A 2097 Csoport Egyesület képviselőjelöltje
Dömötörfy Zsolt
egészségügyi marketing-kommunikációs tanácsadó, informatikus, 2019 óta önkormányzati képviselő
„Mindig fontosnak tartottam, hogy a lakosok véleményét beépítsük a helyi döntéshozatalba. Ennek a munkának a nagy része még előttünk áll. Ezen kívül képviselőként olyan lényeges témákkal szeretnék foglalkozni, mint amilyen a faluközpont fejlesztése, a parkolás és a külső településrész problémái.”
„Olyan lesz ez a falu, amilyenné tesszük”
– Dömötörfy Zsolt, a 2097 Csoport Egyesület képviselőjelöltje
32 éve élek Pilisborosjenőn, tehát életem több mint felét, a felnőtt életem nagy részét itt töltöttem, mindvégig a játszótér szomszédságában laktam. Így végignézhettem az egykori fedett lovarda elbontását – ott van most a játszótér, a dimbes dombos bányagödör elegyengetését – ahol most a focipálya van. Láttam még a teheneket a szemközti domboldalon legelészni, ott most a Papiföldek néven ismert településrész húzódik. Az új óvoda és bölcsőde helyén a kilencvenes évek elején még lóversenypálya állt. Ezeket csak azért sorolom, mert csak a szűkebb lakóhelyem környékén is számos átalakulás zajlott az elmúlt harminc évben, de ez a teljes falura igaz.
Az átalakulások egy része örömteli, más része fájdalmas volt számomra, noha már ide költözésemkor tisztában voltam vele, hogy az emberi környezet folyamatosan terjeszkedni fog a természeti környezet rovására. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy lényegében még mindig a falu szélén lakom.
Évtizedek alatt viszonylag sok emberrel ismerkedtem össze a faluban, sok közösséggel volt kapcsolatom, csináltunk víztársulást, hogy vezetékes vizet vigyünk a Fürdő és a Szellő közbe, illetve SzMK tag voltam két osztályban is, de a falu társadalmi életébe más módon nem folytam bele, nem vettem részt a helyi politikai csatározásokban. Aztán egy ponton ez megváltozott, mert az eleve mértéktelen és indokolatlan lakóterületbe sorolások a Várvölgy irányában folytatódtak volna, ami másokhoz hasonlóan nálam is kiverte a biztosítékot. A Falufórum, valamint a 2097 Csoport Egyesület egyik alapító tagjaként többedmagammal elkezdtünk azon dolgozni, hogy megálljt parancsoljunk a további lakóterület-kijelöléseknek és belterületbe vonásoknak, több év alatt ebből a tevékenységből nőtte ki magát a képviselőjelöltségem, és most a következő ciklusra is jelentkeztem erre a feladatra.
ZSR: Ha ismét jelentkeztél képviselőnek, akkor feltételezem, hogy örömmel végzed ezt a munkát, noha voltak előre nem látható nehézségeitek, gondolok itt a ciklus elején történt inkasszóra, amikor pár napra teljesen kiürült a kassza, aztán pár hónap múlva jött a Covid, utána háború, rezsiválság, infláció.
DZS: Hát igen, 2019 előtt ezek egyikéről sem gondoltuk volna, hogy bekövetkezik, főként nem, hogy így egyszerre, egy cikluson belül. Maradjunk annyiban, hogy nem élveztem minden percét az elmúlt bő négy és fél évnek. Amit élveztem, az a csapatmunka maga, ami nagyon jól tudott működni végig. Gyakran szavazunk egybehangzóan az üléseken, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek vitáink, és gyakran nem képviselünk akár nagyban különböző nézeteket egy adott témával kapcsolatban. Mármint az elején, amikor az adott téma felmerül. Azok az ügyek, amelyek hónapok vagy akár évek alatt jutnak el az előterjesztésig, számos egyeztetésen vannak túl, és ez alatt alakul ki az a kompromisszumos javaslat, amellyel mindannyian egyet tudunk érteni. Ez tehát mindenképpen jó volt, amit úgy tudnék érzékeltetni a legegyszerűbben, hogy mindig szívesen mentem az önkormányzatba dolgozni, akkor is, ha fáradt voltam, akkor is, ha épp rengeteg egyéb dolgom is lett volna.
Az is örömteli számomra, hogy rengeteg pozitív változást tudtunk a faluban elérni, számos fejlesztés megvalósult, olyanok, amelyekre nagyon régóta vártunk már. Lett tornaterem, focipálya, bölcsőde, bővül az ovi, utak, járdák épültek, régi adósságokat tudtunk le legalább részben az elmúlt években.
Szintén az eredmények közé sorolom, hogy jóval békésebb a hangulat az önkormányzatban és a hivatalban és úgy egyébként az egész faluban, ami szelídebb hangnemmel társul. Vitás ügyek, konfliktusos helyzetek természetesen mindig lesznek, de nem mindegy, hogy ezeket hogyan kezeljük.
ZSR: Tehát minden szép és jó? Persze ez inkább költői kérdés volt, hiszen pontosan tudjuk, hogy nem vagy maradéktalanul elégedett, és a beszélgetés előtt jelezted is, hogy nem szeretnél elbújni a kellemetlen kérdések elől. Akkor most megkérdezem, hogy mi az, ami nem jó szerinted?
DZS: Igen, mondjuk úgy, hogy könnyen észreveszem a hiányosságokat, és jó szemem van a problémákra, amelyekre aztán kereshetem a megoldásokat. Ez nem rossz vagy jó tulajdonság, ez egyfajta működés, ami szerintem a férfiak egy részének ismerős lehet. Fontos azonban, hogy ennek tudatában legyek, és ne felejtsem el megemlíteni az elért eredményeket és a sikereket sem, mert különben úgy tűnhetek, mint akinek semmi sem elég jó.
Pedig ennek pont az ellenkezője igaz: számomra az „elég jó” kifejezés nagyon mély tartalommal bír. Van egy könyv a gyereknevelésről, az a címe, hogy „Az elég jó szülő”. Innen jött a kifejezés, de lényegében az élet minden területén meghatározza a szemléletemet. Meglehetősen tökéletlen, ám jóravaló, jóra törekvő lényeknek látom az embereket, magamat is beleértve, remélem senki nem fogja ezt a mondatot félreérteni. Nincsenek magas elvárásaim úgy általában az emberekkel szemben, ennek megfelelően gyakran érnek kellemes meglepetések. Ami meg jó nekem. Mondhatjuk ezt egyfajta életfilozófiának akár, az biztos, hogy soha nem elégedetlenkedem azon magamban, hogy valaki miért ilyen vagy olyan. Olyan, amilyen, biztosan megvan rá az oka. Persze amint mélyebben megismerek valakit, óhatatlanul nálam is megjelennek elvárások, és ebből fakadóan csalódások is, de ez már egy másik történet.
Viszont kezdek eltérni a tárgytól. A kérdésedre visszatérve, azt gondolom, hogy elég jó önkormányzat vagyunk, elég jó a hivatalunk, és elég jó a falugondnokságunk is, ha így maradnának, akkor sem kellene szégyenkeznünk. Ennek tudatában mondom, hogy mindegyiken lehet még bőséggel fejleszteni. Szoktunk kritikákat kapni, ezek egy része teljesen jogos, és én belülről még látok olyan hiányosságokat is, amelyek kívülről nézve nem láthatók. A rossz hírem, hogy ez részben így is marad, mert agglomerációs helyzetű, intenzív betelepüléssel érintett, alacsony iparűzési adóbevétellel rendelkező zsákfaluként mindig is erőforráshiányosak leszünk. Ami konkrétan azt jelenti, hogy lényegesen több az elvégzendő feladat, mint amennyit a meglévő erőforrásainkkal igazán magas színvonalon el lehet végezni. Voltam hozzánk hasonló méretű, de a miénknél sokkal rendezettebbnek tűnő településen, hogy ellessek néhány jó gyakorlatot, amit itt is tudnánk hasznosítani. Nem állítom, hogy üres kézzel jöttem haza, de azt látnom kellett, hogy egymilliárd forint iparűzési adóbevételből gazdálkodnak, ami a többszöröse a mi teljes adóbevételünknek, miközben pont ugyanannyi ember él a két településen.
ZSR: Ez így elég általános önkritika, tudnál valami konkrétabbat is mondani?
DZS: Persze. Bármit. Mindent. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy szinte mindent. Kapásból nem tudok semmi olyat mondani, amit nem lehetne ennél jobban csinálni, és a korlátozott erőforrásaink szabta keretek között törekszünk is erre, fejlődtünk is sokat, fogunk is fejlődni, de minden, akár indokolt elvárást soha nem fogunk kielégíteni. Sem önkormányzatként, sem hivatalként. Az egész önkormányzati rendszerbe mélyen bele van kódolva a tökéletlenség, a korlátosság. Ezért sokkal fontosabb, hogy a meglévő értékeinkre vigyázzunk, az élhető településméretre, a bennünket körülvevő természetre, a jó hangulatra, az egymáshoz való nyitott és megértő hozzáállásra, egymás segítésére. Ezek ugyanis nem kerülnek pénzbe. Ezt önerőből, forintok nélkül is meg tudjuk őrizni, meg tudjuk valósítani.
ZSR: És el is tudjuk veszíteni…
DZS: Pontosan. Anno ezen értékek védelmére kötöttünk szövetséget, és önkormányzatként maximálisan igyekeztünk ezt az értékrendet képviselni, ezzel kapcsolatban például kevés kritika érhet bennünket.
ZSR: Kevés vagy semennyi?
DZS: Kevés, és az is nagyobbrészt külső okokra vezethető vissza. Az egész működésünk sajnos eltér attól, ahogy én anno szerettem volna önkormányzatként működni. Ebben nagy szerepe volt a Covid járványnak, ami hosszú időre az otthonukba és ezzel együtt kicsit önmagunkba zárta az embereket, holott az egész 2019-es kampányunk arról szólt, hogy végre „beszéljük meg” a dolgainkat és éljük meg mindazt a jót, ami a kerítésen kívül vár bennünket. Nem véletlenül szerepel az egyesület logóján sem az a jelmondat, hogy „Te is itt laksz, neked sem mindegy”.
Amit én hiányként éltem meg az elmúlt években – és ebben a Covidon túl még számos, részben személyes tényező is szerepet játszott – az a bezáródás. Egész életemben home office-ban dolgoztam, de mindezt egy tízéves intenzív közösségi, kollégiumi életszakasz előzte meg, így a felnőtt életemben az otthonról való kimozdulás, a közösségi életben való részvétel, a beszélgetés mindig kiemelkedő jelentőségű volt. Emiatt erős személyes motivációm van arra, amit úgy nevezünk az önkormányzati fogalomrendszerben, hogy „bevonás”. És ebből jóval kevesebb volt az első ciklusunkban, mint amennyit szerettem volna, és még abban sem tudtam mindig részt venni, ami megvalósult. Ez most egy hiány, amin mindenképpen szeretnék változtatni a következő ciklusban. Tudom, hogy a bevonás feltétele a bevonhatóság, a bevonódás igénye az emberekben. De talán lesz egy ilyen nyitás az itt élőkben, amire lehet építeni. Idén érzem először, hogy az emberek kezdenek magukhoz térni a járvány és a háború okozta sokkból, és kezd visszatérni az élet a járvány előtti kerékvágásba.
ZSR: Ha így van, akkor nem pontosan értjük, hogy a Falufórum alapító tagjaként miért nem lehet ott olvasni tőled évek óta semmit, hiszen egy ilyen fórum remek lehetőség arra, hogy itt élő emberekkel kapcsolódj, beszélgess.
DZS: Hát igen, ez egy teljesen jogos kérdés, számítottam is rá. Ennek a legfőbb oka az, hogy minden egyéb teendő mellett egyszerűen nem maradt elegendő időm a fórumra. Nem 5-10 percről beszélek, annyi nyilván volt, és bele is kukkantottam gyakran az ottani beszélgetésekbe. Viszont ahhoz, hogy hozzászóljak valamihez, előbb alaposan meg kell ismernem, megpróbálni megérteni a különböző véleményeket, kialakítani egy saját véleményt, azt úgy megfogalmazni, hogy lehetőleg mindenki meg is értse, végül, de nem utolsósorban reagálni, válaszolni mások hozzászólásaira, bevonódni a vitába. Fokozottan igaz ez abban az esetben, ha én kezdeményezek egy beszélgetést. Ez így együtt már nagyon időigényes folyamat, és erre nem maradt időm más, számomra fontosabb teendők mellett. Ha valamit nem tudok rendesen, odafigyelve csinálni, akkor inkább nem csinálom sehogy – már ha megtehetem –, azt hiszem ez is elég jellemző rám. Mindezek ellenére továbbra is fontos számomra a Falufórum, ezért is van, hogy mint alapító, jelenleg is admin vagyok a csoportban, noha a gyakorlatban semmilyen admin feladatot nem végzek. Adódnak is ebből félreértések.
ZSR: És ez változni fog? A bevonás érdekében a jövőben intenzívebb önkormányzati jelenlét várható a Falufórumban, és megjelennek ott önkormányzati ügyek, a megbeszélés lehetőségével?
DZS: Részben. Biztosan tud a fórum olyan csatorna lenni, amelyen keresztül megszólíthatjuk az itt élőket, de az érdemi megbeszélésekre valószínűleg nem alkalmas. Szerintem ahhoz struktuáltabb felületre van szükség, amely lehetőséget ad a megbeszélendő téma illusztrált felvezetésére, bemutatására, esetleg altémákra bontására, és persze mentes a trollkodástól. Nem vetettük el a magisztrátus néven nevezett tervünket sem, de adaptálható jó gyakorlat híján ez egy kísérlet lesz majd, a személyes találkozások és az on-line térben folytatott beszélgetések kombinációja. Foglalkoztunk ezzel a tervünkkel elég sokat az idei évben, a faluközpont stratégiaalkotás előkészítéseként, de most a választások idejére félre kellett tennünk a már említett időszűke miatt. Terveink szerint a nyári szünet után, ősszel publikáljuk az eddigi előkészítő munka eredményét.
ZSR: Végezetül egy záró kérdés. Mit szóólsz ahhoz, hogy mindössze egyetlen független jelölt indul rajtatokon kívül a választáson. Meglepődtél ezen?
DZS: Őszintén szólva arra számítottam, hogy több egyéni jelölt lesz. Arra nem láttam jeleket, hogy csapatban más is tervezne indulni, mert annak biztosan lett volna nyoma legalább a különböző fórumokban. Így, az önkormányzati munka ismeretében azonban különösebben nem csodálkozom azon, hogy nincs nagy tolongás. Azt se felejtsük el, hogy ha valaki tenni akar a településért, a közösségért, akkor számtalan kevésbé kötött, kevesebb kötelezettséggel járó formában is megteheti, és mindenkit buzdítok is erre, mert jó hangulatú, összetartó közösséget semmilyen önkormányzat nem tud egyedül felépíteni, ahhoz az itt élők tevékeny közreműködésére van szükség. Olyan lesz ez a falu, amilyenné tesszük
Zsolt írásai
Mit tehetnénk a Kossuth téri árvizek megelőzése érdekében?
Az elmúlt évtizedekben a Kossuth teret több alkalommal öntötte el nagy felhőszakadások alkalmával az iszappal, murvával, nagyobb kövekkel és aszfaltdarabokkal elegyes áradás. Az elmúlt 9 évben ezek elkerülése érdekében lényegében semmilyen érdemi erőfeszítés nem történt, a tevékenység mindössze a káresemények utáni romtakarításra szorítkozott, és a 2017-es Vis Maior támogatás 95 millió forintos keretéből is csak egy olyan műszaki megoldás (betonteknő) született, ami se nem szép, se nem alkalmas a hasonló káresemények megelőzésére.
Eljött az idő…
A 2097 Csoport Egyesület képviselőjelölteket és polgármesterjelöltet indít az őszi önkormányzati választáson. Miért döntött így a faluért, a közösségért az elmúlt években sokat tevékenykedő csapatunk? Milyen értékrendre építenénk az együttműködésen alapuló, modern faluvezetést? Hogyan segítheti munkánkat az a kreatív energia, amely egyre markánsabban van jelen a település mindennapi életében?
Te is itt laksz, neked sem mindegy…
Bő másfél éve, amikor több éjszakányi tervező-szervező tevékenységgel a hátam mögött épp azon törtem a fejem, hogy mi is legyen az új 2097.hu honlap logója, egy pillanatra eltűnődtem azon, hogy vajon miért is csinálom ezt az egészet. Miért foglalkozom azzal, hogy mi lesz a Várvölggyel? Miért nem mindegy nekem, hogy mi történik a Malomdűlőn? Egyáltalán miért érdekel engem bármi, ami a kapumon túl történik? Miért nem mindegy?
Beszéljük meg inkább! – avagy hogyan ’népszavazok’ július 29-én?
Bő egy évvel ezelőtt bombaként robbant a hír, hogy a helyi építési szabályzat folyamatban lévő módosításának eredményeképpen viszonylag intenzíven beépíthetővé válik az Egri vár völgyének egy része. Mindez események láncolatát indította el, amely egészen a mostani népszavazásig vezetett, és amelynek kérdése így hangzik: „Támogatja-e Ön az előző állapot visszaállítását a "Várvölgy" vonatkozásában a korábban hatályos HÉSZ szabályozásnak megfelelően, amennyiben a tulajdonosok a jelenleg Hatályos HÉSZ alapján benyújtott kártérítési igényüktől elállnak, melynek bírósági megítélése a község gazdálkodását ellehetetlenítené, és a lakosság terheit növelné.” A szavazás során eldöntendő kérdést sajnos én sem tudom egyértelművé tenni, de megkísérlem összefoglalni mindazt, amit a szavazással kapcsolatban tudni és megfontolni érdemes.
Hogy kerül a sitt az utakra, avagy az évszázad üzlete Pilisborosjenőn
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy az utóbbi években lépten nyomon darált sittbe „botlunk” a faluban, sőt a legutóbbi önkormányzati akció keretében a műemléki értéket képviselő Szedmák-ház is a sittdarálóban végezte – azóta is kíváncsian várjuk, melyik utca lakói lesznek azon szerencsés nyertesek, akik előtt a Fő utcában felpúpozott méretes törmelékhalmokat széjjelteregetik. A darált sitt látványos pilisborosjenői térnyerése nem újkeletű jelenség. Hosszú ideig azonban tanácstalanul álltunk az előtt a talány előtt, hogy honnan áramlik ez a rengeteg sitt kis falunkba, most azonban a rejtély végre megoldódni látszik...
Mit várhatunk a most készülő településfejlesztési koncepciótól?
A településfejlesztési koncepció elkészítésének első lépésében 4+1 alkalommal összegyűltünk a művelődési ház nagytermében, ahol Bojár Iván és Gauder Péter vezetésével igyekeztünk meghatározni azokat a értékeket, célokat, irányokat, amelyek a falunk hosszú távú fejlődését a résztvevők szándéka szerint meghatározzák. A közös műhelymunkára építkezve a közeljövőben meg fog születni Pilisborosjenő Településfejlesztési koncepciója, amely egy mindenki számára hozzáférhető írásos anyag lesz. Bojár Iván ígérete szerint a koncepció elkészültekor a műhelymunkához hasonló keretek között ismertetni fogja azt, és mód lesz annak megvitatására. Ahhoz, hogy egy ilyen beszélgetésre mi is fel tudjunk készülni, érdemes megismerkedni azzal, hogy mit kell, illetve mit érdemes tartalmaznia egy ilyen településfejlesztési koncepciónak. Letölthető ajánlás és minta településfejlesztési koncepció (Nagykovácsi).