A Dűlő, amely még mindig dűlő…
Malomdűlő és perei története – ahogy én látom
Miről is szól ez az egész? Pénzről. (el)Átkozott sok pénzről.
2002-ben hosszas vívódás után Szegedi Robi Bácsi megkötötte a Malomdűlő főtulajdonosával Sáhó Tiborral a belterületbe vonási és fejlesztési együttműködési szerződést. Hosszasan vívódott, mert maga is érezte, ennek nem lesz jó vége. Igaza lett.
2002-től 2004-ig nem történt semmi. Mindkét fél a másikra mutogatott. Sáhó Tibor nem látott más megoldást, le akart válni Pilisborosjenőtől.
Az akkori Községvédős* többségű Önkormányzat, hogy ezt megakadályozza, újabb megállapodást, és peren kívüli egyezséget kötött Malomdűlővel. Hiába tették, az akkori polgármester, Küller János az egyezséget nem írta alá. Ez már a Küller János – Sáhó Tibor „hétéves háború” része volt.
És a harc folyt tovább. Sáhó Tibor másodszor is elővette a leválás, Ürömhöz való csatlakozás ötletét. És akkor mégis csak történt valami, valami mindmáig titokzatos esemény, melynek keretében a hadban álló felek nem csak békét, de barátságot is kötöttek. Történt mindez az Úr 2009. esztendejében.
Nem sokkal a 2010-es választások előtt** meg is született egy mindkét fél számára megfelelőnek tűnő Keretmegállapodás, ami lényegileg nem tért el az előtte senkinek meg nem felelőktől. Az egyetlen különbség az volt, hogy az Önkormányzat vállalta egy 600 milliós hitel felvételét, abból finanszírozva a Malomdűlőhöz vezető gerincút közművesítését.
Minden szép volt, csak jött egy választás, és az előző testület műszaki bizottságának elnöke – aki tevékeny részese volt az előző időszak fiaskóinak – fölényesen meg is nyerte azt, ígérve, hogy hitelt márpedig nem veszünk fel. Paksi Imre ezt az egy ígéretét be is tartotta.
A 2010-es Keretmegállapodást Paksi Imre megtámadta a bíróságon tizenhárom pontban. Az ítélethozatalkor a bírónő a kereset minden pontját elutasította, annyit mondott, kötelessége volt ezt végigcsinálni, de a mai napig nem érti, mit akart elérni az Önkormányzat. Ezt onnan tudom, hogy én jelen voltam a tárgyaláson, az Önkormányzat és ügyvédei közül viszont senki.
Sáhó Tibor is elindította a maga perét az Önkormányzat ellen.
Ennek a pernek két fő vonala volt:
- az elmaradt haszon miatti kártérítés
- illetve az ajándék területek visszakövetelése.
Az ajándék visszakövetelésében egy jogi csűrcsavart próbál meg Sáhó Tibor felhasználni. Az eredeti szerződés időpontjában törvényesen nem lehetett belterületbe vonásért cserébe ajándék telkekkel „fizetni”. Ezért a Malomdűlő puszta „jószándékból” ajándékozott a falunak 25.998 m2 építési területet (az összes építési terület 10 %-át), a falu ezt elfogadta, és csak úgy önként, és „nem ennek feltételével” belterületbe vonta Malomdűlőt.***
Sáhó Tibor tehát arra hivatkozik, hogy az Önkormányzat nem teljesítette vállalt kötelezettségét, ami persze nem igaz, mert ahogy a bíró is elmondta, ő is tudja, hogy a feltétel maga a belterületbe vonás volt. Ítélet a mai napig nincs. A kártérítési rész már sokkal érdekesebb.
Sáhó Tibor az elmaradt haszonra hivatkozik. 3.424 milliárd forintot követel. Ez Pilisborosjenő tíz évi költségvetésének felel meg.
Idézet Sáhó Tibor 2014.01.07-i beadványából:
„Az összes kárigényünk az Önkormányzattal szemben a 2004-es Megállapodás és Peres Egyezség alapján 3.424Mrd Ft, aminek a megállapítását kérjük a T. Bíróságtól és mivel ez nem függ a Keretmegállapodástól vagy annak semmisségétől, így azt szeretnénk ha a T. Bíróság az eljárást annak felfüggesztése helyett inkább gyorsítaná.”
Ne mondja senki, hogy nem érdekli. Ez minden pilisborosjenői lakosra (beleértve csecsemőket és aggastyánokat is) majdnem fillérre pontosan egymilliós terhet jelent.
Nem az Önkormányzat okozta ezt a helyzetet, a többség 2004-ben is megállapodásra törekedett, hanem egy személyben az akkori polgármester (Küller János) akasztotta meg a folyamatot, arra hivatkozva, hogy nem elég előnyös a falu számára. A milliárdos kártérítés alapját tehát Ő maga teremtette meg.
Ma ugyanez a polgármester nem csak előnyösnek érzi szinte ugyanazokat a feltételeket, de az új Helyi Építési Szabályzatban Sáhó Tibornak és érdekeltségi körének hasonló nagyságrendű milliárdos előnyöket kíván biztosítani – önként és dalolva.****
Ezzel az új HÉSZ-szel be is zárulna a kör, a falu utolsó vagyontárgyai***** is megszűnnének létezni, hosszú évtizedekre lenullázva gazdasági lehetőségeinket. Egyben megteremtve a lehetőséget Sáhó Tibor részére, hogy újra leváljon Pilisborosjenőről, hiszen Malomdűlőn iskolát, orvosi rendelőt, sőt templomot is építenénk neki.
Nem fenyegetésképpen, de innen kezdve – ha az új HÉSZ-tervezet elfogadásra kerül – mindegy, milyen Önkormányzat jön, vagy marad, már rövid távon felmerül az adóemelés kényszere.
Itt tartunk ma. A milliárdos kártérítési per, mint élesített torpedó még életben van, és támad. Nyilván mindenki másképp emlékszik, másképp látja a dolgokat. Én így látom, ez az én történetem.
Végül valami egészen személyes. Elmondom, mi volt a kedvenc mesém gyerekkoromban. A kismalac és a farkas. Tudjátok, mikor a farkas először csak a kisujját akarja bedugni a malacka házába…
Gergely György
Szerkesztői megjegyzések:
*Községvédő Egyesület: a 2000-es évek elején, elsősorban a 60-es évektől kezdődően ill. a rendszerváltás után a faluba költözött művészekből, értelmiségiekből álló civil csoportosulás, amely nagyon komoly támogatottságnak örvendett, de egy sajnálatos malőr miatt végül 2002-ben nem az általa támogatott polgármester jelölt lett a befutó, hanem Küller János. A 2002-2006 évek emiatt lényegében állóháborúban teltek: a Községvédők által delegált 7 képviselő (az ún. „hetek”) valamennyi progresszív határozatának végrehajtását – mondjuk úgy – „obstruálta” Küller János.
** A Malomdűlő megállapodást Küller János néhány héttel a mandátumának lejárta előtt, több év értelmetlen csatározás után, egyfajta „pálfordulást követően” írta alá. A magyarázattal mind a mai napig tartozik.
*** Figyelem! Belterületbe vonás a Malomdűlőn „csak úgy” szívességből. A földterület kétségkívül a földtulajdonosoké, de a rajta keletkeztethető jog (belterületi ingatlan besorolás, beépítés lehetősége és mértéke) a falu vagyona, amelyért a falu joggal követel értékarányos ellentételezést. Ezt messzemenőkig indokolja az a tény is, hogy a belterületbe vont területre betelepülő lakosokkal kapcsolatban az önkormányzatnak számos kötelezettsége keletkezik, amelynek fedezetét a belterületbe vonás díja (településfejlesztési hozzájárulás) lenne hivatott fedezni. Kitalálhatják, hogy Sáhó Tibor és csapata eddig mennyi településfejlesztési hozzájárulást fizetett falunknak. Kereken nulla forintot.
**** A Malomdűlő beépítési százalék és megengedett építménymagasság emelése a HÉSZ tervezet szerint
***** a fejlesztési területeken biztosított jogok pénzre váltható értéke
Szeretnék érdeklődni, hogy született-e már ítélet a kártérítési perben, tehát van-e okunk aggódni? Nevetségesnek tartanám, ha megítélnének ekkora kártérítést, tekintettel arra, hogy a „haszon” – ami kérdéses, hogy jár-e egyáltalán -, még semmiképp sem maradt el. A föld nem veszett el, a közművesítés még végrehajtható, szó sincs végképp elveszett lehetőségről.
Ha jól értelmezem a kártérítési per keresetét, a felperes azt állítja, hogy a megegyezés előtt 5000 Ft/m2 volt a terület értéke, viszont ha a beruházás megvalósul, akkor 18.000 Ft/m2-re nőtt volna. Ez az önkormányzat hibájából elmaradt, tehát jár nekik a különbözet (-3000 Ft/m2 valamilyen okból).
Ez ellentmond az elemi logika szabályainak. Nem jár nekik, senki nem ígérte, hogy megvesz tőlük többszázezer m2-nyi területet, és pont ezen az áron, a szerződésnek nyilván nem volt ilyen pontja, ami garantálta volna ezt a – valljuk be – irtózatos hasznot.
Ha az önkormányzat szerződést szegett, a kárt, ami ez esetben a másik fél összes kiadása, köteles megtéríteni. Gondolom, kamatostól. De ez nyilván nagyon messze van a követelt összegtől, és semmiképp sem indokolja, hogy újabb értékes földterületet elkótyavetyélve fizessen a falu. A másik lehetőség, hogy az önkormányzat lesz szíves a perben felajánlani, hogy teljesíti végre, amit ígért. Ennek költsége szintén aligha közelíti meg a követelt összeget (mintha 600 milliós hitelfelvételt olvastam volna), Ennél többet nem követelhet a felperes sem, és onnantól nyitva a terep, hogy realizálja azt a bizonyos hasznot, ha tudja.
Viszont semmiképpen sem maradhat el a szerződésszegés (amit azért csak elkövetett az önkormányzat, ezt nehéz lenne tagadni) miatti felelősségre vonás. Az egész ügy vastagon felveti a hűtlen kezelés, és esetlegesen a korrupció gyanúját is.