Kapcsolatépítő utcaszépítés

Közös lakossági ág- és gallyvágó, valamint gazírtó akció volt a nyár közepén a Külső Bécsi úti településrészen. Ez egyben az itt élők és az ófaluiak közötti „élő” kapcsolat kiépítésének első lépéseként is tekinthető.

A természet visszaveszi azt, ami az övé – ez a tézis számtalanszor bebizonyosodott, főleg elhanyagolt, gondozatlan (köz)területek esetén. Pilisborosjenőn, a Külső Bécsi út feletti lakóterületre vezető Panoráma és Kövesbérci utcákat is jó ideje benőtte – már-már dzsungelszerűen – a gaz, illetve a belógó faágak mind a parkoló, mind a közlekedő autókat veszélyeztették. A bosszantó állapotot a július 2-i településrészi lakossági fórumon is – amelyről lapunk előző számában írtunk – sérelmezték a helyiek.

Hogy mindezért ki a felelős, kinek kellett volna időről időre gondoznia a növényzetet, gyakorlatilag mindegy is, hiszen az itt élők nem kívántak „perre menni”, egyszerűen csak megoldást szerettek volna. És jött is a pofonegyszerű, sokszor bevált megoldás: a lakossági összefogás! Kiss Ildikó hirdette meg a közös utcaszépítő, ág- és gallyvágó, valamint gazirtó akciót, és már az első pillanatokban többen is jelezték részvételüket a Panoráma és a Hegyalja utcákból, majd később a 2097 Csoport Egyesület is felajánlotta a segítségét. Ők vállalták, hogy ha kell, akkor hoznak eszközöket és teherautót is a zöldhulladék elszállításhoz. Előbbiekre nem nagyon volt szükség, mivel a helybéliek hozták a sajátjaikat (motoros láncfűrészt, motoros fűkaszát, metszőollókat, ágvágókat, gereblyéket, lapátokat stb.), utóbbira nagyon is. A zöldhulladék ugyanis a pilisvörösvári komposztálóüzembe került!

Ahhoz, hogy a terep alkalmas legyen a munkához, közvetve a pilisborosjenői önkormányzat is hozzájárult. Tavasztól hatályos a működésképtelen autók elszállítását lehetővé tévő helyi rendelet, és ennek alapján a jenői közterület-felügyelő sorra fel is címkézte az indokolatlanul a Panoráma utcán álló kocsikat. Időszerű volt ez, hiszen az utca úgy nézett már ki, mint egy roncsautótelep. (Hogy miért tekinti(k) valaki(k) ennek a közterületet, hogy miért „einstandolják” így azt maguknak, egy bővebb regényt is megérne…) A szélvédőkre kihelyezett értesítőknek kellően elrettentő hatásuk volt: például hirtelen előkerült a gazdája egy, már csak a Szentlélek által összetartott Trabantnak is, és gyorsan új lerakót keresett neki. A többi kocsit meg az önkormányzat elvitette! Köszönet érte!

Július 20-án, szombaton kora délelőtt tehát minden adva volt a jó hangulatú – egyben a közösségépítésre is lehetőséget adó – utcaszépítésre. Volt szóda a szomjoltáshoz, körözött és kifli, illetve sütemények az energiabevitelhez, tenni akaró, elszánt lakosok. És utóbbiakhoz az Ófaluból is sokan csatlakoztak, köztük több, elszánt – főleg a teherautón a növényzet tömörítésében jeleskedő – gyermek is! Köszönet ezért is! Bár kis apróságnak tűnik, mégis nagy jelentősége volt a csatlakozásnak. A már említett fórumon panaszként elhangzott, hogy alig van „élő” kapcsolat a Bécsi úti településrészek és az Ófalu között, ami az előbbieknek fájó, gyakorta érzik kirekesztettnek magukat. Ám ez a mostani közös munka tekinthető a kapcsolatépítés első lépésének is, hiszen így kiderült, hogy, ami a Bécsi útiakat bántja, az bántja az ófaluiakat is, tenni érte pedig összefogva, együtt is lehet.

Egy félreértésből akadó közjátékot leszámítva mindenki elégedett lehetett a saját kis munkájával, a helybéli lakók meg pláne elégedettek voltak. Mert nem voltak az utca közepére hosszan belógó faágak, a kocsiból vagy a motorról való kilátást akadályozó, elburjánzó bokrok, hogy egy, az utca menti kerítést majdnem kidöntő fát sikerült megszabadítani túlsúlyos ágától, hogy láthatóvá vált a Panoráma utca és 10-es út sarkán a stoptábla! Mindemellett a Kövesbérci utcai akác-, bálványfadzsungel is megszűnt – nemcsak a lakók, hanem a túrázni rendszeresen erre járók örömére is! Mi több, a 218-as busz Solymár irányában lévő, 10-es út menti megállója is kicsinosodott, illetve a megállót és a Kövesbérci utcát összekötő rövid útszakasz is járhatóvá vált!

A természet közeledését tehát egy időre sikerült megállítani. Mindeközben a gazoktól, lerakódásoktól és szeméttől is megtisztított árkokat elnézve az is világossá vált, hogy bizony anno a tervezők gondoltak a vízelvezetésre is. Csak a hosszú évek alatt ez megszűnt fontosnak lenni. Na de ez már egy másik történet…

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/6 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/