A Kisgömböc

Gondolom, nem mindenki tudja rólam, hogy állok anyagilag. Azt viszont biztosan elhiszitek, jobban, mint az Önkormányzatunk. Sőt én még hitelképes is vagyok. Mégsem jutott eszembe soha, hogy a falu összes fejlesztési területét megközművesítsem.

Ugyanis ez testvérek között is minimum másfél – kétmilliárdos beruházás.

És az Önkormányzat miből gondolja, hogy képes erre? Pénze nincs, hitelt nem kap (szerencsére).

Úgy tűnik, egyetlen esélyre alapoznak, jön majd A Vállalkozó, aki mindent megold. Van is sejtésem, ki lesz az.

A Lazaréttel kapcsolatos bemutatkozó cikk késztetett írásra. Ezért vegyük például mindjárt a Lazarét esetét. Az itt még hátralevő közművesítés legalább négyszáz millióba kerül. Jön tehát A Vállalkozó, elvégzi a munkát – hogy milyen minőségben, majd meglátjuk -, aztán ki kéne fizetni, de vajon miből?

Tizenöt éve kalkulál a falu az ott ajándékba kapott 19 közművesített telekkel, illetve az abból befolyó 400 millióval. Most azzal fogjuk kifizetni A Vállalkozót, persze miután azok még nincsenek közművesítve, csak 190, vagy jó esetben 220 millióért ( tíz-tizenkétezer forint/m2 ) fogja ezeket beszámítani. A maradékot meg majd valamiből. Még nem tudni.

Már maga ez is kimerítené a hűtlen kezelés gyanúját, de szerintem lesz ez még rosszabb is.

Elvileg Vállalkozó majd értékesíti ezeket a telkeket, és máris lesz pénze a következő fejlesztési területek közművesítésére. Aztán megint közművesít egy területet, onnan is megkapja az ajándéktelkeket, és jöhet a következő. Vállalkozó szép lassan megszerzi az Önkormányzat teljes remélt vagyonát. Ránk csak kötelezettségek maradnak, a haszon oda vándorol. Elvileg. És mi történik, ha nem tudja ripsz-ropsz értékesíteni a telkeket, vagy ha Vállalkozóval történik valami nem várt szörnyűség, vagy egyszerűen csak fordul az ingatlanpiaci trend.

Akkor elakad a történet. Márpedig több területen is olyan településrendezési szerződéseket kötött az Önkormányzat, ahol minden kötelezettség nélkül felvállalt százmilliós kötbéreket.

Kibicnek semmi se drága, Vállalkozó végzi a dolgát, amíg lehet, és szép lassan felcsipegeti, amit csak lehet.

Ez még mindig egy igen optimista forgatókönyv. Amikor itt közművesítésről beszélünk, csak arról van szó, hogy a telkeken belül bekötjük a gázt, a csatornát, stb.

De kell egy úgynevezett gerincvezeték is, amin kilométeres távolságokról vezetjük el a közműhálózatot az adott területig. Ez a legszolidabb becslések szerint is 6-800 millió. Ezt miből fogják fedezni? Majd jön a válasz: pályázatból. Viszont nekünk még önrészre se futja, arról nem is beszélve, hogy most épp nincs is ilyen pályázat, meg amúgy se szoktunk pályázatokat nyerni.

Talán ezért is lenne jobb mindjárt a Lazaréttel kezdeni, mert a tulajdonosok már odavezették a közműveket, ott lehet rögtön kaszálni.

Olyan apróságot szóba se merek hozni, mi lesz akkor, ha mégis sikerül egy – két területet befejezni (mondjuk, a Modern Dorfot a Budai úton a kápolnával szemben), az a kis terület is legalább újabb 200 lakót jelent a maga 70 lakásával, mikor a csatornahálózatunk már így is túlterhelt. Ennek bővítése újabb sok százmillió lenne.

A Tücsök utcai területekre és Malomdűlőre nézve mindig az hangzik el, hogy azt majd a Budapesti hálózatra kötik rá. Csakhogy ez a lehetőség jelenleg nem él. Ahhoz a fővárosnak kéne előbb milliárdokat ráköltenie. Talán majd egyszer.

Szintén apróság, de van olyan fejlesztési terület is, amelyik egyetlen négyzetmétert sem ajándékoz a belterületbe vonásért. Csak egy illegálisan épített, járhatatlan utat. Igaz, ők maguk vállalják a telkeik közművesítését, de attól a gerincvezetéknek csak oda kellene kerülnie valahogy. Ez mondjuk, „csak” harmincmilliós bukta a falunak.

Lehet, hogy csak én látom ilyen sötéten ezt az egészet? Akkor győzzön már meg valaki, mondjuk szakértői véleménnyel, átgondolt gazdasági számításokkal, vagy ki sem merem mondani, például kockázatelemzéssel, hogy csak én csinálok elefántot az egérből.

Lehet, hogy mi, „hozzá nem értő civilek” többek között ezért is aggódunk a folyamatos lakásszám, és beépítési lehetőségek emelkedése miatt?

Aztán egy gondolat megnyugtatott. Pilisborosjenőn ilyen egyszerűen nem fordulhat elő.

Eszembe jutott, amit polgármesterünk mondott. Itt született, itt is kívánja nyugalomra hajtani a fejét, mindig csak a faluja érdekében cselekedett. Akkor nem lehet itt baj.