Szakértői vélemények a patakrendezésről

A 2097 Egyesület két vízügyi szakértőt kért fel, hogy szakvéleményével segítse a lakosokat átlátni a patak rehabilitáció összetett kérdését. Szakvéleményük laikusoknak is jól érthető és kiváló lehetőség megérteni az előttünk álló lehetőségeket a Borosjenői-patakkal kapcsolatban.  

Pilisborosjenői tapasztalatok a vízkárelhárítással és a települési csapadékvíz gazdálkodással kapcsolatban

Szakvélemény

Dr. Szilágyi Ferenc MMK szakértő, vízminőség-védelem és vízkárelhárítás területen

2018. 06. 29.-én megbeszéléseket folytattam és terepbejáráson vettem részt a helyi érdekvédelmi szervezet képviselőivel Dömötörfy Zsolt meghívására. A meghívás okát az szolgáltatta, hogy a polgármester által vezetett képviselőtestület pályázatot adott be a BM-hez kárelhárítás céljából a Cigány-patak két 60 m-es szakaszának rendezésére. A pályázatot megnyerték és a kivitelezési munkát is megkezdték, de minderről a település lakosságát nem értesítették. Megtudtam, hogy a Budai út mentén, a postától a Híd utcáig olyan dróthálózott/kövezett medret terveztek (Gabion paplannal), ami a lenti képen látható, és ami a patakmeder teljes növényzetének kiirtásával jár.

1. kép: A tervezett Gabion paplanos beavatkozás helye

A helyszínt az alábbi főbb tulajdonságok jellemzik:

• A meder 6-7 m széles, kb. 5-6 m mély, módosult trapéz szelvény, inkább már V alakú. A meder alkalmas lenne 4-5 m³/s vízmennyiség levezetésére, ha nem lennének közben feliszapolódott átereszek, melyek közül néhánynak szűk a keresztmetszete is (2. kép).
• A jobb parton a partéltől mintegy 3-4 m távolságban húzódik az út, melyet értékes öreg fák szegélyeznek. A patakmeder egyéb növényzete meglehetősen elhanyagolt állapotban van. Rendszeres fenntartásra utaló jelek nincsenek. A bal parton végig a partéltől kb. 1 m-re magáningatlanok vannak, kerítéssel bekerítve. Jellemző még, hogy az ingatlanokra az út felől van a kocsibejáró hidakkal megoldva.
• A kisvízi meder az iskolától berágódott, mivel a patak esése jelentős e szakaszon (3. kép).

A tervezett Gabion paplanos partvédelem vége felé található egy áteresz, amelynek nincs utófenék kiképezve terméskövekből, ennél fogva a meder kb. 80 cm mélyen kimélyült, kis tavat alkotva (4. kép). A következménye ennek a bal parton a meder eróziója, amely egy fakerítést veszélyeztet (5. kép).

2. kép – Feliszapolódott híd áteresz

3. kép – A berágódott és elhanyagolt kisvízi meder

4. kép – Medermélyülés az áteresz után (utófenék hiánya)

5. kép – Erózió a balparton az áteresz után (a medret védő fák hiánya miatt)

A Gabion paplanos partvédelem a Hosszúréti-patakon megvalósult, hasonló lesz a Cigány-patakon is a kép azzal a különbséggel, hogy a part menti fákat kivágják, és a rézsű meredekebb lesz (6. kép). Mint látható, ennek a műszaki megoldásnak az ökológiai és tájesztétikai értéke közelít a nullához, jóllehet az érintett rövid szakaszt bevédi. benövényesedése hosszú időt vesz igénybe, és elsősorban invazív fajokkal fog bekövetkezni.

6. kép – Gabion paplanos partvédelem a Hosszúréti-patakon (példa)

A másik helyszínen (szintén kb. 60 m-es szakaszon) meredek rézsűvel betonba rakott kövekből álló mesterséges partszakasz épül, mert egy utat veszélyeztetett a patak. A munkát elkezdték, a mederkeresztmetszetet kialakították földmunkával, a betonozás hátra van még. A fákat kivágták a bal parton, hogy a nagy munkagépekkel hozzáférjenek a mederhez.

Mindenesetre, ha már nem túl értelmes a vízrendezési feladat és a módszer, legalább az ökológiai és település esztétikai károkat kellene minimalizálni. Megjegyzem, az alvízi helyszínen az út beszakadását a rossz kivitelezés mellett az is okozta, hogy az út mellett a jobbparti medret nem védték be fákkal (vagy talán voltak ott fák, de az útépítés során kivágták azokat?). Erre most – mederrehabilitáció címén – kivágták a fákat a balparton is.

Arra kellene törekedni a Budai úton, hogy a kivitelezés más módszerrel történjen, ne nagy gépekkel, és megmaradjon a parti fasor.

Véleményem szerint a két szakaszon végzendő munka összességében nem javítja a település árvízvédelmét az alábbi okok miatt:

• A munka túl rövid mederszakaszra terjed ki, az állandó vizű patakmeder többi része érintetlen marad. Ennél fogva a beavatkozás helyi hatású lesz, ehhez képest viszont rendkívül drága. Több kárt okoz, mint hasznot. Nem oldja meg a közhozzáférést, a patak ökológiai állapotának javítását, a patak társadalmi hasznosítását.
• Az érintett szakaszon a meder keresztmetszete jelen formájában is alkalmas az árvizek levezetésére, csak az átereszekkel és azok gondozásával van baj.
• Alapvető gond van a település csapadékvíz gazdálkodásával. A villámárvizek által okozott károkat nem a patak állapota okozza, mert a patakba el sem jut az árvízi hozam nagy része.
• Alig van a településen csapadékvíz elvezető árok, ami kevés van, az is feliszapolódott, elhanyagolt, az átereszek szűkek, és eltömi azokat az uszadék. Hiányzik a fenntartási munka.
• A víz nagy csapadékok esetén, az úton és telkeken folyik, hömpölyög, amerre tud folyni. Mivel az utcák meredekek (domboldali településről van szó), a víz, kárt tesz az utakban és ingatlanokban.
• A két helyen felmerült problémát sokkal kisebb beavatkozással, olcsóbban, és kevesebb ökológiai és település esztétikai kárral is meg lehetne oldani. Az áteresznél utófeneket kell rakni megfelelően nagy terméskövekből, és az erózió megakadályozása a balparton termésköves kőszórás és fatelepítés kellene a kerítés és a mögöttes ingatlan védelmére.
• A jelenlegi mederprofil meghagyásával is meg lehetne akadályozni a meder mélyülését a kisvízi mederben surrantók és medencék váltakozásával. A tervezett fenéklépcső nem ökológikus megoldás! Ráadásul ellentétel a Víz Keretirányelv egyik alapelemével (hosszirányú ökológiai átjárhatóság biztosítása).

Más gondok is akadnak, amelyek problémát okoznak a helyi lakosok egy részének. Az alapkőzet mészkő, melynek felső rétege töredezett. A község szélén, a hegylábnál, korábban bővizű forrás(ok) volt(ak), amely(ek)nek vize a patakba került a vízelvezető rendszeren keresztül. A legnagyobb forrás helyét (mely strandot is táplált) a 7. kép mutatja.

7. kép – Eltömedékelt forrás helye a Fő u.-ban

A felszín alatti vizek így ma nem jutnak a felszínre, ezért az utak és házak alatt találnak utat maguknak, állandó vízborítást okoznak sok ház (egyebek között az iskola) pincéjében. Onnan pedig csöveken vezetik a víz egy részét a patakba (8. kép). Gyakorlatilag a patak az iskolától számít állandó vizű vízfolyásnak.

8. kép – Fakadó vizek az iskola mögött

A jövőre nézve újabb mesterséges partvédelemmel szemben sokkal inkább  a település csapadékvíz-gazdálkodásának komplex megtervezésére volna szükség. Elsősorban a település felszíni és felszín alatti vizének elvezetését kellene megoldani. Ennek főbb elemei az alábbiak lennének:

• Első, és legolcsóbb megoldás a szűkös átereszek bővítése, rendszeres tisztítása.
• Második az eltömedékelt forrás(ok) kibontása és forrásfoglalás, valamint vízelvezetése a patakba. Ezzel megszűnne az épületek pincéinek állandó vízborítása.
• Harmadik a tetővizek visszatartás a telkeken, a felszínen tartályokkal, és/vagy felszín alatti tározókkal.
• A negyedik záportározók kialakítása, de nem vasbeton műtárgyakkal, hanem minél többet meghagyva a természetesből.
• Meg kell vizsgálni, hogy a korábban meglevő, és a települést elkerülő meder kialakítása, vagy a korábbinak helyreállítása megoldható-e.
• Az utolsó a csapadékvíz gyűjtő árokrendszer, vagy csapadék csatornarendszer kialakítása a településen, ezzel a víz károkozás nélkül gyorsan eljutna a patakba. A település utcarendszerét tekintve ez nagy költségekkel járna, de ezzel együtt megoldható volna az utak minőségének javítása, valamint a hiányzó járdák kialakítása is.

Szóval nagyon sok pénzt el lehetne költeni a településen vízrendezésre, de ehhez tisztességesen megtervezett és beköltségelt, alternatívákat is tartalmazó, hosszú távú tervezésre volna szükség.

Budapest, 2018. július 02.

Dr. Szilágyi Ferenc

Szakértői bejárás Dr. Szilágyi Ferenccel, a Magyar Mérnöki kamara szakértőjével, a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék docensével

Szakértői vélemény és javaslat a Pilisborosjenői-patak természeti állapotának megőrzéséhez, műszaki szempontok figyelembe vételével

Dukay Igor természetvédelmi szakértő

1. Alapvetés

Az EU Víz Keretirányelv (továbbiakban: VKI) szerint, 2000 óta, 18 éve, a patakok (általában minden vízi és vizes élőhely) „rendezése” során az ökológiai szempontokat figyelembe kell venni. Ez azt jelenti, hogy kötelező a jó ökológiai állapot vagy a jó ökológiai potenciál megőrzés és/vagy kialakítása, adott meglévő állapottól függően. Ez azt is jelenti, hogy nincs külön „patakrendezési terv” és külön „patakrevitalizációs terv”: a patakhoz csak ökológiai szempontok szerint szabad hozzányúlni. Ezek speciális szempontok, melyek a medermorfológiát és a vegetációt, valamint az állatvilágot veszik figyelembe. Az ezekre vonatkozó alapadatok nélkül nem lehet patakot rendezni és „visszarendezni”.

A különböző szakterületek a rehabilitáción és hasonló kifejezéseken gyakran gyökeresen mást értenek. A vízépítői értelemben eredetinek a már korábban rendezett állapotot tekintik, ahhoz alakítanák vissza medret (kotrással, a növényzet irtásával), mely jellemzően egy trapéz szelvény. Ilyen szelvény a természetben alapvetőn nincs. Vízfolyásaink nagy része rendezett, ezért trapezoid. A rendezett vízfolyás képes természetesebbé alakulni, és akár védett és fokozottan védett fajoknak is helyt adhat a visszatermészetesedett meder és a medermenti sáv.

Az ökológiával, természetvédelemmel foglalkozók ezt az állapotot is védik; jellemzően a hajdani kanyarulatos vonalvezetésű kisebb medrű vízfolyás nem állítható helyre. (A természetvédelmi törvény a patakok jogi védelmét szorgalmazza. A források ex lege védettek. A természetvédelmi törvény az élővilág és az élőhelyek általános védelmére is kitér.)

A tájépítészek patakrevitalizáción gyakran az emberi rekreációs hasznosítás „helyreállítását”, a patak humán „életre keltését” értik.

A három szempont egyeztethető, szándék és szakmai eszköztár kérdése.

Magam 1995 óta foglalkozom a témával. Első szakdolgozatom 1998-ban készült el ebben a témakörben. Azóta tervezőként számos vízfolyás ökológiai tervezésében vettem részt, a koncepciókészítéstől a konkrét tervezésen át esetenként a kivitelezésig. Készítettem patak- és forrásvizsgálati kézikönyvet, patakok ökológiai rendezéséhez EU VKI-kompatibilis tervezői szabványt, patakrevitalizációt népszerűsítő kiadványokat. Két éve doktori témámként dolgozom azon, hogy a hazai kisvízfolyások tervezéséhez, az árvizeket is figyelembe véve, kellő magyar nyelvű, átfogó és részletes irodalom álljon rendelkezésre. Egyetemen alkalmi előadóként van lehetőségem az ismeretterjesztésre. Jelenleg, a tervező és kutató munka mellett kisvízfolyások medermorfológiájának állami intézmények általi kutatását előkészítő módszertan kidolgozásán is dolgozom.

2. Előzmények, a helyszíni bejárás tapasztalatai

A Pilisborosjenői-patak rendezéséről a lakosság már csak a kivitelezés megkezdésekor értesült.

A rendelkezésre álló tervek és a helyszín-bejárás során szerzett információk alapján a terv ökológiai, természetvédelmi szempontokat nem vett figyelembe. Egybehangzó véleményeink alapján a terv olyan alapvető műszaki szempontokat sem vett figyelembe, mint pl.

• az elöntéssel érintett településrész alá építene záportározót (fenti óvoda alatti, Lovarda utcai hídig tartó záportározó terve);
• az átereszek eltömődésére és mederbe került, szintén elöntést okozó mederburkolat-maradvány eltávolítására (megelőző fenntartási munka keretében!) nem keres megoldást;
• a zárt szelvények átalakítását és az elzárt forráságat nem kezeli.

Olyan lokális megoldásokat alkalmaz, melyek élővilág- és tájvédelmi szempontból kedvezőtlenek, sőt, károsak, műszakilag feleslegesek, csúnyák, túldimenzionáltak, drágák. A fémháló-kő-kombinációkat számos okból nem tartom ökológikus megoldásnak; ennek elhitetése megtévesztés és/vagy a szakmai szempontok nem ismeretéből fakad.

Meglátásom szerint (több száz km patakszakasz és több tucatnyi vízfolyás megtekintése után, több megyényi vízgyűjtő, archív és mai állapotának térképi áttekintése után) a patak medermorfológiai állapotán feltételezhető egy korábbi mederrendezés nyoma, melyet a megnövekedett esés okozta további mélyre vágódás, berágódás tetéz, egyes szakaszokon. A berágódás és az oldalerózió ellensúlyozását néhol burkolatok, néhol a vegetáció oldja meg.

A vízfolyás medre a lehetőségekhez képest visszatermészetesedett, ha a kisvízi meder formai változatosságát nézzük. A csekély hozamú patak is lehet élőhely, akár védett fajoknak is. A kísérő vegetációsávot ugyan egyes szakaszokon túlnyomórészt tájidegen fehér akác alkotja, és kertekből kivadult, kiültetett fajok, de

1. vannak tipikus patakparti fafajokkal kísért szakaszok (és az akácos szakaszokon a gyakori fekete bodza mellett elő-előfordul más fafaj is, pl. mezei juhar)
2. adott esetben nem a fafaj a fontos, hanem az, hogy a patakot idős faállomány kíséri,

A faállomány multifunkcionális:

• árnyékol, mely révén a víz hőmérsékletét alacsonyabban tartja, ezáltal több benne az oxigén;
• a meder felé szivárgó talajvízből és a mederben folyó vízből képes kivonni a tápanyagokat, ezért az öntisztulásban kulcsfontossága van;
• a medret diverzifikálja azzal, hogy gyökérzetével a kisvízi medret közvetlenül és közvetve alakítja;
• a településklíma javításában kulcsszerepe van;
• a partoldalt jól láthatóan védi az erózió ellen.

A meder mérete jellemzően nagy, sőt, gyakran igen nagy. A kiöntések lokális elzáródásokból fakadtak, pl. eltömődő áteresz, kis átmérőjű zártszelvény, műtárgy-maradvánnyal elzáródó (kivételesen kicsi) mederszakasz.

Ezen okokból a mederbővítés nem indokolt. A mederrongálódások helyreállítása és megelőzése fontos, de nem a tervi módon. A terv korszerűtlen, sajnos a mai magyar terveknek megfelelően.

3. Javaslattétel:

A tervet nem a (mindig is) lokálisan előre kitalált, (sajnos divatos) megoldásokkal, hanem a vízgyűjtő vizsgálatával kell elkészíteni. Fő elv a víz lefolyásának lassítása, visszatartása, ahol ez lehetséges és szükséges, valamint a tájba illesztés és a természeti értékek megőrzése, élőhelyek és az ember-természet-kapcsolat fejlesztése.

A belterület ÉNy-i végén lévő óvoda és a játszótér környékére tett javaslatok:

1. A belterület felső végén, a vízmosásfej előtt összegyűlő csapadékvizeket csillapítás után célszerű bekötni a vízmosásba: A délről érkező árok szelvénymérete, ha meg is felel a kívánalmaknak, az utcák találkozásánál nem alkalmas az utcán összefutó vizek gyűjtésére és az árok végén lévő áteresz sem biztos, hogy továbbítja a vizet. Javasoljuk a víz árokba folyására pl. burkolatalakítással (terelőborda, vagy rácsos víznyelő, amire van példa a Fő utcán lejjebb) megoldást találni, vagy az árkot bővíteni, vagy az útburkolat másik oldalán is árkot létesíteni. Elképzelhető egy nagyobb, felszín alatti akna/tároló is, mint a másik esetben.
2. A nyugatról érkező utca mentén nincs árok, így a víz a burkolaton szintén korlátozott lefolyású részre érkezik. Az út menti parkoló alá épített tározóba vezetve a vizet, annak tározókapacitásától függően, a kérdés megoldható. Elegendő lehet egy árok és áteresz létesítése is, ez esetben igen kedvező a nagy völgyfő. (A völgyfő nagy méretét valószínűleg éppen az indokolja, hogy ide 3-4 irányból futott össze a felszínen a csapadékvíz, csak a víz bejutását a későbbiekben feltöltésekkel és beépítéssel megakadályozták. A régi lefolyási viszonyok „helyreállítása” lehetne a tervezői cél.)
3. Az északról jövő út mentén sincs árok, de ha a másik két utcán a vízelvezetés, tárolás megoldódik, és/vagy a parkoló alatti tárolóba az innen érkező vizeket bekötik, vélhetően az elöntés megszűnik az utak találkozásánál.
4. A patak itt lévő völgyfőjében jelenleg is van egy, természetközeli, tározó. Ez az eddigiek során is megoldotta a feladatát. Tározókapacitás tehát rendelkezésre áll. Ha azt nézzük, hogy az alatta lévő településrészeken nem a szelvény kis mérete (és benőttsége) okozza a lokális kiöntéseket, pedig extrém kicsi szelvényű szakaszok is vannak, hanem a már leírt műszaki-fenntartási eredetű problémák, akkor tározásra nincs is szükség. (Tulajdonképpen csak arról van szó, hogy 2-3 helyen /= rövid szakaszon!!!/ nem, vagy nem jól kezelték a vízfolyást.) Ha azt nézzük, hogy a korábbi lefolyási rendszer helyreállításával a hozamok újra, csillapítás nélkül érkeznek erre a száraz, de nagy völgyszakaszba, akkor igen is szükség van rá – de természetes formában.
5. Ha a völgyet alvízi irányban elzáró töltésút és áteresz műszaki állapotát nem tartják megfelelőnek, akkor célszerű azt átépíteni, a völgyfőhöz nyúlni felesleges, természeti szempontból káros.
6. A „tározótér” a kertek felőli oldalon deszkafallal be van védve. (Nem kell messzire menni tankönyvi „mérnökbiológiai” megoldásért!)
7. Az északról érkező forráság kiszabadítása azért nagyon fontos, mert akkor nem a házak alatt, a völgyoldalban hosszában, számos házat érintve keres utat a víz, hanem a legrövidebb úton a patakba lehetne vezetni. Ezzel a házak és pincék vizenyőssége egy felől megoldódna. A források ex lege védettek. A forrásnak és az elfolyó víznek is természetes formát kellene adni.

A völgyoldalban lejjebb ázó épületek esetében a buszfordulónál lévő zártszelvény átalakítása is segíthet:

1. a zártszelvényt javasolt áthelyezni a legrövidebb nyomvonalra az útburkolat alatt (az északra lévő, házak melletti/alatti nyomvonal helyett a buszfordulót kerülje délről)
2. a bennhagyandó régi csövet lukacsossá téve az a talajt drénezni fogja.

Mindezek a talajvíz áramlását az épített értékek védelmét szolgálóan fogja módosítani, azonban érdemes a víztelenedés statikai hatásait is vizsgálni (ahogy anno a „vizenyősítés” hatásait is kellett volna). A megoldás ugyan költséges, de ha a többi szempont alapján elhagyjuk a többi, feleslegesnek ítélt megoldást (pl. beton záportározó a völgyfőben), akkor a pénzügyi források adottak lesznek/maradnak.

Előnyös lenne a jelenlegi iskolaudvaron lévő zártszelvényt (és a többit) megnyitni. Különleges adottság, hogy egy oktatási intézménynek lenne saját vízfolyásszakasza. Mivel a terepszintben számos funkció van (sportpályák), ezzel a kérdéssel részleteiben nem foglalkozom (ahogy a többi zárt szakasz esetében sem, melyek részben parkolók). [Helyszíni lakossági információk alapján jövőjük még nem ismert, bölcsőde és más intézmény is lehet itt a későbbiekben.]

A lentebbi, felső mederrendezéssel érintett szakasznál megtörtént a fák kivágása a balparton. Ezt károsnak tartjuk műszaki szempontból is, mert ezek a fák fogták a rézsűt. Alattuk a meder bevágódott, de az oldalirányú eróziót maguk a fák is gátolták. A kimélyülés a csőáteresztől indul. Természetes folyamat, hogy az alábukó víz üstöt vág magának, azonban még keményebb mederanyag esetében is kialakulhat egy kimélyült medence, mely laza mederanyagnál (itt: löszös talaj, tetézve építési törmelékkel), az alvízi viszonyoktól függően továbbrágódik.

Javaslatunk:

• további fakivágás befejezése (vegetációs idő, fészkelési idő közepén egyébként sem vágunk fát, cserjét!)
• a kivágott fák tuskói kihajtanak majd, ezt hagyni kell nekik.

• addig is valamilyen, lehetőleg nem áttelelő, nem jól terjedő, nem tájidegen, termőhelynek megfelelő, gyorsan kihajtó, jól telepíthető lágyszárú-fajjal be kéne vetni a rézsűt, hogy legalább valami gyökérzet rendelkezésre álljon a talajfogás céljára. Konténeres cserje is telepíthető, de a kigödrözés és a fokozott taposás is megbonthatja a talajt valamennyire.
• a csőáteresz alatti mélyedés ökológiai szempontból „ajándék” az élővilág számára, mert máshol nem nagyon vannak ilyen mélyebb szakaszok. Azonban ezek létrehozhatók akár hány, kellőképpen átgondolt helyen. Másfelől ez a medence, fenékemelés után, terméskővel kibélelhető, ill. csekély esésű surrantóval megtoldható alvízi irányban a további erózió megelőzésére.
• csőáteresz alatti szakasz medermélyülését (tudomásom szerint) a terv is mederemeléssel oldaná meg. A „nagyon mesterséges” megoldás helyett mást javaslunk: A túlmélyült szakaszon x méterenként készüljön egy olyan keresztirányú rönkfal, amely felső síkja a kimélyülés előtti folyásfenékszintig tart. A rönkfalak közötti szakaszt direktben is feltölthető, pl. a szelvényszélesítésből származó rézsűanyaggal. A rönkfalak fölötti és közötti szakaszon lassan, hordalékmozgástól függően, maguktól vélhetően lassan töltődnek fel, ezért jobb lenne a direkt betöltés, mint a vízfolyás által szállított és itt lerakott hordalék általi töltődés. Javaslom, hogy előtte az élővilágot mentsék ki. Számottevő élővilágra nem lehet számítani, de érhetik az embert meglepetések. (Egyik munkánk során ennél alig nagyobb patakban védett kövirák- és kövicsík-állományt találtunk és mentettünk ki, belterületen. Előbbi kifejezetten ritka, kipusztulóban lévő faj.) A rönkfalakat természetesen oldalirányba és lefelé is be kell kötni a mederbe/rézsűbe, pl. fél-fél méterre, hogy a víz oldalról és alulról ne tudja megkerülni. A rönkök mérettől és mederanyagtól, kőzettani tulajdonságoktól függően esetleg kézi munkaerővel is leverhetők, de egy hosszabb karú, akár az utca terepszintjébe álló géppel is. A rönkfal helyett rőzsefonat, deszkafal, akár kő is elképzelhető. A lényeg az, hogy a mederanyagot valami a mederben tartsa (és előny, ha a létesítmény a mederanyag által takart). A közbülső, töltött szakaszokon a kisvízi medret a víz majd úgy rendezi, hogy az élővilágnak jó legyen.

A Fő út mentén rendezendő alsó szakasznál a partomlás oka vélhetően az utcán érkező, mederbe bebukó víz lehetett. Hozzájárulhatott ehhez az utca alatt hosszában érkező és itt betorkolló csapadékcsatornából bebukó víz is, valamint a patak nagyobb hozamai által erózió. Lokális megoldásként javasoljuk, hogy csak az út burkolat vége és a csővég legyen kibontva és oly módon újra építve (burkolat végén „terelő”/küszöb, csőfej kiépítése), hogy későbbiekben ott ne erodálódhasson.

Az e feletti, kiöntést okozó áteresz-betöltődés mielőbb szüntessék meg, a buszfordulónál lévő mederszűkítő burkolatdarabok eltávolításával együtt.

Az alsó, már megkezdett mederrendezésnél se kerüljön sor mederburkolásra. Az erózió ellen védekezni kell, ezt természetes, de olyan megoldást kell választani, hogy az egyéb kívánalmaknak is megfeleljen (tájba illesztés, ökológia, költséghatékonyság): eddig is földmeder volt, fákkal, tehát jelentős rézsű-meredekségnél is ez a magától értetődő megoldás valódi megoldás volt. Javasoljuk fák ültetését, pl. 5 m-enként egyet, minél közelebb a vízhez, legalább az egyik oldalon (fajkészletre most nem teszünk javaslatot). Mivel a fák megerősödése időt igényel, olyan kiegészítő műszaki megoldások javasolhatók, mint pl. a rőzsefonat, rönkfal.

Ma már a magyar nyelvű szakirodalom is elég sok ún. mérnökbiológiai megoldást tár elénk, az angol és németnyelvű szakirodalom pedig megoldások tucatjait vázolja fel kézikönyvekben.

Előfordul, hogy revitalizáción és ökológiai megoldáson ezek alkalmazását értik, ami csak annyiban igaz, hogy a beépített területeken helytakarékos, de tájba illő, élőhelyi szempontból (is) kompromisszumos művi megoldásokat kell választani. A mérnöki és ökológiai kompromisszum megtalálása némi iterációt igényel – melyhez a fentiekkel igyekeztem, és a későbbiekben akár részletszintű kidolgozással is, igény szerint, igyekszem hozzájárulni.

2018.07. 05.

Dukay Igor