Zenés nyárünnep a pékség udvarán

Beszámoló a második pilisborosjenői jazzfesztiválról

Számtalan esős májusi napot követően június elsejére végre kisütött a nap, így a nyár első napján felhőtlen sikerrel rendezhették meg Pilisborosjenő zenés nyárnyitó ünnepét, a B52 jazzfesztivált – immáron második alkalommal.

A lenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/4 számában jelent meg.  A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/

Az esemény pénzügyi beszámolója valamint fotógalériája a cikk alján található

Madaras Zoltán, a B52 ötletgazdája és egyik főszervezője az alábbiakban foglalta össze a Zsákfalvinak idei célkitűzéseiket.

„A tavalyi jazzfeszt egyértelmű sikerét követően az idei kihívás az volt, hogy legalább ugyanakkora közönséget bevonzva hasonló, vagy még magasabb színvonalú fesztivált szervezzünk. A tapasztalatokra alapozva idén bátrabban vágtunk neki, és sikerült pár újítással talán még élvezhetőbbé tenni az eseményt. Például a színpad mögötti dombos kertrészt berendeztük takarókkal, lampionokkal; így ott lazítva, kinyújtózva lehetett élvezni a zenét és a kilátást. A vendéglátásnál bővítettük a választékot és a kiszolgálóhelyek számát, így sorban állás nélkül juthatott hozzá mindenki választott italához, harapnivalójához. Idén gyerekprogramokat is szerveztünk, külön teret és animációt biztosítva a kicsiknek, valamint most másodjára gondoskodtunk a profi hangosításról a még jobb hangzás érdekében.”

A helyszínt biztosító Mandelbrot pékség tulajdonosa, a fesztivál társszervezője, Buzás István azonban azt is egyértelművé teszi, hogy elképzelésük szerint a további fejlődés sokkal inkább minőségi, mint mennyiségi irányba kell történjen.

„Teljes az egyetértés a szervezők körében afelől, hogy ez a fesztivál semmiképpen nem akar nagyobb lenni. Nem akarunk Kapolcsot csinálni. Ez ekkora, és ekkora is kell hogy maradjon. Nem szabad, hogy az üzlet kerekedjen felül. Nem kell hirdetni sem. Szerintem a port.hu-ra is feleslegesen rakjuk fel” – mondja a mi Buzáspistink, mire Ildi, István felesége hozzáteszi: „A hangosítást végző srác, Pilisi Szabolcs is teljesen odáig volt, hogy micsoda helyre jött, hogy ő ilyet még nem látott.” Erre István nevetve így folytatja: „Az oké, hogy a mi rendezvényünk olyan, amire mások is vágynak, de ha véletlenül eljönnek a budapestiek, akkor nézhetünk, mert akkor aztán hosszú lesz a sor.”

Buzás és Madaras tehát teljes egyetértésben maradtak a tavalyi koncepciónál: idén is elsősorban a helyi közönséget célozták meg, és nemcsak a jazzrajongókat, hanem mindenkit, aki egy kellemes délután reményében jó kedvvel látogat ki a pékség udvarára, hogy találkozzon barátokkal, ismerősökkel, meghallgasson egy jó koncertet vagy megkóstoljon valamit a helyi finomságokból, vagy esetleg megkísérelje legyőzni Gara Anita sakknagymestert, aki idén is várta kihívóit. Zoli becslése szerint idén kicsit többen voltak, mint tavaly, első számítása szerint legalább négyszáz fő tisztelte meg jelenlétével a fesztivált. A jazz kedvelői három nagyszerű koncertet hallgathattak meg: a Dzsindzsa, a Mörpava és az Arura Trió produkcióit igen jól fogadta a közönség.

Tóth Viktor, Az év jazz-zenésze díjjal többszörösen kitüntetett altszaxofonos, aki tavaly és idén is színpadra lépett a Budai út színpadán, az 50-es évek Newport Jazzfesztiváljának hangulatához hasonlította a pilisborosjenői zenei pikniket.

„Van valami nagyon megkapó a B52 jazzfesztiválban. Nekem kicsit olyan a fesztivál, mintha mindig is lett volna és mindig is ide jártam volna… Ismerős, kellemes hely. Jó kezdeményezésnek éreztem idén a szervezők részéről, hogy társműsorvezetői szerepben is jelenjek meg a fesztiválon. Szűcs Bandi barátom (konferanszié és a szervezőbizottság harmadik oszlopos tagja – a szerk.) igazi showmanként nagyon jó kapcsolatot tud kialakítani a közönséggel, én pedig arra törekedtem – szerepem szerint –, hogy a fellépők zenéjét egy picit kontextusba hozzam. Egyébként nagyon jó visszajelzéseket kaptam a közönségtől a tavalyi és az idei koncertünkkel kapcsolatban is. A jazz megértését segítő tavalyi interaktív »könnyen érthető jazz« előadásomat pedig egyszerűen követelték rajtam.”

A fesztivál mögött álló intézmény – a 2097 Csoport Egyesület – elsődleges célja a közösségszervezés, de ahogy Buzás István hozzáteszi: „…nyilván magunknak is csináljuk, mert szeretjük ezt a zenét, meg szeretjük az embereket.” A Mandelbrot profitja pedig az ismertség. István büszke tulajként számol be arról, miszerint: „Tegnap két 5 csillagos értékelést is kaptunk a Google-ben.” Kifejezett céljuk volt egyébként, hogy a lehetőséghez mérten próbálják alacsonyan tartani az árakat, ezért sem kértek helypénzt az árusoktól. Amikor azt firtatom, miként lehetséges ilyen magas színvonalon megszervezni egy rendezvényt anélkül, hogy bármelyikük valaha is foglalkozott volna ilyesmivel korábban, azt válaszolja: „Csinálunk néha dolgokat, amiket lelkesedésből, lendületből viszünk át, komolyabb szakmai tudás és tapasztalat nélkül. De könnyű annak, akinek ennyien segítenek.”

Tény, ami tény, péntek délután és szombaton délelőtt összesen vagy negyven ember vett részt az előkészítésben: segítettek padokat, asztalokat pakolni, kertet rendezni, sátrat állítani, díszíteni, játékokat hozni, és még hosszan sorolhatnánk.

„Ez a fesztivál egy igen szép példája a közösségi összefogásnak. Az ötfős szervező csapatot több tucat pilisborosjenői önkéntes segítette az elmúlt hetekben, az ő közreműködésük nélkül ez a rendezvény nem is jöhetett volna létre” – erősíti meg tapasztalataimat Madaras Zoli, aki azt is hozzáteszi, hogy mindemellett a támogatói jegyet vásárló vendégeknek és a helyi szponzoroknak is nagyon hálásak. Utóbbiakat fontosnak érezte megemlíteni, mi pedig jó szívvel adunk helyet hálálkodásának: „Támogatott minket a Fluart, a Meditop, a SaunaBau 84 és Pilisborosjenő Önkormányzata. Mindannyiuknak köszönjük a támogatást. ”

A projekt pénzügyi beszámolója:

B52 JazzFeszt Pilisborosjenő 2019 – Költségelszámolás

B52 JazzFeszt Pilisborosjenő 2019 – Fotógaléria