A Hobl-bolt története

Hobl Jani bácsi mesél az egykori, falubeli
vegyesboltjukról és a háborús időkről

A Bajcsy-Zsilinszky utca 9. szám alá 1926-27 folyamán épült a ház, amelyben egészen 1948-ig működött vegyeskereskedés. A boltot Hobl Lőrincné, Anna néni vezette. Akkoriban a patak túlsó oldalán még nem voltak házak, csak kertek. Gyümölcs volt ott – barack, körte, cseresznye meg kukorica. A fő út maga a mai Búza utca volt; a patak innenső felén vezetett Üröm felé, egészen a cseresznyefa sorig. A boltba egy kétszárnyú ajtón, a Bajcsy-Zsilinszky utcáról lehetett belépni onnan, ahol ma a szobám ablaka van. Volt egy pince is, ott tartottuk a zöldséget.

Lovaskocsival jártunk áruért a csepeli vásárcsarnokba. Tizenkét éves koromtól mentem én is. Reggel négykor indultam, hat órára ott voltam. A csarnok ötkor nyitott, a mamáék villamossal mentek előre. Volt, hogy két lóval, volt, hogy eggyel jártunk. Az árut nemcsak magunknak, de a falu másik két boltja számára is hordtuk. Volt egy a Stampf családnak a Budai úton, az Árok köz leágazásánál – az előbb zárt be –, illetve a mai Fő úton, ahol a Kovács Ádám Művek található. A Bereczki–Szendrey ház szintén bolt volt akkoriban. A Stampf boltnál volt az istálló, mi is ott tartottuk a lovat.

Minden héten egyszer mentünk bevásárolni. Nehéz út volt hazafelé, több mázsa rakománnyal. A ló többször megállt. A kocsi alá kellett tenni nagy köveket…
A háború alatt aztán már nem nagyon volt áru, nehezen ment a bolt. Szerencsére a család nem maradt betevő nélkül; a papa öntő volt, mindig is ez jelentette a fő bevételt.

1945-ben egyedül hoztam egy fuvar dunsztosüveget. Hirtelen elkezdtek lőni a légvédelmi ágyúkkal. Én a kocsi alá bújtam, s úgy hallottam, ahogy robbannak a gránátok. A ló megállt – nyugodt ló volt, katona volt korábban. Egy gránátdarab sem esett bele az üvegekbe, csak mindenfelé körülöttem!
Az Olga utcából jöttek az oroszok. Mi, gyerekek mondtuk nekik, hogy nincs itt német. Körbevezettük őket a faluban. Estére lefeküdtek az árokpartra, s másnap mentek tovább. Nem volt semmi. Utána érkeztek, akik rabolni jöttek. Élelmiszert kerestek. A boltot nem fosztották ki, akkor már nem volt benne semmi.
A faluba csak egy belövés volt, a mai Fő út – József Attila utca sarkán. Az ürömi hegyről lőttek. A papával épp egy rokonunkkal voltunk, itt elől, az ajtó mögött álltunk. Ahogy robbant a gránát, a mellettünk heverő lavórt egy öt centi széles repesz keresztülvitte! Ha mi ott állunk…
1946 fele már újra jártunk Pestre áruért, az Üllői útra, a Pál utcába, a Nagy Csarnokba a Ferenc József hídnál (ma Szabadság híd). Az Erkel utcában is volt egy nagy kereskedő. Aztán a papa pénze mind ráment a boltra az adók és a beszolgáltatási kötelezettség miatt. Akkor egy nap azt mondta a mama, bezárjuk, én meg elmentem esztergályosnak a Láng gyárba.

Hobl János fémesztergályos. 1932 október 28-án született a Bajcsy-Zsilinszky utca 9. szám alatt álló családi házukba, ahol ma is él. 1955-ben Budapestre költözött, majd 1970-ben visszatért a faluba, hogy idős szüleit ápolhassa.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/4 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/