Malom-dűlő „a falu mostohagyereke”?

Beszámoló a 2097 Csoport Egyesület augusztus 1-i lakossági fórumáról

A 2097 Csoport Egyesület önkormányzati választásokra készülő csoportja az ófaluban és a Bécsi úti településrészen élők után a malom-dűlői lakosokat látogatta meg, és meghallgatta a helyiek problémáit, igényeit és javaslatait. A fórum fő célja ez alkalommal is az volt, hogy a lakosok véleménye és igénye mentén véglegesítsük programtervezetünket.

Malom-dűlő sok szempontból problémás terület. Vannak első ránézésre is szembetűnő gondok, mint például a por, a Bécsi utat a falurésszel összekötő út állapota vagy a szemét. Ezt a helyzetet tetézik a lassan húsz éve elakadt fejlesztések és egy 3 milliárd forintos per, amely a falu fölött „lebeg”.

A lakossági fórumon megjelent mintegy 20 ember között az egészen frissen beköltözőktől a generációk óta a településrészen lakókig sokféle embert találtunk, akik többségében egyetértettek abban, hogy a nehézségek ellenére szeretnek ezen a területen élni.

Sajnos még fél óra sem telt el, amikor meghiúsulni látszott a konstruktív beszélgetés megteremtése, mert az egyik résztvevő a fórumhoz méltatlan stílusban és hangnemben uralta a hozzászólások nagy részét, alig engedve szóhoz jutni a többieket. Bár az érdemi beszélgetés csak ennek a lakosnak a távozása után kezdődhetett meg, azért a főbb problémakörök így is kirajzolódtak.

A mindennapok nehézségei

A hétköznapi életet számos körülmény nehezíti a környéken. Az egyik leghangsúlyosabb probléma a Bécsi útról a településrészre vezető út minősége és a por. A rengeteg kátyú miatt az ott élőknek folyamatosan szervizelniük kell az autóikat, volt, aki megjegyezte, hogy nem is érdemes drágább autót vásárolni, hiszen ahhoz az új alkatrészek is drágábbak. Az elhaladó autók által felkavart por a kerteket és házakat elborítja, takarítás után egy héttel már ujjnyi vastagon fedi a bútorokat. Szellőztetni ezért nem lehet. A hozzászólók közül mégis többen kiemelték, hogy nem is aszfaltos útra lenne szükségük, hanem arra, hogy a murvás utat rendszeresen karbantartsák, egyengessék, mint ahogyan pár évvel ezelőttig ez meg is történt, valamint szabályozni kellene az átmenő forgalmat; ezt sorompó vagy közúti jelzőtáblák kihelyezésével lehetne megoldani.

Malom-dűlőn is nagy problémát jelent a vízelvezetés. Nagy esőzés idején a Köves-bérc irányából lezúduló víz – a korábban létező elvezető árok betemetése óta – a helyiek telkein folyik át, komoly károkat okozva. Nagy szükségük lenne arra, hogy ezt az árkot újra kialakítsák. Ez a probléma a bekötőút mellett élőket is érinti, hiszen ott sincs rendesen kialakítva a vízelvezetés.

Meghatározó természeti elem a környéket átszelő patak. Míg néhányan felelevenítették gyerekkori emlékeiket, amikor még a patak vizében fürödtek, mára sajnos mindenki egy koszos, szennyvíztől habzó problémát lát benne. Pedig „csodás látványosság lehetne”, emeli ki egy helyi lakos, ha odafigyelnénk a környezetünkre.

Komoly problémát okoz a területen az illegális szemétlerakás, amely oly mértékű, hogy közösségi szemétszedéssel nem is lehet kordában tartani. A lakók már sokszor jelezték igényüket táblák kihelyezésére, kamerák felszerelésére, de eddig sajnos nem jártak sikerrel.

Kapcsolat az ófaluval

A Bécsi út mentén élőkhöz hasonlóan a malom-dűlőiek közül is sokan kiábrándultak: nem tudják elképzelni, hogy valaki egyszer az ő érdekeiket is képviselje, az ő környezetüket is fejlessze, hiszen ilyen tapasztalatuk az elmúlt húsz évből igen kevés akadt. Az egyik lakos úgy fogalmazott: „Mi vagyunk a falu mostohagyereke.”

Alapvető problémát jelent a faluközpontba való bejutás, ami pedig elengedhetetlen az ügyintézést, az ajánlott posta átvételét tekintve. Orvoshoz sokan inkább Óbudára járnak, hiszen abba az irányba van közvetlen buszjárat, míg az ófaluba csak átszállással, több pénzért és hosszabb idő alatt lehet eljutni. Sokakban erős az igény egy összekötő útra, amelyen keresztül könnyebben elérhetnék a faluközpontot, bár az egyik lakos arról sincs meggyőződve, hogy egyáltalán szeretnének-e az itt élők a faluhoz tartozni. Ebben azért nem értett egyet mindenki; többen is megfogalmazták igényüket a falu kulturális életébe való bekapcsolódásra.

Az összekötő út kérdése már korábbi fórumokon is felmerült, a külső településrészen élők közül is hallottunk már a megépítését támogató vagy ellenző álláspontokat. A jó döntéshez felmérést kellene végeznie a döntéshozónak, hogy megállapítsa, melyik elképzelésnek van többségi támogatottsága a helyiek körében. Az összeköttetés sajnos egyben egérutat is jelentene a Bécsi úton ingázóknak, ennek kivédésében segíthetne például a forgalom célforgalomra korlátozása – amennyiben ezt a jogszabályok lehetővé teszik –, vagy szakemberek által javasolt egyéb megoldás.

Komoly gondot okoz a helyieknek az információhiány. A tüdőszűrésről például nem is értesültek, hiszen a tájékoztató papír csak a Bécsi úti buszmegállóba volt kifüggesztve, amit a többnyire autóval közlekedő lakosok észre sem vettek. Nagy szükség lenne tehát egy hirdetőtáblára, amelyen az alapvető információkat megtalálnák, illetve a kulturális programokról is értesülhetnének. Emellett a saját közösségüket is szeretnék erősíteni, melynek megvalósításához közösségi térre lenne szükségük.

Magas adók, elmaradó fejlesztések

Malom-dűlő bizonyos részei Pilisvörösvárhoz tartoznak. A lakosok kiemelték, hogy nagy szükség lenne a két település önkormányzatai között a megfelelő kommunikációra és együttműködésre, hogy az alapvető szolgáltatásokat és fejlesztéseket összehangolják. Mindenki számára fontos probléma, hogy noha az adózási kötelezettségek ugyanolyan mértékben vonatkoznak a malom-dűlőiekre, mint az ófalu lakosaira, a fejlesztésekből rendre kimaradnak. Amikor erről az önkormányzatnál érdeklődtek, mindig ugyanazt a választ kapták: a beszedett adókból nem egy adott falurészt, hanem az egész települést fejlesztik. Pedig a helyiek nagyon hálásak lennének, ha jutna valamennyi pénz apróbb fejlesztésekre, vagy legalább a bekötőút karbantartására.

Szeptemberben visszatérünk Malom-dűlőre, hogy bemutassuk a helyieknek a fórumon elhangzottak alapján véglegesített programunkat.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/6 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/