Leajóga, a béke szigete

Látogatás az egykori balettművész óráján

Megismerni – nyilván – csak úgy lehet, ha a közelébe mész, úgyhogy végre én is lefáradtam az óvoda épületébe. (A fényképezéssel egybekötött jógázás új műfaját alkottam meg.) Élmény volt! Stresszes életűeknek kiváltképp ajánlom, mert más dimenzióba kerültem, a csend és a belülre figyelés állapotába, ahol azért a test is nagyon dolgozik. A végén ott maradtam beszélgetni

„Tulajdonképpen hatéves korom óta „mozgásban vagyok”. Egy pár állomás az életemből: Budapesti Állami Balett Intézet, Zágrábi, Belgrádi Operaház, Szabadkai Népszínház, Centre Choregraphique National d’Orlean (Nagy József, Franciaország), Mozgó Ház Társulás, Bozsik Yvette Társulat, Artus (Goda Gábor) stb. A tánc és a színház mellett mindig is érdekeltek a keleti kifejezésformák (tai chi, bharata natjam, jóga), amelyekkel a művészi munka mellett már korán elkezdtem foglalkozni, abba beépítve alkalmaztam őket. Az utóbbi néhány évben kifejezetten a jóga vonzáskörébe kerültem, azon belül is gerincjógával kezdtem foglalkozni. 2013 óta tanítok, melynek során a jógát és sokévi táncos tapasztalataimat igyekszem ötvözni. A jóga képes harmonizálni a testet és a lelket, s amelynek gyakorlása segít abban, hogy a zajos külvilágtól befelé fordítsuk a figyelmünket, és megtapasztaljuk a gondolataink áramlása mögötti csendet. Sokat jelent mostanában számomra, a figyelem, az odaadás és az a bizalom amit az óraadás közben tapasztalok. Igyekszem az órákon, nem csak testi, hanem lelki töltődésre, pihenésre is fókuszálni. A jóga oktatása számomra öröm, és lehetőség önmagam folyamatos fejlesztésére, miközben megpróbálom továbbadni azt a tudást, amit a jóga és a tánc kimeríthetetlen eszköztárából nap, mint nap kapok. Egy kicsit azt hiszem közösség is lettünk, akik óhatatlanul megosztják egymás sorsát, bánatát és örömét is.”

Kértünk emailen véleményeket ehhez a kis íráshoz, szép számban érkeztek:

„Eleinte nem volt könnyű. Voltak kényszer pihenők, de mindig visszatértem… és fokozatosan fejlődtem. Felfedeztem, hogy vannak izmaim, egyre jobban lazultak az ízületeim. Megtanultam lélegezni, befelé figyelni.”

„Tudtam, hogy az első alkalom mindent eldönt majd. És elsősorban nem a gyakorlatok milyensége vagy nehézsége a fontos, hanem a tanár személyisége. Amikor Lea költözködött és pár hétig nem volt óra, szenvedtem.”

„Néha a testünket sanyargató erős órát tart, néha inkább a lelkünket edzi.”

„Igazi közösség gyűlt köré: értjük, kedveljük
és segítjük egymást.”

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/3 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/