A legszebb konyhakertek Pilisborosjenőn

Pár hete összefutottam Csonka Írisszel, az önkormányzat munkatársával, aki lelkesen kapacitált, hogy nevezzek be a kis veteményesemmel a programba, amelyhez a falunk csatlakozott. Nem vagyok egy versenyzős alkat, de olyan meggyőzően beszélt, hogy beadtam a derekam. Ez a találkozás indított a cikk megírására.

Zsákfalvi Riporter: Írisz, neked miért volt fontos, hogy csatlakozzunk a programhoz?

Csonka Írisz: Tömöri Balázs küldte át a felhívást. Tudta, hogy kertészetet tanulok, és hogy ez nekem a szívügyem.

ZSR: Mekkora az érdeklődés?

CSI: Nem volt jelentkezési dömping. Talán kicsit idegen a „versenyzés” a kiskerteseinknek, és lehet, hogy ez a tavasz visszafogottabbá tett sokunkat. Az idei év a tapasztalatgyűjtésé. Jó lenne, ha jövőre mernének többen jelentkezni, hisz nem az a lényeg, hogy élére állított legyen a kert, hanem a veteményezés, termelés vonzóvá tétele, a jó példa terjedése, az egymástól tanulás, a közösségépítés.

ZSR: Hogyan zajlik maga a verseny?

CSI: Idén a karantén miatt csak egy szemle lesz, augusztus 15-i határidővel. Háromtagú zsűrivel járjuk majd a kerteket előre egyeztetett időpontban. A legszebb kertekről készült képeket küldjük az országos versenyre. Eredményhirdetést szeptember 26-án, a Majális és Szüret rendezvényen tartunk. A zsűri elnökének Dr. Rodics Katalint kértük fel, aki örömmel vállalta ezt a szerepkört.

Dr. Rodics Katalin országosan elismert környezetvédelmi szakember. Évtizedeket dolgozott az államigazgatásban, jelenleg pedig a Greenpeace-nél foglalkozik a mezőgazdaság környezeti hatásaival és az ökológiai gazdálkodás népszerűsítésével. Katalinnal videohívásban beszélgettem. A képernyőn keresztül is érzékelhető volt a budakeszi otthon meleg, vidéki hangulata, amit erősített az időnként harsányan közbekukorékoló kakas láthatatlan jelenléte.

Zsákfalvi Riporter: Katalin, Önnek miért fontos ez a kezdeményezés?

RK: Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a kisgazdálkodók, a helyi gazdálkodás több és jobb minőségű élelmet képes termelni, mint az ipari mezőgazdaság. Bizonyított, hogy ökológiai gazdálkodással 10–15 milliárd ember lenne táplálható. Nem igaz az a propaganda, hogy csak a nagyüzemi mezőgazdaság láthatja el az embereket, és ezért el kell viselnünk a vegyszeres termelést, sőt. A táplálékunkban megtalálható vegyszermaradványok bizonyítottan rákkeltőek, az ételallergiák, asztmák, Alzheimer-kór, Parkinson-kór egyértelmű összefüggéseket mutatnak elsősorban a rovarölő szerek maradványainak jelenlétével. Még a gyerekeink IQ-ját is erősen rontják ezek a szerek. Azért kezdtük el az Ökosmenza programunkat, hogy legalább a gyerekek kaphassanak egészséges ökotáplálékot.
Kiskertesnek lenni örömteli út. Változatosabb táplálkozást, gazdagabb ízvilágot hoz az életünkbe. Hatalmas öröm a saját magam által megtermelt zöldséget fogyasztani. Emellett a kiskert nemcsak hasznos, de gyönyörű is. Számomra az egyik legszebb növény a cseresznyefa. Fehéren virágzik, körüldongják a méhek, aztán levelet bont, majd piros termést hoz az ember és a madarak örömére. Egy teljes ökoszisztémának ad közben élőhelyet. A virágokkal tarkított veteményes pedig egyszerűen mesés szépségű!
Szabolcs megyében van egy kis kertem, szintén egy zsákfaluban. Elkezdtem ott szalmával mulcsozni, régi fajtákat termelni. A helyiek először megmosolyogtak, aztán csodájára jártak a hagymatermésemnek. Lehet, hogy holnap már a szomszédom is kipróbálja, arról nem is beszélve, hogy a kertészkedés az egyik legegészségesebb szabadidős tevékenység. Megnyugtat, ellazít, kikapcsol, oldja a stresszt.
Az élelmet termelő, zöldséget, gyümölcsöt ontó kiskertek valóban szívet melengető látványt nyújtanak nemcsak nekünk, hanem a hozzánk betérő vendégeknek, turistáknak is. Ha ezáltal egy kicsit is nő a helyi termelők száma, már sokat tettünk a magunk és a Földünk egészségéért.

Forrás: Greenpeace Facebook-oldal

Egyedül ugyanakkor ez az út is nehezebb. Hogyan kezdjek hozzá? Jönnek a tetvek, gombák, vándorpoloskák. Hol eső zúdul, hol aszály pusztít. Hogyan lehet egy kiskertben ökológiai termelést végezni? Ki tart meg, ha kudarcot kudarcra halmozok?

Szerencsére ebben sem kell magunkra maradnunk. Velünk vannak az idősebb generáció tagjai, akik még értenek a földhöz. Tudják, melyek a helyi, őshonos fajták, amelyek szeretik a pilisborosjenői adottságokat. Tudják, hogyan lehet a megfelelő növénytársításokkal egymást védő fajtákat ültetni.

Itt vannak velünk azok a helyi fiatalok is, akik értenek a gazdálkodáshoz. Akik azon túl, hogy szívesen tanítanak, vállalnak kiskerti munkákat, keresik a lehetőséget, hogy a nagyvárosi munkavállalás helyett itt, helyben teremthessenek a tudásukból megélhetést.

Amiben a közösségeink erősek tudnak lenni, az az egymástól tanulás, az összefogás. Szép példája ennek a közösségikert-kezdeményezés, vagy a Facebookon is megtalálható, Marton Gergő szakmai vezetésével működő Kertészeti Klub Csoport (Pbj Kertészkedjünk – a szerk.).

Szintén a helyi termékek fogyasztását segíti a sok éve működő, de a falu méretéhez képest icipici helyi termelői piac péntek délutánonként.

Tovább színesítik a lehetőségeket a különböző (bio)kosaras rendszerek, a VeddEgyütt dr. Csányi Márta gondozásában, vagy az egyéni kezdeményezésekből induló gyümölcsvásárok, mint a meggy- és a málnavásár (legutóbb Medvecki Réka és Morris Nóra szervezésében).

A jelenlegi szép példákban ott a nagyszerű lehetőség, hogy létrejöjjenek helyi gazdálkodási társulások, amelyek amellett, hogy megélhetést biztosítanak több itt élő embernek, a környezetünket is óvják, gyógyítják.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2020/6. számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/