Teret a víznek

Falubéli szakértő gyakorlati javaslatai villámárvíz ellen

Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint az idei tavasz volt a valaha mért 3. legszárazabb tavasz az elmúlt 120 évben, az országos átlagcsapadék márciustól májusig összesen 82 mm volt. Majd június közepén országszerte felhőszakadás volt, 40 mm körüli csapadék hullott néhány óra alatt Pilisborosjenőre is. A következményeket mindenki láthatta, ismeri.


Szivárgó rönkgát Püspökszilágy egy ideiglenes vízfolyásán. Az árokban szinte sosincs víz, csak heves esőzéskor telik meg, ilyenkor viszont fontos a víz és hordalék visszatartása. Hasonló eróziós árkok Pilisborosjenő határában is vannak. Fotó: Farkas Mátyás, WWF Magyarország Alapítvány

Pilisborosjenőn nőttem fel, és az elmúlt 25 évből nem emlékszem a fenti alkalomhoz mérhető haváriára. A helyzet pedig az, hogy az éghajlatváltozással az ehhez hasonló események egyre gyakoribbak lesznek. A mért adatok és az éghajlati modellek előrejelzései egyaránt azt mutatják, hogy az a kevés csapadék, ami Magyarországra hullik, egyre inkább intenzív esők és zivatarok formájában fog érkezni. Ritkább lesz a szép, lassú, áztató eső, és ezzel párhuzamosan egyre hos – szabbak és intenzívebbek lesznek az aszályok.

Ha változik az éghajlat, arra kétféleképpen reagálhatunk: vagy újból és újból benyeljük a veszteségeket, vagy pedig elkezdünk felkészülni a megváltozott körülményekre, azaz alkalmazkodunk. Így van ez a vízgazdálkodásban is.

Tipikus dombvidéki településként Pilisborosjenőnek is sok teendője lesz az intenzív esőzésekhez és aszályokhoz való alkalmazkodással. A vízrendezés eddigi gyakorlata azon az alapelven nyugszik, hogy a túl sok vizet minél gyorsabban vezessük el: mélyítsük az árkokat, szélesítsük a csatornákat, burkoljuk és egyenesítsük ki a természetes patakmedreket. Túl azon, hogy mindez drága, ráadásul természetvédelmi károkkal jár, ezentúl ez önmagában kevés lesz. Új megoldások felé kell fordulni, a vízgazdálkodásban paradigmaváltásra van szükség: nemcsak a víz elvezetésére, hanem a lefolyás természetes lassítására, a víz vis – szatartására is gondolni kell. Minél jobban lelassítjuk a lefolyást a felső vízgyűjtőn és minél több vizet tartunk vissza, annál jobban csökkentjük a villámárvizek csúcshozamát és kockázatát lejjebb, ahol az elöntés anyagi károkat tud okozni. Ezenfelül a természetre alapozó vízvisszatartó szemlélet elismeri, hogy a víz nem veszélyforrás, hanem erőforrás, amellyel gazdálkodni kell, hiszen a vízbő időszakokat sokszor hosszú aszályok követik. A vízmegtartó szemlélet bevezetéséhez három szinten van szükség cselekvésre:

A lakosok feladata:
Gyűjtsük az esővizet!

A legtöbb családi házban az esővizet az ereszekből közterületre, rosszabb esetben a szennyvízcsatornába vezetik. Utóbbival probléma, hogy milliós költség szállítani, tisztítani, szivattyúzni, illetve hogy a hirtelen lehulló nagy csapadék túlterheli a szennyvíztisztítót (ez rendszeresen előfordul például Szentendrén). Ilyenkor az esővízzel kevert szenny tisztítatlanul folyik a természetbe. A víz közterületre vezetése pedig olyan feladatot ró az önkormányzatra, amelyet aligha tud megoldani: nincs olyan vízelvezető árok, ami a múlt havihoz hasonló záporok vizét el tudná vezetni.


A lakosok sok helyen még úgy is a közterületre vezetik a vizet, hogy ott a csapadékvíz-elvezetés nem megoldott, ezzel aránytalan feladatot róva az önkormányzatra. Illusztrációként a sok borosjenői rossz példa helyett egy hódmezővásárhelyi esetet mutatunk be. Fotó: Flickr

Ezeken a problémákon a lakosok segíthetnek a leghatékonyabban, és ez érdekükben is áll: Pilisborosjenőn 1 m3 víz után 217 forint vízdíjat, 303 forint csatornadíjat és 7 forint vízterhelési díjat kell fizetni. Egy 100 m2 alapterületű háztetőre évente kb. 58 m3 csapadék hullik, tehát a csapadékvizet régi ciszternákban, hordókban gyűjtve és például locsolásra használva évi 30 ezer forintot spórolhat egy háztartás. Aki nem akar ezzel bíbelődni, az már azzal is rengeteget segít, ha az esővizet a telkén belül, például esőkertben szikkasztja el. Telken belül haszna van ezenfelül vízgazdálkodási szempontból a hosszúra hagyott fűnek, cserjéknek, fáknak, amelyek sokkal több vizet képesek raktározni, mint a rövid pázsit.

A gazdálkodók és az erdészet feladata:
lefolyáslassítás, eróziócsökkentés

A Tücsök utca esete csak részben tudható be az út rossz minőségének. Része a problémának az utca felett elterülő hatalmas tábla szántó. A szántókon ugyanis a víz szinte korlátlanul zúdul le, itt az erózió és a lefolyás mértéke több ezerszerese is lehet egy erdős vagy gyepes domboldalon keletkező lefolyásnak és eróziónak. A meredek domboldalakon tehát a gazdálkodók felelőssége, hogy erejükhöz mérten mindent megtegyenek a lefolyás lassítása és az eróziócsökkentés érdekében. Erre szolgáltak régen az övárkok és a mezővédő erdősávok, amelyeket sajnos sok helyen feltöltöttek, kivágtak, beszántottak. De hozzájárulhat az eróziócsökkentéshez a művelés módjának változtatása is, például a szántás és a sorok szintvonal mentén történő telepítése, vagy a vetett kultúrák sávos váltakoztatása. Az erdőkben is rengeteg módja van a lefolyáslassításnak, ilyen például a tarvágások megszüntetése.

A településvezetés feladata

A településvezetés elsősorban egy átgondolt, a település egész vízgyűjtőjét figyelembe vevő vízgazdálkodási koncepció megteremtésével segíthet. Ebben azonosítani kell azokat a területeket, amelyek ideiglenesen gond nélkül víz alá kerülhetnek, és ahol megfogható a villámárvizek csúcshozama: ez lehet kanyargós patakmederben, kis oldaltározókban, mezőgazdasági területeken vagy eróziós árkokban, vízmosásokban. Valószínűleg nem egy nagy beruházás fogja megóvni Pilisborosjenőt a villámárvizektől a jövőben, hanem sok elszórt, kisléptékű beavatkozás kombinációja, amelyhez a falu minden tagja hozzáteszi a magáét.

Adjunk tehát teret a víznek! Otthon, a földeken és a településen is. Gazdálkodjunk vele úgy, mintha érték lenne, mert az is, csak sajnos nem mindig pont annyi van belőle, mint amennyi kellene: néha sokkal több, néha sokkal kevesebb.

A szerző a WWF Magyarország Klíma-Energia Programjában dolgozik, és éghajlatváltozással, vízgazdálkodással, vizes élőhelyek helyreállításával foglalkozik.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2020/6. számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/