Lea jóga

Tolnai Lea óráiról évek óta hallok a falusi verebektől mindenféle jót, gondoltam utána járok. Nekem csak “falusi-felületes-összefutós” élményeim voltak vele, ahol szimpatikus volt számomra az őt körbelengő művész aura, mely közvetlenséggel társult. Gondoltam, kicsit utána járok. Az őt bemutató anyagban olyan sorrendben osztom meg az információkat az olvasóval, amilyen sorrendben ismereteim bővültek.

Először a Google-hoz fordultam segítségért, ahol ezt találtam Lea oldalán:

Tulajdonképpen hat éves korom óta „mozgásban vagyok”. Egy pár állomás az életemből: Budapesti Állami Balett Intézet, Zágrábi, Belgrádi Operaház, Szabadkai Népszínház, Centre Choregraphique National d’Orlean (Nagy József, Franciaország), Mozgó Ház Társulás, Bozsik Yvette Társulat, Artus (Goda Gábor) stb.. A tánc és a színház mellett mindig is érdekeltek a keleti kifejezésformák (thai chi, bharata natjam, jóga), amikkel a művészi munka mellett már korán el kezdtem foglalkozni, abba beépítve alkalmaztam őket. Az utóbbi néhány évben kifejezetten a jóga vonzáskörébe kerültem, azon belül is gerincjógával kezdtem foglalkozni. 2013 óta tanítok, melynek során sok évi táncos tapasztalataimat, és a jógát ötvözöm.

Helyszín: régi óvoda

Időpont: Hétfő: 19.00, Kedd: 19.00

Elérhetőségeim: tolnailea@gmail.com, 06 30 448 0369

A pár éve ideköltözött és a faluról blogot író „Újlakó” mozogni szeretett volna Pilisborosjenőn. Írásával, sőt blogjával is a netes keresés során találkoztam. Leírja, hogy hogyan futott össze Lea jóga órájával. Részletek:

“2007 óta sportolok rendszeresen… Aztán Pilisborosjenőre költöztem… Itt nincs minden sarkon egy fitness terem. Egyetlen sarkon sincs fitness terem. Van viszont sok-sok faliújság, amit érdemes végigböngészni. Az első, kisboltban tett látogatásunkkor találkoztam egy hirdetéssel: JÓGA PILISBOROSJENŐN. . Tudtam én, hogy Pilisborosjenő világváros!

Aztán eltelt a nyár. És én nem mentem jógázni. Nem is tudom miért. Talán túlságosan is élveztem a szabadban töltött időt, a meleget, a kicsi M-mel tett sétákat, a buszozásokat a fővárosba. De most, hogy itt az ősz és jön a tél, újra elkezdtem ezen pörögni. Meg a testem is jelzett már, hogy valamit csinálni kéne. Úgyhogy bejelentkeztem az órára kedd estére. Kicsi M-re az apja felügyelt, míg én, hónom alatt a frissen vásárolt, szupercsajos-rózsaszín jógamatracommal elindultam…. Másfél órát jógáztam. Rajtam kívül még hárman voltak, de én mindent és mindenkit kizártam. Most csak én voltam, a testem, a mozgás és a légzés. Egy tökéletes napzárás. Mondjuk a relaxációnál nem tudtam mindent kizárni, mert az egyik nő kb. 1 perc után elaludt és úgy horkolt, hogy azt szavakkal nem tudom leírni. De mindent megbocsátottam neki, mikor óra után bedobott egy vödör fügét a közösbe. A testem után a büszkeségem is kapott egy kis „ápolást”, mikor óra után Lea azt mondta nekem, hogy jó formában vagyok, látja, hogy ez gyenge volt nekem…

Amúgy kis faluhoz képest van azért lehetőség a mozgásra. … Továbbra is hűséges olvasója vagyok a faliújságoknak. És kitartó látogatója Lea jógaóráinak.”

Igazán megismerni – nyílván – csak úgy lehet, ha a közelébe mész, úgyhogy végre én is lefáradtam az óvoda épületébe. (Fényképezéssel egybekötött jógázás új műfaját alkottam meg.) Élmény volt! Stresszes életűeknek kiváltképp ajánlom, mert más dimenzióba kerültem, a csend és a belülre figyelés állapotába, ahol azért a test is nagyon dolgozik. Leát nézni mozgás közben pedig esztétikai élmény. Azért ha az embert egy volt balettművész jógáztatja, azért az nem semmi! Amikor kettesben maradtunk, a diktafon is előkerült.

“Soha nem voltam olyan boldog, mint most. Persze a művészeti élet és az előadások varázsosak, beszippant mint a drog. Sosem voltam exhibicionista, de a színpad azért hiányzik. De eltávolodva látom, hogy az azért egy kegyetlen világ. Jönnek a fiatalok, nyomulni kell. Egy daráló. A színháztól sosem kaptam annyit vissza, mint most az emberektől. Olyan figyelmet kapok és akkora odaadást, ami a legtöbb, amit ember kaphat. Idejönnek és a kezembe teszik magukat. Ez a legnagyobb kincs, hogy dolgozhatok velük. Sokan jöttek úgy hozzám, hogy gyógyszereken éltek, le volt korlátozva az életük. Most meg gyertyában áll és hidat csinál. Azok a pici mozdulatok, amiket az emberek elérnek, az nekem nagyon sokat jelent. Ez tölt engem is, ahogy átadják magukat. Hatalmas bizalom ez. Lefekszik békében, és elhiszi, hogy vigyázok rá. Nem tudom, hogy érezted-e azt a figyelmet, ahogy az emberek dolgoztak. Nagyon büszke vagyok rájuk. A színház egy csoda, de ezt a csodát itt is megkapom.”

„Az is csoda, ha el tudom érni, hogy az emberek kicsit megpihennek. Azt látom, hogy az élet egy hatalmas daráló. Kell egy kis oxigéncsepp, egy óra, hogy magukban legyenek. Dolgoztatom az érzékszerveket is, a lelkünket is, mert annyira el vagyunk durvulva. Mert annyira kifelé nyom minket a világ, hogy eltűntek a finomságot. Nincs idő semmire. Mindenki megy mint a pitbull. Szükség van egy kis finomságra! Hogy csak úgy legyél magad és lélegezz. Vissza kell nagyon venni, mert belehalnak az emberek a stresszbe. legalább erre az időre le tudjunk nyugodni. Mert én is itt töltődök, ez tart életben. Közösség is vagyunk, lettünk, akik sokszor találkozunk. Óhatatlanul végigéljük egymás sorsát, betegségét is. Legszívesebben egész nap ezzel foglalkoznék, nagyon szeretnék még tanulni és tapasztalni!”

Összeszedelődzködtünk, kimentünk a parkolóba. Lea autójának a tetején egy doboz gyümölcs várakozott. Egy kis szeretet valamelyik óralátogatótól… Kértünk emailen véleményeket ehhez a kis íráshoz, szép számban érkeztek:

“Az egész a Kökény közben kezdődött, még évekkel ezelőtt. A Lea akart valamit kezdeni a garázzsal. Egy-két hamvába holt próbálkozás után lassan körvonalazódtak a dolgok. A betont felváltotta a padló,a falakat beborították a tükrök. Száraz faág, mécsesek, és elkezdődtek a jógaórák. Elsők között kezdtem, és járok változatlanul ma is. Körülöttem jöttek, mentek, cserélődtek, én maradtam. Minden héten. Eleinte nem volt könnyű. Voltak kényszer pihenők, de mindig visszatértem…és fokozatosan fejlődtem. Felfedeztem, hogy vannak izmaim, egyre jobban lazultak az ízületeim. Megtanultam lélegezni, befelé figyelni. Nem állítom, hogy néha nem kalandoznak el a gondolataim, de legalább megpróbálom kordában tartani őket. Időközben a Kökény közt felváltotta az óvoda, de a lényeg maradt, a jóga.”

“2008 óta része az életemnek a rendszeres sport. Pilates, bodyart, stretching, jóga – sok mindent kipróbáltam. Aztán Budapestről Pilisborosjenőre költöztem. 2013-at írtunk ekkor. A kisfiam 1 éves volt, így a városi fitness termek nemigen jöhettek szóba, elkezdtem hát keresgélni a környéken. Hamar rábukkantam Lea hirdetésére a Pöttöm ABC faliújságján. Felhívtam és nemsokára ott voltam az óráján. Sokféle órán, sokféle tanárnál jártam már az előtt. Tudtam, hogy az első alkalom mindent eldönt majd. És elsősorban nem a gyakorlatok milyensége vagy nehézsége a fontos, hanem a tanár személyisége. Amikor Lea költözködött és pár hétig nem volt óra, szenvedtem. Voltam olyan órán, ahol egész végig a tanár fogfájásának történetét hallgattam. Hát köszönöm, de nem vagyok rá kíváncsi, amikor lelassulni, lecsendesedni, relaxálni megyek jógaórára. Voltam olyan ablaktalan teremben, ahol heringként sorakoztunk egymás mellett és a karom kinyújtásáról még csak álmodozni sem mertem. És voltam olyan órán, ahol többet beszéltünk és készültünk egy-egy gyakorlatra, mint amennyit ténylegesen mozogtunk. A „kemény mag” unszolására Lea jógaórái a költözködést követőe csakhamar újra indultak és én már szaladtam is vissza. Lea személyisége és óráinak hangulata számomra különleges és tökéletes. Nincs felesleges beszéd, magamra, a testemre, a lelkemre koncentrálhatok. A komolyságba persze belefér, sőt kell és jól is esik néha egy-egy nevetés a saját esetlenségünkön vagy ügyetlenségünkön. A társaság korban, testsúlyban, edzettségben is vegyes, de Lea mindenkire figyel. A rendszeresen járókról tudja, hogy ki mit bír. Néha a testünket sanyargató erős órát tart, néha inkább a lelkünket edzi. A gyakorlatokat úgy mondja el, hogy néhány óra után már rá sem kell nézni, megy magától – ebben való profizmusát akkor ismertem fel igazán, amikor egyszer helyettesítették. Jelenleg a második gyermekemet várom, de várandósan is ellátogattam az órájára. Ekkor különleges figyelmet kaptam, és másnap egy telefonhívást, hogy minden rendben van-e. Mert Lea erre is figyel. Most már az előrehaladott terhességem miatt nem járok, de nagyon hiányzik. A mozgás, a hangulat, a társaság és persze Lea. De biztos, hogy amint lehet, újra visszatérek.”

“Kicsi korom óta sportoltam és felnőtt fejjel is egy jó futásnak testet – lelket felfrissítő hatása tud lenni. Viszont soha életemben nem jógáztam. Leához mentem el 2-3 éve életem első jóga órájára, mert nagyon fájt a hátam vagy a karom.

Nagyon jó hangulatú óra volt, kedves és lelkes közösség! A végén megállapítottam, hogy Ó! hát nem is nagyon fáradtam én el és szépen hazasétáltam. Mire hazaértem kezdtem érezni, hogy minden mozdulatom olyan könnyű mint még talán soha, a kezem és lábam is, ha fordulok, ha lehajlok …. Egy fél óra elteltével úgy éreztem magam mint aki repül! Ilyen volt az első jógaóra Leánál. 2 nap múlva pedig hatalmas izomlázam lett, olyan izmaimban, amik nem is tudtam, hogy léteznek 🙂

Nagy tervem, hogy végre rendszeresen tudjak járni, hogy a mozdulatok könnyűek és lazák lehessenek, mintha repülnék. Most a lábaim nincsenek rendben a sok üléstől. El kellene mennem Leához jógára, hogy szépen kimozgassam!”

“Lea egyszerűen: jó. Érzékeny, mindenkire odafigyel. Remek szakmaisággal vezeti a csoportjait: testünk és a gondolkodásunk ruganyossá vált. Igazi közösség gyűlt köré: értjük, kedveljük és segítjük egymást.”

“Ha hétfő és kedd és este 7.00 óra, akkor irány a JÓGA! Semmiképpen nem hagynám ki, a heti 2×1.5 órát. Soha életemben semmit nem sportoltam, de éreztem, hogy valamilyen mozgásformát kell választanom, méghozzá olyat, amelyet nem unok meg hamar. Azt sem szerettem volna, ha be kell mennem a városba és az utazás is elvesz néhány órát az időmből,és akkor egyszer csak megtaláltam Leát, aki a faluban tartja az órákat, méghozzá éppen úgy és éppen olyat, mely számomra tökéletes. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Vannak a csoportban fiatalok és idősebbek, nők és férfiak és mindenki megtalálja az örömét ebben a mozgásformában. Ráadásul Tolnai Lea minden alkalommal odafigyel arra, hogy kinek mi fáj, és hihetetlen empátiával, tapintattal és odafigyeléssel tartja az órákat. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Gyertek, jógázzatok!”