezéssel foglalkozó mérnökkel, mert a házi nyomásfokozó berendezés kialakítása terv és engedélyköteles, DMRV által elfogadott műszaki megoldást igényel, és a tervező a várható költségekről is tájékoztatást tud adni.
Érdemes gyűjteni az esővizet is, akinek erre lehetősége van. Egy 1000 literes alumíniumvázas műanyag tartály ára kb. 15-20 ezer forint között van, és legközelebb a III. kerületi Csillaghegyi úton található Joker Pack Kft-nél lehet ilyet beszerezni. Nem szép látvány, de ha pl. nádszövettel, fa ácsolattal, apácaráccsal körbevesszük, egészen elviselhető lehet, főleg annak tudatában, hogy képes elegendő esővizet tárolni a kerti növényeink ellátásához. Előnye, hogy aránylag gyorsan kiépíthető és nem túl drága.
A nagy űrtartalmú házi ciszterna kialakítása is szóba jöhet, ennek előnye, hogy nem látszik, másrészt erre már akár automata locsolórendszer is telepíthető, és a kezdeti magas költség is lassacskán megtérülhet, hiszen a gyűjtött esővíz után sem vízdíj, sem csatornadíj nem fizetendő, ráadásul a megoldás környezet és természetbarát. A föld alatti ciszternák áráról például itt tudnak tájékozódni.
Az önkormányzat felelőssége
Nyilvánvaló, hogy településünkön további víztározó kapacitások kiépítése lenne szükséges, ezzel kapcsolatban az önkormányzatnak kell megkeresnie a DMRV Zrt-t, hogy a vízellátási gondok ne növekedjenek tovább. Ne feledjük, hogy a jelenlegi ellátási probléma a Duna magas vízállása mellett következett be, amikor a parti szűrésű kutak nagy hozammal működnek. Mi lesz majd akkor, amikor a tavalyihoz hasonló tartós alacsony Duna vízállás mellett érkezik meg a hőhullám…?
Pilisborosjenő lakossága 1990 óta 40%-kal nőtt. A folyamatban lévő lakócélú ingatlanfejlesztések és belterületbe vonások további többszáz háztartás vízhálózatra kapcsolódásával járnak. Egyre többen érezhetjük a saját bőrünkön, hogy ez olyan ellátási gondokhoz vezethet, mellyel a falu nehezen fog megbirkózni, és amelyet a belterületbe vonásokban és ingatlanfejlesztésben érdekelt tulajdonosok mindeddig sikerrel bagatellizáltak el. Pedig az önkormányzatnak feladata lenne minden belterületbe vonás során egyeztetnie a DMRV Zrt-vel, felmérve, hogy az új lakóterületek hálózatra kapcsolása milyen hatással jár a falu más területeinek vízellátására, és proaktívan megtenni a szükséges lépéseket. Az ezzel járó költségeket pedig az új lakóterületek kialakítását végző ingatlanfejlesztőknek illene fizetniük.
Antonovits Bence Dániel
Ide vezet Küller János belterületbe vonási és lakóövezet növelési politikája. Állításával szemben ennek az intenzív beépítési folyamatnak köszönhetően a bevételek nem haladják meg a kiadásokat, sem beruházási, sem fenntartási, faluüzemeltetési oldalon. A közműkapacitásaink végesek, s ha mindezen problémák megoldását Budapesttől várjuk, akkor ne csodálkozzunk, ha kb. 10 év múlva a III. kerülethez fogunk közigazgatásilag tartozni.
Én falun szeretnék élni, méghozzá egy max. 5.000 fős zsákfaluban, Pilisborosjenőn. Ha Küller János és üzlettársa Sáhó Tibor városban szeretnének élni, akkor miért nem költöznek be Budapestre? Csinálhatná ak együtt egy klassz kis lakóparképítési projektet a III. kerület szélén, a Hármashatárhegyen.