Komposztáljunk jól!

Avagy a jó komposztnak nincs szaga

Egyre több pilisborosjenői udvaron kezdtek komposztálásba és hasznosítják a kerti zöldhulladékot, a krumpli héját vagy a kávézaccot. De hogy a szerves anyagok sikerrel alakuljanak át humusszá, ahhoz szeretnék néhány tippet megosztani az olvasóval.

A komposztálás egy természetes folyamat, amelynek során a szerves anyagok különböző mikroorganizmusok (elsősorban gombák és baktériumok) valamint makroorganizmusok (rovarok, férgek) segítségével, ellenőrzött körülmények között, tápanyagokban gazdag talajutánpótlássá, azaz humusszá alakulnak. A komposztálás során ezen élőlények számára kell ideális körülményeket teremtenünk. A folyamat négy szakaszból áll. Az első két-három hétben a könnyen lebomló szerves anyagok feltáródása és a mikroorganizmusok felszaporodása zajlik, miközben a hőmérséklet nagyjából 40 °C-ra emelkedik. A lebomlási szakaszban a hőmérséklet 65 °C-ig is felemelkedhet, ahol a bontási munkát először hőkedvelő gombák, majd 50 °C felett spórás baktériumok végzik. Ebben a szakaszban indul meg a nehezebben bomló anyagok (pl. faágak) komposztálódása is. Egy hét múlva a magas hőmérséklet miatt a mikrobiológiai aktivitás leáll, és megkezdődik a harmadik, úgynevezett átalakulási szakasz. Ebben a 2-5 hetes fázisban ismét 45 °C köré csökken a hőmérséklet, és a könnyen bomló szénhidrátok és fehérjék mellett a nehezebben bomló cellulóz és részben a lignin bontása is megtörténik, továbbá megkezdődik a humuszszerű anyagok kialakulása. Az érési szakaszban a komposzt benépesül talajlakó élőlényekkel, akik néhány hónap alatt felaprítják, megemésztik és átkeverik az anyagot.

A sikeres komposztálás titkai

1. Hely: legyen árnyékos, álljon a természetes talajon, és lehetőleg minden oldalról szellőzzön.
2. Komposztálandó anyagok: csak a megfelelő anyagok kerüljenek a komposztba.
3. Ideális rétegrend: alulra a gallyak, rá a levelek, erre a nyesedék, a konyhai hulladék, majd ismét ugyanez a sorrend. A komposztot tömöríteni nem szabad, levegő nélkül ugyanis komposztálódás helyett rothadásnak indul. (Az ábrán szereplő vázanyag az ún. barna hulladékot, azaz fát, gallyakat, kezeletlen fát, faforgácsot jelenti.)
4. Időjárás elleni védelem: nyáron locsolni, ősszel avarral takarni szükséges, az ideális belső környezet fenntartása érdekében.
5. Idő: a komposztnak egy teljes évig kell érnie. Egy év elteltével egy durva rostával elválasztható a morzsás szerkezetű, humuszos komposzt az épen maradt növényrészektől. A kapott komposztföldet a talaj felső rétegébe dolgozzuk be.

Forrás: www.elhetojovo.ro

Mit tehetünk a komposztba?

– konyhai hulladék: zöldség, gyümölcs, tojáshéj, kávé-, teazacc
– háztartásból: hervadt virág, szobanövények elszáradt levelei, virágföld, fahamu (max. 2-3 kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt
– kis mennyiségben, jól feldarabolva: toll, szőr, papír (újságpapír nem!), gyapjú-, pamut- és lenvászon
– kertből: levágott fű, kerti gyomok (virágzás előtt), falevél, szalma, aprított ágak, gallyak, elszáradt (nem beteg) növény, palánták, lehullott gyümölcsök, faforgács, fűrészpor

Mi NE kerüljön a komposztba?

– festék, lakk, olaj, zsír maradékok
– szintetikus ill. le nem bomló anyagok (műanyag, üveg, cserép, fém)
– ételmaradék, hús, csont
– fertőzött, beteg növények
– húsevő állatok alól származó alom, ürülék
– veszélyes, magas nehézfémtartalmú anyagok (nagy forgalmú utak melletti növényi hulladék, elem, akkumulátorok)
– indás- vagy futónövények szára, tarack
– citrusfélék (narancs, citrom) héja
– főtt étel – legfeljebb csak kis mennyiségben, hús semmiképpen

Milyen komposztálási módszerek vannak?

A komposztálásnak két módja van, a prizmás és a silós komposztálás. Mindkettő alkalmazható a kertben.
A prizmás komposztálás során az összegyűjtött komposztálható anyagot kupacba (prizmába) rendezzük a megfelelő rétegrendet követve, és így várjuk a komposztálódási folyamatok lejátszódását.
Szűk helyen a silós komposztálás jelent megoldást. Ekkor egy komposztáló edényben magasan rétegezzük az anyagokat. A tömörebb forma előnye, hogy fajlagos felülete kisebb, így jobban fel tud melegedni. Hátránya viszont, hogy nehéz átrétegezni, és a szellőzése rosszabb, ami szélsőséges esetben komposztálódás helyett rothadást indít meg.

Hogyan ellenőrizhetem, hogy jó úton halad-e a komposztálódási folyamat?

Elég, ha az orrunkat használjuk. A jó komposztnak ugyanis nincsen szaga. A kellemetlen szag a rothadás jele, ilyenkor a komposzt fellazításával, átforgatásával terelhetjük vissza a folyamatokat a helyes kerékvágásba.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2020/18. számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/