Kilenc Kevély Kör Karácsony Környékén – interjú Medveczki Györggyel, a K5 szervezőjével
2019. Január 12-én szombaton 424-en túráztak a Nagy-Kevélyen és összesen 770 kört teljesítettek. A Művelődési Házban volt a bázis, ahol önkéntesek segítették az indulókat a büfében és a regisztrációnál. A hagyományteremtő céllal létrejött versenyen családok és gyakorlott futók együtt vettek részt, családias hangulatban.
Nem mindenki ismer Titeket, ezért mondd el kérlek, hogy mikor költöztetek a faluba és honnan?
Már 16 évesen közeli fizikai kontaktusba kerültem a faluval. Egy őszi napon felkerekedtem egy 110 km-es túrára (ez az akkori ,,Beac-Maxi’’ volt), mintegy 100 km-nél értem Pilisborosjenőre. Az egykori csobánkai gyerektábor közelében cipőm talpa beakadt és leszakadt, fel nem adhattam, Borosjenőtől félig mezítláb gyalogoltam be Hűvösvölgybe. Út közben arra gondoltam, hogy Nagyapám a szibériai hadifogságból mezítláb indult haza.
Mikor 2007-ben gyermeket vállaltunk Nikivel, tudtuk, hogy vissza kell költöznünk falura. A mezítlábas élmények jutottak eszembe és a falu természeti környezete, falusias jellege és viszonylagos közelsége a munkahelyünkhöz. Hamar rájöttünk, hogy Pilisborosjenőre kell költöznünk. Felültünk a bringára, kitekertünk és találtunk egy száz éves, virágban illatozó körtefát, eladó házzal.
Niki, Gyuri és egyik helybéli versenyző, Sperka Tamás (9 kör), aki a szervezésben is segített
Mátrából jöttetek és ha jól tudom, már ott is szerveztetek túrákat…
Mindketten Mátraalján nőttünk fel, ahol egész nap Kékestetőt bámultuk a távolból. Egész gyerekkoromban az erdőbe, hegyekbe vágytam. Amint lehetett minden szabadidőmet a Mátrában és hegyekben töltöttem, forrásokat foglaltunk*, turistautakat létesítettünk és 94-től szervezzük az azóta már nemzetközi versennyé lett Mátra 115-öt. Ez egy nonprofit rendezvény, ahol a sport és a Mátra iránt elkötelezett több mint 100 rendező dolgozik egy közös jó ügyért, lelkesedésből, közösségi munkában.
És hogy mi is ez a sport? A túrázás, futás a legősibb emberi mozgásformák, amire ha az ember ráérez, a test és a szellem bőségesen jutalmaz. Fantasztikus érzés az úton átélt flow élmény, de a legnagyobb fáradtság is jóleső a célban. A kitűzött cél eléréséből fakadó sikerélményből rengeteget lehet építkezni és az útközben véghezvitt állhatatos küzdelem tanít. Az itt megszerzett kitartást, önismeretet az ember egész életében kamatoztathatja. Mindezeken túl a valódi értékek felismerésében is kézzelfogható élmények keletkeznek, mekkora érték egy pohár víz, vagy egy szelet kenyér az ember számára. Fizikailag és mentálisan is fontos egészségmegőrző szerepe van ennek a sportnak. Sok barátom a teljesítménytúrákhoz igazítja, hogy mikor repül haza Nyugat-Európából. Sokan a Mátra 115-kor, vagy más versenyekkor jönnek meglátogatni a rokonokat, barátokat és persze megcsinálni a versenyt, ami nem csak a teljesítményről szól, hanem a hazai futó-túrázó közösséggel való találkozásról, akik ezeken a ,,sátoros ünnepeken’’ gyűlnek össze, mint egy nagy család.
A KKKKK mióta van a faluban?
A K5-öt talán 2009-ben csináltuk először, Kilenc Kevély Kör Karácsony Környékén fantázianéven, akkor még ténylegesen adventi időszakban és a kitűzött cél a 9 kör teljesítése volt (de volt aki már akkor is túlteljesített).
Hangulatkép az esemény „központjában”, amely egyúttal melegedőül is szolgált
Régebben is részt vettem rajta, de emlékeim szerint sokkal kevesebben voltunk. Most nagyságrendileg lettek többen. Mi történt?
2010 környékén nem hirdettük meg hivatalos rendezvényként a K5-öt, ez egy baráti-családi esemény volt. Aztán volt jó pár év szünet, most pedig egy megújult koncepcióval vágtunk az egészbe, aminek az apropóját a növekvő gyermekeink adták. Szeretnénk egy olyan eseményt szervezni, ami a gyerekeknek bekerül az emlékezetébe, mint pozitív élmény, ahol sikereket érnek el, átélik a mozgás, a fizikai teljesítmény örömét, ahol a csapatszellem és egy kicsi verseny együttesen jelen van, de mindenki nyertes.
A teljesítménytúra ,,pályán’’ vettem észre, hogy van egy-két meglepő sűrűsödés az indulók területi eloszlásában, egy-egy falu, vagy tájegység az országból, ahol feltűnően sokan űzik ezt a sportot (és meglepő módon minden társadalmi rétegből). Az ok pedig rendszerint az, hogy volt ott egy, vagy néhány ember, aki elvitte a gyerekeket az erdőbe, vagy megmutatta nekik a futás örömét és valahogy kialakult egy hagyomány, ami sok évtizeddel később is él, akár következő generációk is továbbviszik. Szeretnénk elültetni ezt a magot itt a Kevély környékén és a gyerekekben is.
Az új generáció: Susán Rebeka (4 kör), Princz Hanna (2 kör) és Medveczki Boróka (4 kör)
Nem megterhelő ilyen nagyszabású rendezvényt családilag szervezni?
A terhektől és áldozatoktól fontosabb szerintem, hogy gyermekeink úgy nőnek fel, hogy látják, hogy teszünk, aktívan alakítjuk a környezetünket. Ez egy nagyon fontos üzenet a következő generáció számára: tedd jobbá, cselekedj, változtasd meg! De saját magunk számára is egy önmegerősítés, hogy apátia helyett inkább tegyünk, csináljunk olyan dolgokat, melyektől jobb lesz itt élni.
Hogyan sikerült megőrizni a családias légkört ilyen sok ember között is?
Idén 427-en köröztünk, ebből kb. 200-an falubeliek, 50 gyerek az iskolából, pár tucat ember a környező kisebb településekről jött, és még legalább 100 ember, aki valaki helybélinek az ismerőseként jött el. A családias hangulatot erősíti, ha sok ember ismeri egymást és ez abszolút teljesült. A csapatok versenye ezt a célt is szolgálja.
Miért lehetett több csapat tagjaként is jelentkezni? Sejtésem szerint ez az ötlet is a közösségek építéséről szólt.
Minden kategóriának az volt a célja, hogy ezeket az egységeket mozgósítsa a túrára a közös eredményért való közös kör-gyűjtésre. Az osztályok versenye a gyerekek és tanáraik mozgósítását célozza meg, a családok versenye a családokét, a csapatok versenye a baráti társaságokét.
Első ellenőrzőpont
Nem zavarta a profi futókat, hogy baktató családokat kellett kerülgetni? Miért hajlandóak vegyülni?
A köveket és a fákat is ki kell kerülnie mindenkinek és a jeges lejtőn is le kell tudni futni valahogy, ezek tehát mind természetes részei a körnek. A ,,profi futók’’ egyébként mind amatőrök, akik szabadidejükben sportolnak, bár sokszor komoly edzéselméleti ismeretekkel felvértezve és profi sportolókkal összemérhető edzésmunkával és teljesítményekkel.
Az együttkörözés lehetővé teszi, hogy mindenki találkozzon ennek a sportnak a látványos oldalával, amikor valaki végig szökell egy könnyed 40 perces Kevély-kört és a zergeként száguldó barátunkat is lelkesíti a sok szurkoló útközben. Mikor a regisztrációs asztal már megengedte, én is kiszaladtam pár körre, és azt éreztem, hogy az együttkörözésben olyan energiák alakultak ki, mint egy nagy családi körtáncban :-).
Rósa Márta örök mosolya (2 kör)
A saját egy köröm után beálltam a büfébe és lenyűgözve figyeltem az ott megforduló arcokat. Párukkal szóba is elegyedtem. Például egy régi ismerősömmel, korombéli családapukával, akiről nem tudtam, hogy szorgalmas gyakorlással olyan kondira tett szert, hogy 5 kört gyalogolt. Vagy már este egy fiatal nővel – a hegyen is érdeklődve figyeltem -, aki bekapott pár falatot és indult vissza a 9. körére. Arcukon egyszerre volt jelen az elcsigázottság és az öröm is. Milyen eredmények születtek?
A legtöbb egyéni kör idén 11 volt, hárman pedig a ,,klasszikus’’ névadó kilenc kört hozták. De tudom, hogy van aki már megígérte a jövő évi 12 kört :-). Az egyéni és kategóriánkénti eredmények itt láthatók. A fiatal nő Őrsi Anna, aki pár éve megtett egy Szlovákiát és Csehországot végigszelő 1010 mérföldes versenyt. Ezt a teljesítményt főleg bringával csinálják, de ő teljesítette gyalog, úgy hogy ezen a távon az embernek a saját hálózsákját, ruháit, élelmét is magával kell vinnie. Átlagosan napi 85 km tett meg folyamatosan 20 napon keresztül sok-sok szlovákiai és cseh hegységet végigjárva, így jött össze az 1700 km.
Niki a hegyen a szervezés szünetében (2 kör)
Hogyan merült fel, hogy jótékony gyűjtéssel kötitek össze az eseményt és milyen volt a fogadtatás?
Az oktatás támogatása a legfontosabb társadalmi cél, ezen múlik társadalmunk jövője, azt hiszem, hogy bárki, aki előremutató módon gondolkodik, ezzel egyetért. A borosjenői iskola pedig egy fantasztikus hely, szülőként csodáljuk a pedagógusok elkötelezettségét, gyerekek iránti figyelmét. Az iskolánknak befolyó adomány a lehető legjobb helyre kerül. Örömmel tapasztaltam, hogy a rendezvényt a tantestület és szülői munkaközösség teljes mellszélességében támogatta, a szervező csapat gerincét is ők és a Művelődési Ház vezetője adták, nekik köszönhető a rendezvény magas színvonalú lebonyolítása.
Jó hír, hogy jelentős adomány is befolyt, amiből az iskola érdemi célokat tud megvalósítani.
Rövid pihenő a hegytetőn, elmerengve a környező táj szépségén
Máshonnan érkezők hogyan érezték magukat nálunk, a hegyünkön?
A Nagy-Kevélyt talán már sokan ismerték is, a falunkról viszont most szereztek egy nagyon jó tapasztalatot, a Művházban érzékelhető pozitív atmoszféra, a büfé teli helyi finomságokkal és kedvességgel. Sokat járunk Szlovákiába hegyekbe és megfigyeltem, hogy mikor vendégként betérünk egy faluba, a kocsmáros rendszerint nagy gonddal csapolja a sört, hogy szép formás habot csapoljon rá, majd munkájára büszkén átnyújthassa. Ezt az érzést élhettük át együtt a Művházban a vendégeinkkel a közösségi munkánkkal.
A falusiak nem lepődtek meg, hogy hirtelen ilyen sokan kerestek fel minket? Eddig inkább a játszótér környékén volt csak megszokott a vendégek jelenléte.
Az egyik legfontosabb eredmény, hogy a körözők nagy része falubeli, vagy falubeli hívta meg.
Azt gondolom, hogy ez egy csapatépítő esemény, ha ilyen sokan részt veszünk benne. Ez az épülő csapat egy hatalmas szükséglete az egészségesen működő faluközösségnek.
Sokan felnőttként költöztünk ide, számunkra ez egy identitásépítő élmény is. Egy-egy ilyen alkalom után mindenki jobban otthon érezheti magát, magáénak érezheti a falut, a megjárt hegyet. Egy közös túra után mindenki barátjának, jó ismerősének érezheti a túratársakat, mindez alapja annak, hogy együtt tegyünk közös lakóhelyünkért és környezetéért most és a jövőben.
Milyen reakciókat, visszajelzéseket kaptatok a résztvevőktől? Érdemes jövőre is megrendezni?
Óriási eufória :-), röviden így tudom leírni. Mindenképp folytatni kell! Most évi két ilyen típusú pilisborosjenői túrában gondoltunk, a másik talán ősszel lesz. Viszont egy évben több száz teljesítménytúra van Magyarországon, ahol be lehet járni minden tájegységet, vidéket, aki kedvet kapott, bármelyik hétvégén talál az ország különféle pontjain túrákat.
Második ellenőrzőpont Tömöri Balázzsal (1 kör)
Március 2-án pedig népzenei napot fogtok rendezni. Honnan van ennyi energiátok? Miből töltekeztek?
Mondhatnám szerénytelenül, hogy hardverből, ilyen ősenergiákkal születtünk :-), viszont az igazság az, hogy egy ilyen szervezés nem csak energiát visz el, de jó esetben ad is, erre törekszünk. Szeretnénk létrehozni olyan dolgokat helyben, amiktől jobban érzik magukat az emberek, beleértve bennünket is. A futás, túra mellett a népzenét is szeretjük. Pilisborosjenő ebben már jó úton jár, hiszen felnőtt már itt egy ,,táncházas’’ generáció a helyi iskola pedagógusai, a Jávor-házaspár jóvoltából, akik egyúttal a szülő korosztályt is tanítják táncolni az Őskerekes együttesben. Szeretnénk hozzájárulni egy népzenei nap sorozattal, hogy egyre több gyerek és felnőtt élvezhesse, vagy szerethesse meg a népzenét és a hozzá kapcsolódó élő szórakozási formát. Az első alkalom novemberben volt, akkor ördöngősfüzesi tematikával. Március 2-ra ismét neves zenészeket hívtunk meg oktatónak és fellépőnek, többen közülük az akadémián is tanítanak, a legismertebb moldvait játszó zenészek közé tartoznak. Az egész napos workshop végén egy hatalmas buli lesz a Művházban, ahol szintén lehet gyűjteni a köröket a moldvai körtáncokban :-).
Gyuri a szervezés mellett lefutott 4 kört
A beszélgetőtárs Frivaldszky Bernadett volt, a fényképeket pedig Kádár Viktor készítette.
*Valamely természetes forrásnak, ill. kimélyített medencéjének kővel, cementtel történő, gyakorlatilag teljes körülépítése, kifolyásának szabályozása az állandó vízszolgáltatás biztosítása és a víz tisztaságának megóvása végett, a környék rendezésével egybekötve (forrás: arcanum.hu)
A K5 útvonala