Családi bölcsődéink

Pedagógusportrék gyerekkortól bölcsialapításig

Augusztustól már két családi bölcsőde működik majd falunkban: az Egészségsziget Családi Bölcsőde, melyet Gutiné Sólyom Nikoletta vezet az ófaluban, és a most induló Tökmag Családi Bölcsőde a Bécsi úti településrészen, melyet Kiss Ildikó alapított a közelmúltban.

Velük kapcsolatba kerülve szimpatikus nevelési programokkal ismerkedhettünk meg. A választásnál persze fontos a fizikai elhelyezkedés, de az igazi szempont mégis a nevelők személyisége. Nikolett és Ildikó hivatás- és pedagógiai programválasztását egyaránt a gyermekkorban tapasztaltak ihlették. Ebből is látszik, hogy milyen fontosak a korai évek. Boldog gyermekkoruk és annak tanulságai arra késztették őket, hogy ezt más gyerekeknek is megadják.

ZSR: Honnan hozzátok azt a rengeteg odaadást és lelki energiát, ami a munkátokhoz nélkülözhetetlen?

GSN: Édesanyám nagyon szabad szellemiségben nevelt minket. A gyermekkori házunk és udvarunk szinte mindig élettel teli volt az ott játszó gyermekek miatt. Nekem ez lett a természetes, ebbe nőttem bele, hogy bárhová lépsz, gyermekek vannak körülötted. Kislány koromtól kezdve két dolog vonzott nagyon: apukám révén a természet és a virágok szerelmese lettem, és anyukám révén a gyermekeké. Minden szabad percemet a kisgyermekekkel töltöttem, úgy is fogalmazhatnék, hogy ez volt a hobbim, a legkedvesebb tevékenységem.

KI: Szerencsés gyermekkort mondhatok magaménak. Pécelen nevelkedtem, szoros kapcsolatban nagypapámmal is. Bátran mondhatom, hogy aminek ma vallom magam, neki köszönhetem. Ahogy lábra álltam, ott volt mellettem. Nemcsak vigyázott rám, hanem tanított, nevelt. Sokat mesélt a történelmünkről, néptáncoktatást biztosított számomra, és sok éven át támogatta zenei fejlődésemet. Különösen odafigyelt arra, hogy a magyarságtudatom erős legyen. Fontos volt számára a régi paraszti életforma, az életbölcsességek, az etika és egyfajta átfogó gondolkodásmód átadása. Nemcsak elméletben: mindezeket naponta gyakoroltam egy fél hektárnyi területen. Otthonunk a legegyszerűbb falusi házak arculatát mutatta, a régi paraszti eszközökkel volt felszerelve.

ZSR: Mi motivált bennetek abban, hogy bölcsődét indítsatok? Mióta foglalkoztok gyerekekkel?

KI: Talán genetikai, mert nagymamám 40 évig dolgozott gyermekotthonban főnővérként. Nálam az volt meghatározó élmény, amikor hatévesen egy előttem sétáló kislányt figyelmeztettem, hogy: „Vigyázz, lépcső!” Az azt megelőző hónapban nekem nem sikerült időben elolvasnom a figyelmeztető táblát, és hatalmasat estem. Megmentve ezt a kislányt elmondhatatlan öröm járt át. Úgy érzem, akkor vált bizonyossá, hogy a gyermekgondozás, -nevelés lesz a hivatásom. Az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után 1988-ban képesítés nélküli óvónőként helyezkedtem el, a munkám mellett végeztem el az Óvodapedagógiai Főiskolát. Ezután pedig megszereztem a gondozónői és kisgyermeknevelői OKJ-s szakképesítést is. Ide költözésünk előtt pedig Budapest II. kerületében három évig bölcsődevezetőként dolgoztam.

GSN: Mióta az eszemet tudom, gyerekekkel foglalkozom, főleg, ha a játékbabáim is beleszámítanak. Középiskolás korom óta vigyázok gyerekekre, az óvónői szakközépiskola után 2 évet óvodában dolgoztam, majd az óvónői főiskola végzése alatt megint. Innen mentem szülni, és 3 gyermekemmel folytattam a babázást, majd a GYES után megnyitottam családi bölcsődémet; ennek már 15 éve. Megszereztem a családi bölcsőde vezetői és koordinátori képesítést, ezt követte a Waldorf Óvónői Iskola, legvégül a kisgyermeknevelői képesítés.

ZSR: Hogyan lehetne összefoglalni a bölcsődétek szellemiségét?

GSN: Az egész nap folyamán arra törekszünk, hogy életszerű, utánozható tevékenységekre láthassanak a gyermekek mintát, úgy, mint egy sokgyermekes nagycsaládban. Mindennap tudatosan a gyermekek között, az ő segítségükkel végezzük a reggelihez, ebédhez való zöldségek/gyümölcsök pucolását, darabolását. Fontos specialitásnak tartom még a bölcsődénkben a környezetvédelmet, az állatok és növények megbecsülését és szeretetét. Ezért bölcsődénkben szelektíven gyűjtjük a szemetet, a komposztot egy helyi gazda viszi el őzikéinek, kecskéinek, bárányainak. Magyar termelőktől vásárolok, és ahol csak lehet, varrott táskákat és szütyőket használok. A gyermekek is látják az erre való irányultságot, mert szennyes ruhájukat is textiltáskákban küldjük haza. Mindig az évszaknak megfelelő idényzöldségek/gyümölcsök kerülnek az asztalunkra. Szeretik nézni a gyermekek a kertben kihelyezett madáretetőkre szálló madarakat, a kihelyezett itatóból ivó gyíkokat, lepkéket, rovarokat és madarakat. Kihelyezett madárodúink is vannak, a madárbarát kert minősítést is megkaptuk.

KI: A néphagyományőrzést határoztuk meg fő programnak. Szüleim szétválása miatt elvesztettem az otthonomat, azt az otthont, amit nagyapám nyújtott számomra. Felnőtté válva már saját kezembe tudtam venni az életemet, és az elveszett értékeket újraélesztettem. Olyan óvodában helyezkedtem el, ahol a hagyományőrzés, a régi eszközök használata, bemutatása fontos, kiemelt program volt. Évtizedeken át dolgoztam egy olyan közösségben, ahol mindenkinek szívügye volt a hagyományaink, értékeink átadása. Az a szellemiség, ami a gyerekek önálló gondolkodását, kreativitását, személyiségfejlődését segítette elő. Most megnyíló bölcsődémben gyermekkoromat, szakmai tudásomat és a hagyományok őrzése érdekében tett munkámat sűrítettem össze egy egyéves ütemtervben. Abban bízom, hogy – a szülőket is bevonva – nekem is sikerül mindazt átadnom a gyerekeknek, amit nagyapám odafigyelő, törődő szeretete mellett megkaptam. Hiszek abban, hogy még megfordítható a világ. Pedagógiai felelősségemet, hitvallásomat evvel tudom a legjobban megfogalmazni. Mindennapjaink foglalkozása, játéka a néphagyományok és az évszakok köré rendeződik. Havi ütemtervet alakítottunk ki, amelyet minden egyes alkalommal népművészek (fafaragó, néptáncos, népdalénekes, bábművész stb.) rövid előadásával, bemutatójával zárunk. Utóbbiakon a gyerekek mellett akár szüleik is részt vehetnek. A bölcsődénket úgy alakítottuk ki, hogy a gyerekeknek 10 hónapos kortól 3 éves korig az életkoruknak megfelelő játékok a rendelkezésükre álljanak, de emellett népi eszközöket (pl. tejhordó, fateknő, fakanál, habverő, zománcos, kis méretű láboskák stb.) ,,csempészünk” játékaik, szerepjátékaik közé.

ZSR: A gyerekek napirendje hogy néz ki?

GSN: Napunkat átszövi a ritmusosság, az ismétlődő szokások, napirendi tevékenységek, ami ebben az életkorban nagyon fontos. Reggel minden gyermeket köszöntő énekkel fogadunk, segítjük a szülőtől való elválás pillanatait. A szabad játékot az évszakkör játékkal zárjuk. Ekkor az évszaknak, ünnepkörnek megfelelő versekkel, mondókákkal, dalokkal és mozgással kísért közös játék történik, amit mesével fejezünk be. Kézműves tevékenységeinket – méhviasz, krétarajz, festés, gyurmázás – a szabad játék ideje alatt szoktuk kezdeményezni. Az évszakkör játékot a tízórai, udvari játék, esetleg séta vagy kirándulás követi. Ezután ebédelünk, ami után mesélünk és alszunk. Ébredés után az udvaron várjuk a szülőket, így még hosszabb időt tölthetünk a szabadban.

KI: Bölcsődénk 10 hónapos kortól 3 éves korig fogad napközbeni ellátásra gyermekeket. Éppen ezért a folyamatos napirend elveit tartjuk szem előtt. Úgy kell ezt kialakítani, hogy az egyes gyermek szükségleteit és igényeit is figyelembe vegyük. Ráadásul összhangba kell hoznunk az otthoni napirenddel is. Ezt módosíthatják még az az évszakok. Tehát napirendünk nem statikus, hanem a szükségleteknek megfelelően rugalmas, de sohasem ötletszerű.
„A gyermeknevelés kreatív vállalkozás. Inkább művészet, semmint tudomány.” (Bettelheim) Kívánunk tehát ihletett alkotómunkát a bölcsődésekkel foglalkozó pedagógusainknak.

A cikk készítésében közreműködött
Frivaldszky Bernadett.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/5 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/