DJ a szőlőben?

Nappali bulikról, bormarketingről és fenntarthatóságról beszélgettünk.

Az Üröm-Borosjenői borvidék népszerűsítésében elhivatott fiatal szőlősgazda, Janza Márton már a második bulit szervezte meg a hegy aljába. A május végi nyitott pincés, utcazenés Ezüsthegyi Pikniket egy hónappal később a még szervezettebb, de jóval hangosabb House Piknik követte.

Júliusban mindkét esemény megismétlődik majd, így fontosnak láttuk, hogy leüljünk Mártonnal és house-os szervezőtársával, Csató Richárddal, hogy
szembesítsük őket a lakossági panaszokkal, kifaggassuk őket céljaikról, önkorlátozásukról, társadalmi szerepvállalásukról. A beszélgetésben Buzás István, a 2097 képviselőjelöltje, valamint Vass László professzor, egyesületünk egyik szakértője is segítségemre volt.

Kádár V: Hogyan jött az ötlet, hogy a szőlőhegyen kezdjetek el bulikat szervezni?

Janza M: Mi a különbség Szekszárd és Villány között? A marketing. Szerintem Szekszárdnak sokkal finomabb borai vannak, de a villányiak hamarabb kapcsoltak, hamarabb megcsinálták a borútszabályozásukat. Erről a szakdolgozatomban is értekeztem, és ugyanezt szeretném én is megcsinálni, mert nekünk is kell a marketing. Kell, hogy az emberek megismerjék ezt a szőlőhegyet. Egy ekkora aduászt – hogy látod a parlamentet, látod a Duna szalagját, a Bazilikát – vétek nem kiaknázni. Röhögnek rajtunk az etyekiek, hogy nem kapcsoltunk még. És ha nem kezdünk el a szőlővel okosan gazdálkodni, úgy, hogy megérje itt bort termelni, akkor lakópark lesz belőle. Mi nagyon jól járnánk, ha így lenne, mert sok területtel rendelkezünk a hegyen, de én szőlőt akarok. Persze normális dolog, hogy növekszik egy település, hiszen a népesség is növekszik, de azt gondolom, az is normális, hogy akik itt laknak, meg akarják akadályozni, hogy tovább terjeszkedjen a falu. Biztosan van az a pénz, amivel el lehet érni, hogy ezt is belterületbe vonják, de az is biztos, hogy amíg én itt vagyok, ezt nem hagyom.

Buzás I: És ehhez kell a gazdasági racionalitás, hogy az ott termett bort jó áron eladjátok.

Janza M: 2005-ben vettem meg az első táblámat, és kezdettől fogva az a célom, hogy etyeki szintű borbemutatást tudjunk itt csinálni. Ezüstkalászos gazda képzést végeztem, hogy tudjak pályázatokon indulni.

Buzás I: De mekkora ez a terület az etyeki dombokhoz viszonyítva?

Janza M: Ó, ez sokkal kisebb, ott egy gazdának van ekkora területe, Etyeken van volumen.
Csató R: Nekünk ezért is sokkal célzottabb a közönségünk, és itt jövök én a képbe. Évek óta szervezek nappali bulikat.
Kádár V: De ha jól tudom, ez nem egy klasszikus bormarketingrecept, hogy rendezvényekkel tenni ismertebbé egy borvidéket.
Janza M: Dehogynem. Az Unión belül eurómilliárdokat fordítanak borturizmusra. De nézd csak meg itthon Homolát, Takleréket, a Laposáék, a Lajverék birodalmát; ezek mind EU-s támogatásokból épültek, és mind azt a célt szolgálják, hogy népszerűsítsék a borvidéket.

Kádár V: Akár elektronikus zenei rendezvényekkel is?

Janza: Hát hogyne! Egyre több helyen. Ott van például a Homola pincészet „DJ a szőlőben” című rendezvénye.
Csató R: Ha jó a bor és olyan zene szól, amit szeret egy-egy réteg, akkor nagyon komoly fizetőképes kereslet tud megmozdulni. És ugye az aduász, hogy 15 percre vagyunk Budapesttől. Itt csak kihasználjuk a bort, mert ha vodka-szódát lehetne szedni a fáról, akkor abban lennénk jók, de itt a jó bor az adottság, mi pedig olyan zenével ösztönözzük az embereket, hogy ellátogassanak ide, amely manapság teltházas bulikat csinál városszerte.

Kádár V: A House szcénában?

Janza M: Igen. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de el kell fogadni, hogy sok fiatal felnőttnek – akik egyébként képzettek, magas jövedelemmel rendelkeznek – ez a zene. Őket a társadalom idősebb része lenézi a zenéjük miatt, pedig azt a generációt ugyanúgy lenézték a ‘60-as években a beatles-es hosszú hajért. Nekik már nem a Bergendy vagy az Illés a zene, el kell fogadni, hogy ők az új generáció. Sok babakocsis család is ott volt az első House Pikniken, és mondták, hogy nagyon jó, hogy végre el tudtak jönni bulizni a gyerekkel együtt. Rájuk külön építünk egyébként játszósarokkal, pelenkázóval. Ők már pontosan értik, hogy miről szól egy nappali buli. Nem a lerészegedésről, a féktelen őrjöngésről, hanem kellemes napközbeni szórakozásról, amellyel nem zuhansz ki a hétköznapok ritmusából, nem borul fel a hétvége. Tudsz éjszaka pihenni, úgy, hogy nappal meg jót buliztál. Ők ráadásul egy olyan réteg, akik tudatosan vásárolnak, tudatosan keresik a jó bort, és nekünk ilyen vásárlóerőre van szükségünk, ha meg akarjuk tartani a szőlőnket.

Kádár V: Ők a buli után is veszik majd a borosjenői borokat?

Janza M: Az biztos, hogy potenciális vásárlóink lesznek, és nem csak a Jani Papa pincéjének. Ezzel a borvidék nevét erősítjük, tehát ugyan én teszem ebbe bele a pénzemet, de meggyőződésem, hogy nem csak én nyerek majd vele. Ezzel nyer az összes gazda, mert drágábban fogja tudni eladni az itteni borát, ha megnövekszik rá a kereslet.

Kádár V: Azért ez évek alatt érhető el, gondolom.

Janza M: Persze, de ha nem kezdjük el csinálni, sosem érjük el a célunkat. Én 34 éves vagyok, két évembe telt, hogy jogászkodjak. Rengeteg szakértővel beszéltem, és most már pontosan tudom, hogy mit tehetek meg a szőlőben, és mit nem.
Csató M: Én úgy látom, hogy havonta egy nappali rendezvény nem jelent aránytalanul nagy terhelést a lakosságnak. De törekedni fogunk rá, hogy a következő bulin a hangszórók ne a falu felé szóljanak. A 22-ei bulin is csak az eső miatt kellett sátor alá tenni őket, és ezért alakult úgy, hogy a falu irányába hangosabb lett a zene.

Buzás I: A House bulival vagy az Ezüsthegyi Piknikkel kapcsolatosan egyébként gyűjtöttetek visszajelzéseket?

Csató R: Igen, leginkább a Facebookon jöttek a visszajelzések, de elég nagy kavarodás volt. Sok olyan zavaró hangot is nekünk tulajdonítottak, ami egy szombat éjjeli házibuliból, vagy a már szerdától tartó, nagykovácsi fesztivál felől érkezett.
Janza M: Szögezzük le, hozzánk 22-én, délelőtt 11 órakor érkezett meg a hangtechnika, és aznap este fél 10-kor már ott sem volt.
Csató R: Úgy gondolom egyébként, hogy szükséges alkalmazkodnunk egymáshoz, egymás zenei ízléséhez. Engem például a jazz-zel lehet kikergetni a világból, de inkább elmentem itthonról a jazzfeszt estéjén. Nyilván nem az a célunk, hogy rosszat tegyünk a faluval. Mi kulturált közönséget vonzunk ide.
Janza M: Igen, ez is nagyon fontos, hogy ennek a zenének jól kezelhető a közönsége. Mert én a szőlőbe csak olyan közönséget szeretnék beengedni, aki értelmes és felfogja azt, hogy a szőlőben ő vendég. Mi repohárral dolgozunk, és mindenfajta szemetelést megpróbálunk visszaszorítani, belépésnél például cigicsikkgyűjtő, zárható edényt kap mindenki. Mi nem gondoljuk, hogy bármit megtehetünk a szőlőben. Azt sem gondoljuk, hogy éjjelig mulatozhatunk, mert nyilván a lakosság szempontjait is szeretnénk figyelembe venni. Ezért azt meg tudom ígérni, hogy bármilyen rendezvény is lesz a szőlőben, az legfeljebb 10 óráig fog tartani és sosem lesz 990 főnél több vendégünk, itt húzzuk meg a limitet. Egy másik korlátozás, amit magunkra nézve vezettünk be, az az, hogy mindig csak addig lesznek rendezvényeink a szőlőben, amíg el nem kezd érni a gyümölcs. Onnantól nem tartunk semmilyen eseményt. A fürtzáródás előtt egyébként is egy kemény permetezést szoktunk csinálni, tehát már csak emiatt sem lenne javallott bemenni. Jó ideig tehát a július 27-ei lesz az utolsó rendezvény.

Kádár V: És mit szólnak mindehhez a gazdák? Belátták, hogy hosszú távon ők is nyernek ezzel, támogatnak benneteket?

Janza M: Nem mindenki. Akik hobbiból szőlészkednek a saját maguk örömére, nem érdekeltek abban, hogy eladhatóbb legyen a termék. Csakhogy az ő hobbijukat, miután kiöregednek belőle, nagyon ritkán viszi tovább egy- egy családtag, és így szégyenfoltok, kivágásra kerülő területek jönnek létre. Nekem az a célom, hogy ez a borvidék fenntartható legyen. Ez úgy nem megy, ha nem adjuk el a portékát.
De szeretném, ha világos lenne mindannyiuk számára, hogy az Ezüsthegyi Pikniket azért szervezem, hogy a gazdákat megismerhessék az emberek. A legfőbb célom, hogy szőlőt csináljunk, fenntartható módon, magas minőségben, a Weindorf névhez hűen. Minden e felé mutat, mindent e célomnak rendelek alá.

Buzás I: Én úgy gondolom, hogy ezt együtt kell csinálni. Te egyedül nem fogod tudni mindezt előmozdítani. Valahogy be kell tudnod vonni a többi gazdát. A fenntarthatóság sem csak egyféleképpen érhető el, párhuzamosan több modell is működhet. De együttműködés kell, mert egy osztrák faluban, egy kisrégióban is úgy megy ez, hogy az egyik adja a területét, ahol megáll a busz, a másik főzi a csülköt, a harmadik hozza a krumplit. Kooperálnak, és azért sikeresek, mert egyetértésre tudnak jutni.

Vass L: Egyetértek, a fenntarthatóság a kulcs. Hogy fenntartható vállalkozásokat, fenntartható gazdaságot csináljunk, újra megtalált identitással. Marciék nagyon okosan kapcsolják össze a távlatosabb gazdasági érdekeket, a természeti adottságokat, a helyi bortermelő hagyományt és a mostani generációk kulturális igényeit. Fontos, hogy legyen egy jól működő modell, ami nem feléli a természeti kincseket, hanem fenntartható módon kamatoztatja azokat. Engednünk kell a fiatalokat kibontakozni. És ez az egész falura általánosságban is vonatkoztatható.

(A kooperáció jegyében a beszélgetés még hosszan folytatódott, és oly módon végződött, hogy István és Márton megállapodtak arról, hogy a Mandelbrot Pékség is árulja majd Jani Papa pincéjének borait.)

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2019/5 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/