Ezen utolsó műhelynapon megkíséreltük összerakni az addigiak alapján Pilisborosjenő jövőképét. Gauder Péter számomra meggyőző munkát végzett, még ha nem is érezhetjük azt, hogy eljutottunk a munka végére. A rendelkezésre álló anyagokból Bojár Iván fogja összeállítani azt a koncepció dokumentációt, ami falunk további fejlődésének irányát kijelölheti és egy jövőbeni alkalommal lehetőség lesz ennek megvitatására is.

Gauder Péter írása hosszú körmondatai okán nem könnyű olvasmány. Érdeklődő inyenceknek és a településfejlesztési műhelymunkában résztvevőknek azonban erősen ajánlott - már csak azért is, hogy méginkább közös nyelvet beszéljünk, így talán jobban haladunk. Semmiképp sem kinyilatkoztatásként olvasandó, hanem vitaanyagként. Sok fontos szempont, jó ötlet van benne, de olyan is, ami első hangzásra meredeknek hangzik - vagy épp nem pontosan találkozik a mi elképzeléseinkkel.

"Vagyis keressük azt a jövőképet, jövőkoncepciót, amit a legszélesebb közösség tud támogatni, minden korlátozó, szabályozó ugyanakkor fejlesztő akaratával. Mert ha egy ilyen létezik, és ezt értően határozza el, teszi akarattá a közösség és képviseletében a (falu-önkormányzata,) a delegált döntéshozói képviselőtestület, akkor a patrimonium elv / logika szerint a nagyobb közösség érdekének szempontjai szerint lehet a korlátozott individuumok helyzetét is rendezni. A nagyobból a kisebb felé haladva az energiákkal. A közösség, a falutársadalom (annak közösen definiált-kiegyezett érdeke) az, akit/amit a delegált képviselőknek “képviselniük” szükséges. Ez a játékszabály."

"Na, az meg micsoda? A távolmaratottak kedvéért tehát: a legutóbbi műhelymunkán (=vörksop) a természeti környezet – közösség – gazdaság hármasából kettőt-kettőt kiválasztva próbáltunk megoldásokat fölvázolni Pilisborosjenő jövőjével kapcsolatban. Vagyis olyan „könnyített világokban” gondolkodtunk, ahol a kimaradó harmadik tényezőt szabad volt figyelmen kívül hagyni. Ivánék feladatuknak azt tekintik, hogy ezekre támaszkodva készítsenek egy vagy több „negyedik verziót”, olyan közös részét a lehetőségeinknek, mely mindhárom tényezőt tekintetbe veszi. „Nulladik verzió” néven pedig az az elképzelés fut, hogy „ne csináljunk, pontosabban ne változtassunk semmit”. Erről a „semmiről” fogok a továbbiakban írni."

A negyedik műhelymunka nap alapvetése az volt, hogy egy fenntartható rendszerben három erőnek tényezőnek kell tudnia egymással "kiegyeznie", ez a három tényező a környezet, a társadalom és a gazdaság. Mindháromnak megvannak a saját elvárásai, saját elképzelései arról, hogyan tudna jól működni, de köztük a kiegyezés természetszerűleg nem jön könnyen létre A kérdés az, hogyan lehetne mégis megkeresni azt a közös, kompromisszumos metszetet (azaz jövőképet), amelyben mindhárom tényező elvárásai figyelembe vannak véve. Ez ugyanis a fenntartható, reális jövőképünk.

"Milyen Pilisborosjenőn szeretnének élni 2050-ben a helyi fiatalok?" Erre a kérdésre keresték a választ fiataljaink közül többen, név szerint Antonovits Bence Dániel, Bihaly Áron, Endrődi-Mike Attila, Kovács Tihamér Benjámin és Marton Gergely. Részletes kérdőívüket tudományos igényességgel állították össze és értékelték ki Daróczi Péter és Kun Róbert statisztikusok bevonásával. Az elemzést Antonovits Bence szerkesztette. Tanulságos olvasmány, ami példaértékű alapossággal készült. Különösen üdítő olvasmány abban a faluban, ahol hónapok óta küzdünk a legalapvetőbb átláthatóságért, az önkormányzati döntések hiteles szakmai megalapozásáért. Nos itt egy példa, tessék utánuk csinálni!