Önkormányzás és közösségépítés

Úton a demokratikus együttműködés felé

Sokat gondolkodunk a részvételen alapuló önkormányzásról, a lakosság bevonásának módjairól, lehetőségeiről. A közösségépítés oldaláról nézve ennek az alapja a tájékozódás-tájékoztatás igényének és felelős csatornáinak a megteremtése.

Jó egy éve már, hogy a 2097 Csoport Egyesület a falunk közösségi életének fő sodrába került, és sikeresen vette az önkormányzati választási kampány feladatait is. Nagyon sokan örömmel éltük meg, hogy igazi civil fellendülés jött létre. Aktív részesei lehetünk annak, ahogyan egyre több kulturális kezdeményezés, környezetet védő és fejlesztő, hagyományt teremtő és őrző aktivitás bontakozott ki, és ez a folyamat – a koronavírus okozta rendkívüli állapot lecsengésével – tovább folytatódik. Sok izgalmas rendezvény és érdekes alkalom kínálkozik arra, hogy értékes időt töltsünk egymással, kihasználjuk a szabadidőnk egy részét közösségi feladatok megoldására, és átéljük azt, hogy nemcsak lakunk itt, hanem itt is élünk. Az elmúlt másfél évtizedben a lakosság számának megduplázódása egyfajta természetes átalakulási válsággal járt, hiszen a régi közösségi kereteket az új lakosok még nem érezték magukénak, és nem jöttek létre még azok az újak, amelyek mindenki számára kohéziós kereteket kínáltak volna. Vagyis a régi közösségi formák egyre kevésbé alkalmasak a szélesebb közösség integrálására, és az újakat a semmiből kell felépíteni.

Az önkormányzati választások eredményeként nagy energiák szabadultak fel, és megnyílott a lehetősége a széles közösségi önkormányzásnak. Az alulról felépíthető, különböző célokat és igényeket kielégítő kis közösségek megteremtéséhez többen rendelkeztek már tapasztalatokkal, jó mintákkal és példákkal, olykor csak akarni kellett. Nem ez a helyzet a települési önkormányzással, amely egy más természetű és felelősségi rendszerű, igen összetett feladat. Azt gyorsan megérthettük, hogy a faluban sok jól felkészült szakember, lelkes, közösségi felelősség vállalására is kész lakos van, de nagyon kevesen rendelkeznek konkrét önkormányzati tapasztalatokkal. Hozzáteszem: mi valódi önkormányzatiságban és nem autokratikus igazgatásban gondolkodunk. Ehhez kevés a tapasztalati tudás, ritka a követhető jó példa, és ezt nemcsak a megválasztott vezetőknek és képviselőknek, de a köztisztviselőknek és az egész lakóközösségnek is meg kell tanulnia, ki kell formálnia a gyakorlati tapasztalatok alapján, menet közben. Miközben a közösségépítés alapjait jelentő, sokféle céllal kialakuló kis közösségek a „szabadság kis körei”, az egész önkormányzó közösségnek azt a nagy rendszert kell megtestesítenie, amelyben ezek a szabadságok érvényesülni tudnak, és kialakul az együttműködés az önkormányzati feladatok elvégzésében. Az egész település közösségi feladatainak ellátása sajátos felelősséggel jár, ezek átláthatósága és számonkérhetősége nem jön létre automatikusan a helyi közösség számára.

Sajnos a járvány miatt tisztán elveszítettünk egy negyedévet abban a közösségépítési folyamatban, amelyben a települési közmenedzsment kívánatos módszereit, kereteit és folyamatait akarjuk megteremteni. Ahogyan visszatérünk az egészséges nyilvánosság állapotához, azonnal folytatnunk kell a demokratikus együttműködés hatékony kereteinek alakítását. Sokat gondolkodunk a részvételen alapuló önkormányzásról, a lakosság bevonásának módjairól, lehetőségeiről. A közösségépítés oldaláról nézve ennek az alapja a tájékozódás-tájékoztatás igényének és felelős csatornáinak a megteremtése. Mindig visszatérünk a kommunikáció ügyéhez. Az önkormányzatunk természetesen kész arra, hogy létrehozza, működtesse a szükséges és korszerű közösségi kommunikáció csatornáit és eszközeit. Amiben viszont technikai és szakmai segítségre szorul, az a kommunikációs tartalmak folyamatos előállítása és a kommunikációs folyamatok összehangolása a bevonási lehetőségekkel.

Meggyőződésem, hogy a közösségi kommunikáció és bevonás a közfeladatok elvégzésébe egy nagyon igényes szakmai feladat. Megspórolhatatlan a helyzet és az adottságaink, felkészültségünk, morális állapotunk tudatos átgondolása, a lehetséges módszerek és megoldások megvitatása, színvonalas javaslatok megfogalmazása. Nem érdemes ezt az ügyet azzal elrontani, hogy nem közösségépítésként, hanem valamiféle számonkérésként fogjuk fel a kommunikációt. Ha valaki azt gondolja, hogy a tájékoztatás egyoldalú kötelezettsége a döntéshozóknak, ezzel arisztokratikus távolságot teremt a közösségen belül a tisztviselők és a tagok között. Az egyetlen helyes hozzáállás a tárgyszerűség, és annak tudatosítása, hogy az adott tárgy mindenkinek egyaránt fontos, és a feladat a lehetséges legjobb megoldások megtalálása. Az egyének persze szabadok, lehet ellenkezni, bírálni, nem venni részt, de illik tudatosítani ennek a hozzáállásnak a felelősségét.

A következő hónapok egyik szép feladata, hogy az önkormányzásunk fejlesztése érdekében előrelépjünk a közfeladatok elvégzése során megvalósítható közösségi bevonás módjainak kidolgozásában. Nem nulláról indulunk, vannak hivatalos módszertani kézikönyvek is a települési önkormányzatok számára, tehát vegyük csak elő a feladatot!

A szerző a Fenntartható fejlődés és településfejlesztési Bizottság külső tagja.

Fotók: Kádár Viktor

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2020/6. számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/