Az átláthatóság jegyében: Bukó Henriett (013/20)

Köszöntök Mindenkit!

Pilisborosjenő külterületén fekvő, 013/20 hrsz-ú egy hektáros (családi tulajdonban lévő) terület használója, gondozója vagyok, mely a Budai út mellett található az Ma1 és Gksz-2 övezetbe sorolt részen. A szántó (más tulajdonosok területét is beleértve) hosszú időn keresztül pihenő időszakát kaszálóként élte, s éli. A sokak által közterületnek hitt, ám magántulajdonokban lévő szántón szabadon átjárhattak, gurulhattak kényük-kedvük szerint állatok, emberek… és velünk együtt élvezhették annak minden örömét, szépségét.

Jól is volt mindez sokaknak addig, míg a tulajdonosok természetesen (előírásnak megfelelően) saját költségükre gondozták, s el nem kerítettek néhány hektárnyi területet belőle. Az általam gondozott terület is az elkerített közé esik. Mindez abból a megfontolásból történt, hogy zöldséget, gyümölcsöt, gyógynövényt tudjak termeszteni saját tulajdonban lévő földrészünkön nem épp nagyüzemi módon és nem is épp a sokak által megszokottan, mindezt úgy, hogy mások által véletlenül se kerüljenek növényeim letaposásra, megrongálásra (ember, állat, gépkocsi, munkagép stb.), már amennyire ez lehetséges.

Körülbelül fél éven keresztül kerítés nélkül végeztem itt rendező, ültető munkámat, s a tapasztalat azt hozta, hogy mégis szükség(em) van rá. Ettől függetlenül eredeti tervem szerinti élő, zöld, virágzó kerítést is vonok területünk határára. Kívánom ezzel támogatni és megőrizni a táj szépségét, belecsalva még a térbe finom illatokat, porzó rovarokat. A Föld szeretete, az egészséges életmódbeli szemléletem, a gyógyítás, a tenni akarás, a családalapítás vágya hívott erre a már több mint tíz éve meglévő terület(ünk)re.

Célom egy olyan vegyszermentes, permakultúrás gazdasági egységet létrehozni, valamint közösségi kapcsolato(ka)t teremteni, ahol a szeretet az úr.

Hisz’  „Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás, Hol áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen”, és mert „a szeretet az, ami visz tovább”. Azt hiszem, ez mindent elmond.

„A táplálékod legyen gyógyszer és a gyógyszered legyen táplálék.” – mondta Hippokratész, és vallom én is.

Gyakorlati része 2016. februárjában elkezdődött.

Az áru feldolgozására, csomagolására, tárolására stb. egy földszintes lakófunkcióval kiegészített (3m magas) gazdasági épületet terveztünk, melyre tavaly nyáron az engedélyt megkaptuk az illetékes hatóságtól.„Tudom mit tettél tavaly nyáron” (idézve egy filmcímet) – hát emlékezik erre jelen polgármesterünk, s most ezért terület visszaminősítésen fáradozik diszkriminatíve.

Miközben azt hangoztatja, hogy semmit sem csináltunk, s csinálunk. Azt sem veszi figyelembe, hogy az M0 autópálya alagúti szakasza miatt korlátozva voltunk egy jó ideig. Gazdasági épületünket pedig lakóháznak nevezi. Olyan építési jogot is szeretne megvonni tőlünk az új HÉSZ (2017) szerint, ami már megvan, s amire a legutóbbi, még jelenleg is élő HÉSZ engedélyt ad.

A közművesítés folyamatában sem különb, gáncsoskodó mentalitást tanúsít emberünk. Minek a jog, minek a határozat, minek a hatályban lévő HÉSZ, ha olyan személy szemében, hol kellene, mit sem ér (tisztelet a kivételnek)? Tényleg úgy gondolja valaki, hogy mások tulajdonával, vagyonával, idejével játszadozhat, ráülhet mások nyakára?

Hol van a hivatalos szerv szeme, mikor egy földbarát tevékenységet folytató személytől féltik a falut (változtatási tilalom), miközben a mellette lévő telkekre, néhány lépésre, ipari üzemeket, termelő egységeket (Gksz-4) szívesen beengedne? Utóbbi hogy illik bele az idill tájképbe?

Mivel nem csak területünkön kívánok, kívánunk természetközeli, szeretetteljes légkört létrehozni, remélem írásommal hozzá tudtam járulni a falu „coming out”-jához, a falu közösségi életében most még RENDezetlen ügyek rendbetételén is.