Itt a lehetőség a megújulásra

Beszélgetés Légrádi Gabriella keresztes nővérrel

Egy eddig ismert világban a templom mellett megbúvó rendház kertjében ülnénk egy padon, sütne a nap, mi elbeszélgetnénk a keresztes nővérekről, a nagyböjtről, a húsvéti várakozásról. Most azonban mindezt egy képernyőn keresztül tesszük, egy új világban, amely talán esélyt kapott a megváltozásra vagy éppen megújulásra.

„Hétfő reggel úgy ébredtem fel, hogy tudatosítanom kellett magamban, milyen nap is van, hol is vagyok, mi is a teendőm” – kezdi virtuális beszélgetésünket
Gabi nővér. A ferences lelkiséghez tartozó rend magyarországi nővéreinek civil foglalkozási területe egybeesik apostoli tevékenységükkel. A rendalapítók nyomdokain haladva szolgálnak mint nevelők, tanítók, illetve egészségügyi és szociális feladatokat ellátva. Az 1992-ben épült rendházban volt, hogy 16-an tevékenykedtek, most hárman laknak benne. Mária nővér hitoktató, Eszter nővér óvónő, Gabi nővér már a nővérekhez csatlakozása előtt is gyógyszerészként dolgozott. 2001-ben lépett a Keresztes Nővérek rendjébe. Számomra külön érdekesség, hogy 2003-ban itt, a pilisborosjenői nővérek körében kezdte el a noviciátust.

Az örökfogadalom (2010) előtt még egy nagy próbatétellel kellett szembenéznie. Egy rosszul sikerült gerincsérvműtét nem tette lehetővé, hogy eredeti szakmáját folytassa, a nővéri teendőknek való megfelelést is kérdésesnek érezte. Hosszú, küzdelmes út következett, melyen saját közössége mellett dr. Baternay Ágota Sacré Coeur nővér nyújtott neki segítő kezet. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy „túllássak a saját magam baján, sebzettségemben és megtörtségemben tovább tudjak lépni. Sokat segített, hogy valaki meghallgatott. Egy külső szemlélő, és a jó beszélgetések más irányba terelték az életemet. Elérte, hogy mások felé tudjak fordulni. Azért mesélem ezt el, hogy az olvasók megérezzék, egy krízishelyzetben mennyire fontos egy beszélgetés, vagy az, ha valaki csak meghallgat bennünket.
Ezért is hirdettünk meg nem csak az egyházközségeink (Pilisborosjenő és Üröm) részére telefonos segítő szolgálatot a jelen krízishelyzet idejére.” Gabi nővér
2017 szeptemberében került Pilisborosjenőre. Szolgálati területe a helyi nővérközösség mellett egy egyesület, ahol szükséget szenvedő nőkkel foglalkoznak más szerzetesnővérekkel közösen. Tavaly szeptemberben kezdte meg tanulmányait a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet lelkigondozó szakán. Ahogy meséli, igazán megható, hogy pont ebben az időszakban csöppent bele a képzésbe. Az egyetemi csoportba, amely most szintén online találkozik, a szélrózsa minden irányából érkeztek különböző vallású papok, szerzetesek, segítő foglalkozásúak, lelkipásztorok. Most egymásnak is tudnak lelkileg segíteni a virtuális találkozásaikon. „Péter atya kezdeményezésére az itteni egyházközösségekben is vannak online miseközvetítések minden hétköznap, este 18 órakor és vasárnap 9 órakor a Facebookon. A visszajelzések alapján nagy öröm, hogy többen részt vesznek így is a „helyi” közös imádságokon! Azt gondolom, hogy mehetünk máshova is misére (online is). Mégis, milyen jó, ha ez a helyzet felébreszti a hívekben azt a fajta hozzáállást, hogy szeressék a saját templomukat. Ha elolvassuk
Pilisborosjenő történetét, az emberek életében mindig fontos szerepet játszott a templom. Ahogy a lakásunkban lehet egy hely, ahol gyertyát gyújtunk és imádkozunk – vagy ki milyen más formáját választja az önmagában elmélyülésnek –, úgy lehet a falu ilyen helye a templom. Az itteni pedig igazán megfelel a zsoltárnak: „Hegyek felé emelem tekintetemet!” Adjunk magunknak időt a befogadásra!

A lelki támogatás nagyon fontos, sok helyről érkezhet, mondja Gabi nővér, de vegyük komolyan, hogy hagyjunk magunknak időt arra, hogy feldolgozzuk a sok információt. Menjünk ki a kertbe, vagy takarítás közben forduljunk egy kicsit befelé. Ha folyamatos impulzus ér bennünket, akkor nem tud lenyugodni az elme.
„Azt hiszem, ez most egy olyan út, ami a megújuláshoz, a változáshoz tud vezetni, ha meglátjuk benne annak lehetőségét és keressük is az utat. Lehet siránkozni azon, mi volt eddig, de ez elveszi az ember figyelmét arról, hogy mi az, ami most van.”

Éppen a nagyböjt időszakában vagyunk, közeleg a kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét. „Nehéz lesz szembesülni azzal, hogy nem lesz úgy, mint eddig,
mint minden évben. De talán megtaláljuk azt a lehetőséget, hogy a családjainkban, a szeretteink körében vagy a média csatornáin keresztül mégis bekapcsolódjunk a nagyheti és húsvéti eseményekbe. Most lesz idő az egyes imák, liturgikus szövegek benső ízlelgetésére. Elgondolkodhatunk, többször is olvasgathatjuk a Szentírásban a Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szóló részeket. Megtervezhetjük a saját liturgiánkat, ami segíthet minket másképp, talán személyesebben kapcsolódni Istenhez.

Mindemellett milyen csodálatos, hogy nem a téli hidegben, hanem most, tavasszal ütött be a vírus, hiszen kint vagyunk a természetben. Húsvéthoz kapcsolódóan
a feltámadt Jézus szavaival szeretnék sok erőt kívánni: »Ne féljetek, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!«”

„Meghallgatlak” telefonszámok

20/235–0855 és 20/232–5711
H–Sz: 9–12 és 14–17 óra

Ezek normál díjas, mobil telefonszámok, visszahívni nem tudunk, de örömmel meghallgatunk.
Egyszerre csak egy hívást tudunk fogadni, így kérem mindenkinek a türelmét, és megértését. Bátran hívd vissza később, ha éppen foglalt!

Légrádi Gabriella és Wilheim Péter

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2020/3 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/