„Utol kell érnie magát a falunak”

Interjú Komlós Tiborral, a 2097 Csoport Egyesület képviselőjelöltjével

A jó kedélyű, optimista, mindig a megoldásokat kereső buszvezető családja generációk óta él Pilisborosjenőn. Tibor a legfontosabbnak azt tartja, hogy lassuljon a növekedés, és a falu zárkózzon fel a méretéhez infrastruktúrában is. Önkéntes tűzoltóparancsnoki munkája révén kiválóan ismeri a falu műszaki állapotát, és ezt a tudást örömmel alkalmazná az önkormányzati munkában.

ZSR: Hány generáció óta él a családod Pilisborosjenőn?

KT: Apai ágon legalább a dédszüleim, anyai ágon pedig a nagyszüleim már itt éltek a faluban. Mióta az eszemet tudom, minden ide köt, a családon kívül a gyerekkorom óta tartó barátságok is.

ZSR: 1975-ben születtél. Milyen volt a falu körülbelül 40 évvel ezelőtt, mire emlékszel?

KT: Mindenki ismert mindenkit, sokkal kisebb közösség élt itt. A beépítettség jóval kisebb volt, sokkal szellősebb volt az összkép. Talán meglepő, de jóval mélyebbek és gondozottabbak voltak az árkok. Az is igaz, hogy télen legalább annyi kémény füstölt, mint ma. Ez aztán később, a gáz bevezetése miatt csökkent, de mostanra visszajött. Viszont sokkal kevesebb volt az autó.

ZSR: Egy álmos kis zsákfalut kell elképzelnünk, ahová ritkán vetődött el idegen?

KT: Ez olyan volt, hogy ha leesett a hó, akkor a gyerekek hetekig szánkózhattak egy-egy utcában, mert akkor az utcából szánkópálya lett. Ma, ha a kétcentis hó nincs azonnal eltolva, akkor sokan már előveszik az önkormányzatot. Szóval, minden az utcán zajlott, ott játszottunk éjjel-nappal, és nem a kevesebb ember volt a lényegi különbség, hanem a kevesebb autó.

ZSR: Kirándulók akkor is jártak már ide?

KT: Igen, főleg amíg le nem égett a turistaház. Nem kimondottan a faluban lehetett velük találkozni, de a turistaház környékén nagyon sokan voltak. Szerintem most is jó lenne üzemeltetni egy ilyet.

ZSR: Szerinted mik voltak a legnagyobb változások Pilisborosjenőn, amiket gyerekkorodtól a mai napi láttál?

KT: Az autóforgalom hatalmas mértékű növekedését már említettem. Én ezt egyébként jó ideig nem is vettem észre, csak ültem, mint béka a melegedő vízben. A gyerekeim születése után döbbentem rá a változásra. A nagyobbik kilencéves, és csak most merem elengedni a nagyszülői házba, ahová én már óvodásként nap mint nap egyedül jártam. Sajnos, ez a folyamat már nem fog visszafordulni, de azon érdemes lenne gondolkodni, hogyan lehetne egy autómentes, jól működő faluközpontot kialakítani.
Teljesen más jellegű, de alapvető változás az emberek önállóságának csökkenése a környezetük rendben tartásában. Ma, ha látnak valami problémát, a legtöbben azon kezdenek gondolkodni, kinek szóljanak, kitől kérjenek segítséget. Régen nagyon sok mindent megoldottak egyedül. Természetes volt, hogy eső után kilapátoljuk az árkot, és emiatt nem megyünk az önkormányzathoz.

ZSR: Szerinted most mik a legnagyobb problémák?

KT: Az utóbbi tíz évben nagyon megugrott a betelepülők száma. Ezzel párhuzamosan minden földtulajdonos arra hajt – egyénileg érthető módon –, hogy a saját szántójából minél előbb fejlesztési terület legyen.

ZSR: Korábban is a gyüttment kifejezést használták a régebbi lakosok a betelepülőkre?

KT: Talán nehezen hihető, de én ezt a gyüttment szót két hete hallottam először; én nem ismertem, nem használtam.

ZSR: A helyi közbeszédben állandó elem, hogy a régiek, főképp a sváb lakosság lenézi az új lakosokat, nem vegyül velük és hasonlók. Te ezt hogy látod?

KT: Szerintem ez nem igaz, mert ez abszolút emberfüggő. Egyébként is, ami a sváb őslakosokat illeti, körülbelül száz emberről lehet szó. Szerintem ez egy kissé felfújt dolog, és nem jelent törésvonalat a faluban.

ZSR: Mi lenne a te feladatod, ha megnyernétek a választást?

KT: A műszaki feladatok, a műszaki osztály irányítása.

ZSR: Ez a munkádból is jön?

KT: Nem a buszvezetésből; én műszaki beállítottságú vagyok, autószerelő az eredeti szakmám. Szívesen tennék a faluért a vízelvezetés javításában, a zöldterületek gondozásában, a veszélyes fák kivágásában, hogy csak néhány példát említsek. Fontos lenne fejleszteni, erősíteni a falugondnokságot is: nagyon örülnék egy falukomposztnak, egy aprítógépnek, a szelektív hulladékgyűjtés fejlesztésének. Nagy előny lenne számomra, hogy műszaki szempontból úgy ismerem a falut, mint a tenyeremet.

ZSR: Miért?

KT: Bő 25 év alatt több száz bevetésen vettem részt önkéntes tűzoltóként, az utóbbi 12 évben sokszor – összességében hét évig – mint parancsnok. A bevetéseknek szerencsére csak körülbelül a fele volt tűzeset, a többi műszaki mentés és kárelhárítás. Főleg az utóbbiak miatt én pontosan tudom, hol fog a faluban kiönteni a patak, hol dőlhetnek rá a fák a házra, a villanyvezetékre és így tovább.

ZSR: Mit csinál egy önkéntes tűzoltóparancsnok?

KT: Irányítja a csapat működését, aminek vannak kevésbé izgalmas részei is: folyamatosan e-maileket olvas, jogszabályokat böngész, továbbképzésekre küldi a bajtársait. Ebben nagyon sok segítséget nyújt Heves László, aki már 12 éve az elnökünk. Mivel a hivatásos tűzoltóság létszámhiánnyal küzd, egyre több feladat jut nekünk. Évente 3 ezer órát kötelesek vagyunk ügyelni, s erre vagyunk itt körülbelül húszan.

ZSR: Pilisborosjenőn is jellemző, hogy nemcsak fát tüzelnek el a fűtéshez, hanem mindenféle olyan anyagot is, ami káros az egészségre?

KT: Sajnos igen. De ez nem a tűzoltóság hatásköre.

ZSR: Kiderült, hogy pár éve mi okozta a sok erdőtüzet a Nagy-Kevély oldalában?

KT: Biztosat nem lehet tudni, mert a rendőrségtől mi nem kapunk ilyen információkat. Biztos, hogy történt gyújtogatás, de erről sem kaptunk hivatalos tájékoztatást.

ZSR: A melegedő klíma miatt egyre több az erdőtűz a világban. Szerinted ez minket is érinthet idővel? Pontosabban arra vagyok kíváncsi, hogy a Nagy-Kevély oldalának kiszáradása fenyegetheti-e a falut a jövőben?

KT: Ha azt látnánk, hogy az erdő kiszáradna, akkor azonnal le kellene takarítani. Ám amíg van elég víz a hegyben, nem kell ettől komolyan tartani, az erdők itt egyelőre nem veszélyeztetik a házakat.

ZSR: Mi a véleményed az utakról? A polgármester úr nagyon sokat tesz az úthálózat javításáért.

KT: Nagyon fontosak a jó utak, ehhez nem fér semmi kétség, de én egy kicsit átgondoltabban csinálnám. Nem látom ugyanis értelmét annak, hogy a közműhálózat fejlesztése nélkül csak egy szilárd útburkolatot tegyünk le. Például, miért nem vesszük ki egy új út alól az eternitcsövet? Lehet, hogy kevesebb út készülne el, de azokat nem kellene majd felbontani.

ZSR: Hogyan lettél a 2097 Csoport Egyesület képviselőjelölti csoportjának tagja?

KT: Buzás Istvánt tíz éve ismerem, ő és Tömöri Balázs kezdtek győzködni pár hónappal ezelőtt, hogy a csapatukba kell egy ilyen ember.

ZSR: Milyen ember?

KT: Ezt nem tudom, tőlük kérdezd meg. Talán azért kerestek meg, mert optimista vagyok, mindig a megoldásokat, méghozzá a legjobb és legegyszerűbb megoldásokat keresem. István és Balázs mindig hoztak valami témát, problémát, kérdést, hogy mit szólok ehhez, mit szólok ahhoz, szóval ment a puhítás. Végül elvállaltam.

ZSR: Tömöri Balázst mióta ismered?

KT: Körülbelül két éve, mert a faluba költözése után szinte egyből önkéntes tűzoltó lett. Kiváló ember, nagy szervező és ötletgazda.

ZSR: Milyennek látod a képviselőjelölti csoportotokat?

KT: Nagyon jónak. Külön ki kell emelnem az alacsony átlagéletkort: ez egy fiatal, dinamikus, ereje teljében lévő csoport. Olyan társaság, amely friss szemmel, mindenféle érdekek nélkül tudja nézni a falut; szerintem ez az egyik legfontosabb előnyünk. Biztos vagyok benne, hogy sokkal függetlenebbül tudnánk dolgozni, mint a mostani önkormányzat.

ZSR: Könnyen megtaláltad a csoport többi tagjával a hangot?

KT: Azonnal. István mondott rólam pár mondatot, majd én is elmondtam, hogy két gyerekem van, egy 15 hónapos és egy 9 éves, buszvezetőként dolgozom, mellette a terményboltot viszem, a párom dajka az óvodában, de úgy gondolom, hogy ha szorosan is, beleférne az önkormányzati munka az életembe.

ZSR: Hogyan fogadták a régi ismerőseid, barátaid azt, hogy elindulsz a választásokon a 2097-tel?

KT: Meglepődtek, mert az újságból tudták meg, de nagyon sok visszajelzést kaptam, és szinte kivétel nélkül csak pozitívat.

ZSR: Mi a legfontosabb üzeneted a falu választópolgárai felé?

KT: Érjük utol magunkat! Ne a folyamatos belterületbe vonásról szóljon minden, inkább zárkózzon fel az infrastruktúra a falu jelenlegi méretéhez és kihívásaihoz. Érje utol magát az úthálózat, az iskola, az óvoda, a műszaki környezet.

ZSR: Ha tűzoltó kell valakinek, téged hívjanak?

KT: Általában nem ez a legjobb megoldás. A tapasztalatunk ugyanis az, hogy a központtól kapott riasztásra tudunk a leggyorsabban kivonulni. Ezért azt kérem, hogy vész esetén a 112-t hívja mindenki. Ha pedig a feladat egy fán ragadt kismacskával lenne kapcsolatos, inkább rázzák meg a fát!

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/5 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/