Minőségi csoki művészi köntösben

Wrabel Kata, a pilisborosjenői kézműves csokoládéműhely tulajdonosa mesél

Kata ízlésesen berendezett, a Kevély lábánál fekvő otthonában a világos falakat csodaszép festmények díszítik. Feleség, édesanya, festőművésznő, és egy olyasféle kisvállalkozás megálmodója, amely sokak számára ismerős lehet a Csokoládé című romantikus filmből is: nem is olyan régóta Kata saját kezűleg készített csokoládét forgalmaz a faluban, a környező településeken és Budapesten.

ZSR: Hogyan következett nálad a festőművészetből a csokoládégyártás?

WK: Vállalkozó szellemű vagyok, szeretek sokféle dolgot létrehozni, új dolgokat kipróbálni. Észak-amerikai szakon végeztem az egyetemen, tehát nemcsak festő vagyok, hanem angoltanár is. Emellett síoktató, és most már csokoládékészítő is. A csokoládé a dekoráció miatt kapcsolódik a művészethez, a csoki szeretete pedig pici korom óta megvan. A kurzust a családtól kaptam ajándékként. A Csokoládé Akadémiát végeztem el.
Nagyon sok helyen vannak ilyen akadémiák, Európa-szerte. Egyik ismerősöm több ilyen európai akadémiára is járt, és elmondása szerint a legjobb színvonalú a magyar, jó csapattal.

ZSR: Mikor indult el a vállalkozásod?

WK: Nem tudnék pontos dátumot mondani, de idén, az ősz folyamán indultunk. Ez egy folyamatosan alakuló dolog volt. Jelentős anyagi vonzata van egy ilyen vállalkozás elindításának, és rengeteg papírmunkát igényel. De megérte helyi vállalkozást indítani, mert Solymáron például kifejezetten örültek, hogy a csokoládém helyi termék.

ZSR: A férjed hogyan tud segíteni, mennyire vesz részt ebben a vállalkozásban?

WK: Ő teljesen más területen mozog. Ez gyakran szerencse is, mert komoly meglátásai vannak, egy másik szemszöget képvisel. A fejlesztésben, a vállalkozás üzleti részében nagyon sokat tud nekem segíteni. Lassan én is kezdem megtanulni ezt az oldalát a dolognak.

ZSR: Hogyan készül a csomagolás?

WK: Én megtervezem a látványt, majd továbbadom egy grafikusnak, akinek profi programja van, és azzal újratervezi. Ezután egy nyomdába kerül, ahol egy adott mennyiséget kell rendelni, melyet aztán előállítanak. A csomagolás arculata az egyik festményemre épül, annak egy részletére, ami egy pávatoll. Most ez a jelképünk vagy logónk. A W. K. pedig a monogramom. A design a minőséget, az eleganciát hivatott tükrözni. A vásárló ugyanis először a dobozt látja, és az alapján választ.

ZSR: Mitől lesz jó a jó csoki?

WK: Az a jó minőségű csokoládé, amelyik nem darabos, nem szemcsés, nagyon kellemes ízű, nincsen rossz utóíze. Nagyon fontos számunkra, hogy egy csokoládé ne legyen tele adalékanyagokkal, ami sajnos a bolti csokoládékban tömegesen fordul elő. Valamelyik nem tartalmaz igazi kakaóvajat sem. Nagyon sokan nem is tudják, mi az, hogy csokoládé. Az adalékanyagok a csokoládé ízét is elveszik. Viszont a kávés csokoládém étcsokis utóízét még percekig lehet érezni, ez egy nagyon jó minőségű, lassan olvadó étcsokoládé.

ZSR: Hogyan értékesíted a csokikat?

WK: Elsősorban viszonteladóknak adom a csokoládéimat, de tervezek egy weboldalt is, ahol tőlem lehet rendelni majd. Ott nyilvánvalóan más árakat fogok szabni. Itt, a faluban két helyen árulják a termékeimet: a Mandelbrotnál és Virágos Katinál lehet őket kapni. Megvásárolhatóak Ürömben is, a pilisborosjenői elágazásnál található zöldségesnél, de Solymáron és Budapesten is több helyen. Igyekszem sokfelé terjeszkedni. Persze egy egyszerű élelmiszerboltba nem viszek terméket, ott nem ez a prioritás.

ZSR: Milyen ízekben kapható a csokoládé nálatok?

WK: Kétféle ízt forgalmazunk: kávés-mogyoróst és zöldfűszerest. A tiszta, természetes alapanyagok felhasználására törekszem. A csokoládéalap a legjobb minőségű csokoládé, a világ legnagyobb gyártója készíti. A sötétbarna színű burkolat étcsokiból készül. A kávés-mogyorós töltelékben a mogyorómassza egy száz százalékig természetes massza, semmi nincs hozzáadva. Ezt keverjük hozzá a kávés krémhez. Így igazi, eredeti, nem művi kávés-mogyorós ízt kapunk. A zöldfűszeres csokinál a tölteléket növényi tejszínből készítem, sokféle zöldfűszerrel: oregánó, bazsalikom, kakukkfű. A kakukkfű a legdominánsabb ízű fűszer ebben a csokiban. Ugyanez a két íz teljesen cukormentesen is kapható lesz nemsokára.

ZSR: A csokoládék szín- és formavilága, valamint a csomagolás is egyfajta természetességet sugall. Mennyire tudatosan törekedtél erre?

WK: Maga a művészet ebben rejlik, hogy mindenki mást lát ugyanabban a dologban. A zöld szín egyértelműen a természetet adja vissza. Nem volt konkrét elképzelésem, csak beindult a fantáziám, hogy valami mennyire jól nézne ki megvalósítva, és kipróbáltam. Igyekszem az egyedi arculatra törekedni, hogy a csokoládék engem tükrözzenek, a művészetemet, a fantáziámat. Nagyon fontos, főleg egy kisebb bonbonnál, amikor az ember először csak gyönyörködik a csomagolásban. Volt, aki azt mondta, hogy olyan szépek ezek a bonbonok, úgy szerette nézni, hogy nem is akarta megenni őket. Ez nem az a fajta csokoládé, amit hazaviszek, kibontom és otthon „felzabálom”. Nem az a gyorsan fogyasztandó csokoládétípus. Inkább egy élmény. Természetesen én is szoktam enni a csokoládénkból, de nem készítés közben falatozom belőle, hanem megadom a módját. Leülök egy kávéval, és amellé fogyasztom el.

ZSR: Ismered a Csokoládé című filmet?

WK: Igen. A történetet és a szereplőket is imádom. Ez egy csodálatos foglalkozás. Ugyanúgy alkotás, mint a festészet. A csokival sok mindent át tudok adni másoknak, ahogy a filmben is a főszereplő. Akárhová ment, mindig ezt csinálta, mert egyszerűen imádott csokoládét készíteni. Szeretettel díszítgette, időt töltött a vendégeivel. Csokoládéboltom ugyan még nincs, de én is nagyon szeretem ezt a tevékenységet.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/10 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/