Változások közepette

Választási ígéretekről, nyilvánosságról, bevonásról, tárgyalásról és döntéshozatalról, helyi és országos érdekekről, tájékoztatásról. Wittmann Imre, a 2097 Csoport Egyesület elnökének írása.

Fotó: Hirtling István

Ha váltófutáshoz hasonlítjuk egy település irányításának az átvételét, egy dolgot biztosan állíthatunk, a stafétabot átvétele után nincs idő megállni. Futni kell azonnal tovább, mégpedig nem csak azért, hogy a világítás folyamatosan működjön, de a döntéshozatal sem szünetelhet. Igen ám, de mit lehet tenni olyankor, amikor mi – mint ahogy esetünkben valóban ez a helyzet – éppen az ellenkező irányba szeretnénk futni, mint elődeink? Ha megpróbálnánk hirtelen irányt váltani, elvágódnánk, eziránt semmi kétség. Egy település nem háromkerekű bicikli, amit egy kézmozdulattal fordíthatunk az ellenkező irányba. Tele vagyunk elkötelezettségekkel a régi irányvonal szellemében. Meg kell hát fussuk a teljes félkört, míg a saját irányunkra rá tudunk fordulni. És csak olyan sebességgel haladhatunk, hogy a keletkező centrifugális erő ne röpítsen le a pályáról.

Ennek vagyunk tanúi napjainkban. Valóban, a korábbi gyakorlattal szöges ellentétben álló ígéreteket tettünk a kampány során. Az előző testület inkább képviselte azok érdekeit, akik a településre szándékoznak költözni, mint azokét, akik már itt élnek. Ez a paradox viselkedés azáltal jött létre, hogy a testület olyan befektetői körök bűvkörébe került, melyek képesek voltak meggyőzni a képviselők többségét arról, hogy nincs más út a település finanszírozására, mint a lakópark lavinák, a lakosság dinamikus duzzasztása.

Ennek a szemléletnek egy emlékművével már találkozhatunk egy elzárt lakópark lehangoló képében. Tapasztalatokat is szerezhetünk majd valamikor az ilyen jellegű településbővítés egyéb vonatkozásairól, ha egyszer odáig is eljut a projekt, hogy emberek kezdenek költözni a házakba.

Az említett alapvető szemléletváltás a településvezetésben mindegyik szereplő számára egy hosszabb tanulási folyamat kezdete. A képviselőtestület számára amúgy is minden vicc új, de tanulniuk kell a befektetői köröknek is, hogy diktátumok helyett kérdezni és együttműködni célszerű, és tanulnia kell a lakosságnak, hogy éljen véleménynyilvánítási és a döntéshozatalba bekapcsolódási lehetőségeivel.

Révbe akkor érünk, ha sikerül minden egyes területre egy-egy vízióban és azok hozzávetőleges ütemezésében megállapodni a tulajdonosokkal, mégpedig a lakosság többségének, és különösen a közvetlenül érintett körnek az egyetértésével. Ha ilyen koncepció egyszer már létezik, az a továbbiakban védelmet nyújt akár ad hoc, akár abszurd ötletek ellen. Ennek eléréséig azonban még rengeteg munka van hátra.

Mit jelent mindez az éppen küszöbön álló, a jövő szempontjából stratégiai jelentőségű döntések kapcsán? Elsősorban azt, hogy sem elvárásainkban, sem a majdan születő döntés értékelésében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fentebb mondottakat, nevezetesen, hogy még a saját irányunkra ráforduló szakaszban vagyunk. Számos örökölt tényező jelenik meg a döntési térben, melyek nem hagyhatók figyelmen kívül.

Megnyugtató látni azt a nyugodt, szakmai, mindenre kiterjedő döntéselőkészítő munkát, amit képviselőink végeznek. Ennek ellenére, az előzetes megnyilvánulások a különböző fórumokon azt jelzik, hogy a lakosság még jellemzően nem érzi át a kérdések összetettségét. Aki hajlik rá, hogy mélyebben elmerüljön a témában, az mérlegelheti például a helyi iparűzési adóbevételekre vonatkozó szabályozás változásainak várható trendjét, vagy annak a határvonalnak a hollétét, amitől egy beruházás országos jelentőségűvé válhat, és a döntések magasabb szintre kerülnek. Sajnálatos, hogy a NIF nem képviselteti magát a fórumon, hiszen bizonyos kérdésekre csak tőlük kaphatnánk választ, példának okáért, hogy az M0 megépülése esetén szándékoznak-e vagy feladatuk-e kiépíteni olyan alternatív útvonalat, ami egy esetleges az alagútban történő teljes útpályás lezárás esetén alkalmas a forgalom elterelésére, és ezt az útszakaszt vajon egy ilyen útvonal részének tekintenék-e.

Egyesületünk könnyű helyzetben van abból a szempontból, hogy meghirdetett elveiből és céljaiból egyértelmű állásfoglalások vezethetők le bizonyos alternatívák mellett vagy ellen, ezt meg is teszi. Ugyanakkor megvan az a határ, amikor a teljes lakosság érdekeinek mérlegelése és a képviselői szuverenitás megkérdőjelezheti az egyesületi küldetés vakon követését.

Amivel mindenképpen meg tudjuk ajándékozni magunkat, az a nyugodt, kulturált, a másik véleményére odafigyelő légkör. A fórum mindenképpen alkalmas lesz arra, hogy pontos adatok megismerésével elejét vegyük légből kapott kijelentésekre alapozott populista érveléseknek. Reméljük, hogy ezen túlmenően a képviselők pontosabb képet tudnak alkotni a lakosság szempontjairól, ami segíti őket felelősségteljes döntésük meghozatalában.

Ehhez kívánok mindannyiunknak sok sikert.

Wittmann Imre