A 2097 Csoport Egyesület képviselőjelöltje
Szabó Alexandra
kommunikációs szakember, saját cégében dolgozik, 2 gyermek édesanyja
„Fontosnak tartom a testi és lelki egészséget, melynek érdekében például tovább bővíteném az Egészségház szolgáltatásait, hogy még szélesebb körű ellátást nyújthasson az itt élőknek. Szeretném elérni, hogy a falu biztosítani tudja az idősek számára a megfelelő ápolást és lelki törődést, hogy minél tovább aktív részesei
lehessenek közösségünknek.”
„Másként kellene tekinteni az önkormányzatiságra!”
– Szabó Alexandra a 2097 Csoport Egyesület képviselőjelöltje
44 éves vagyok, két gyermek édesanyja. Budapesten születtem, a III. kerületben nőttem fel. Igazi panellakó gyerek voltam, nagyon sok barátom volt ott a környéken, de gyerekkorom óta arra vágytam, hogy kertes házas környezetben éljek és ez hat éve megvalósult, azóta élünk Pilisborosjenőn. Nagyon sok barátom él itt és Ürömön is, ahol korábban 14 évig laktunk, és nekem ezek az emberi kapcsolatok a legfontosabbak.
ZSR: Megválasztásod esetén milyen képességeidet tudot majd kamatoztatni a képviselő-testületben?
SZA: Közgazdászként végeztem, nemzetközi kapcsolatok szakon. Projektmenedzserként dolgozom, így elég sok mindent tapasztaltam már, jól átlátom a feladatokat, és általában azt is tudom, hogy melyik feladatot kinek tudom delegálni, majd pedig képes vagyok az egészet összefogni. Azt hiszem, hogy ebben fogok tudni leginkább segíteni.
ZSR: Mivel foglalkoznál legszívesebben?
SZA: Nagyon érdekel és lelkesít az a gondolat, hogy a fiatal generáció és a szépkorúak között valamiféle kapcsolatot hozzunk létre, mert nagyon sokat tudnának adni egymásnak. Gyerekkoromban volt két idős barátnőm, a Pék néni és a Juli mama. Testvérek voltak és a velünk szemben lévő lakásban éltek. Imádtam őket, az ottani illatokat, az avas vaj szagát most is az orromban érzem. Mindig átjártam hozzájuk kemény cukorkát szopogatni és kártyázni. Persze voltak kislány barátnőim is, de azért szerettem velük lenni, mert az egyik nagymamám meghalt, a másik messze vidéken élt, tehát nem volt velük közvetlen kapcsolatom, így nekem ez a két néni volt a nagymamám. Sokan vannak olyan helyzetben, hogy a nagyszülők távol élnek a családtól, és így a gyerekek életéből kimarad ez a fajta kapcsolódás, pedig sokat számítana nekik. A terveim között szerepel tehát egy “Fogadj örökbe nagypapát, nagymamát!” program, ami jó lenne az időseknek és a szülőknek is, hiszen lenne hová néha átvinni a gyerekeket. Látok ebben lehetőséget, de majd meglátjuk, hogy mennyire nyitottak rá az emberek.
ZSR: Miért vállaltad a képviselőjelöltséget?
SZA: A képviselőjelöltséget elsősorban a családom, a gyerekeim miatt vállaltam. Szeretnék nekik példát mutatni, hogy igenis lehet tenni egy közösségért. Ezért is szoktam részt venni közösségi munkákban, szolgálatokban, hogy lássák, hogy az élet nem csak róluk szól, hanem van egy tágabb világunk is, a közösségünk, és hogy mennyi mindent tudnak tenni érte.
ZSR: Hogyan látod, melyek a legnagyobb kihívások a képviselő-testület előtt a következő ciklusban?
SZA: Alapvetően két óriási problémát látok az elkövetkezendő öt évben. Az egyik a pénz, hiszen egyre inkább szűkülnek az önkormányzatok lehetőségei. A másik probléma, hogy a Covid és talán a digitális világ miatt is eltávolodtak az emberek egymástól, és jó lenne egy kicsit újra közelebb kerülni egymáshoz, ismerkedni, közös programokban részt venni, egymást segíteni. Nem is problémák ezek, inkább kihívások.
Azt gondolom, hogy másként kellene tekinteni az önkormányzatiságra, hiszen a szóban magában is benne van, hogy önkormányzás, tehát hogy az életünket mi magunk tudjuk irányítani. Mindenki tisztában van vele, hogy az adók nagy része a központi költségvetésbe vándorol, ésa falu anyagi lehetőségei szűkösebbek, éppen ezért szeretném, ha az emberek magukévá tennék azt a gondolatot, hogy ne csak várják a megoldást, hanem ők maguk is tegyenek érte, vagy akár csak elindítsanak egy-egy folyamatot, már az is csodás lenne. Szeretném, ha az emberek egy kicsit más képet alakítanának ki magukban az önkormányzatiságról.