Miért? Itt a faluban laknak szegények?

Adománygyűjtés Pilisborosjenőn

„Laknak, de mindenki próbál talpon maradni – sok esetben önerőből, vagy hitelből, lehetőleg külső segítség nélkül, hiszen ők is szeretnének emelt fővel élni, ne lássák rajtuk, hogy szükséget szenvednek. Nem mennek az önkormányzathoz segítségért, inkább felvesznek személyi kölcsönt, amiért aztán hetente kopogtatnak az ajtajukon… vagy BAR-listára kerülnek, és nem kaphatnak már hitelt. Néhányan a hivatalos leveleket nem tudják értelmezni, vagy megijednek tőle, és inkább eldugják, amivel tetézik a bajt. Segíteni nekik bizalmi kérdés, mint ahogy a hír is sokszor csak szájról szájra jut el, hogy valaki bajban van” – meséli Ludasi Éva, a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője.

Ludasi Éva

„Van, aki csak a reggeli kelésnél és az esti fürdésnél fűt be picit, napközben jó felöltözve, a dunyha alatt vészeli át a hideget; van, aki két magatehetetlen családtagját is ellátja; mások egyik napról a másikra elvesztették az állásukat, van, ahol mindkét szülő. Régóta járom a falut, sokszor megszólítanak az emberek, hogy »Te, itt van ez a néni…«. De Pilisborosjenőn nem szegénysor van, a szükséget az utcán járva nem látod. A maguk módján igyekeznek meghálálni is a szeretetet, egy szombat reggel kakaós kalácsot találtam a kerítésre felakasztva, nemrégiben pedig egy csokor rózsát.”

Az adománygyűjtésnek hagyománya van Pilisborosjenőn. A helyi jótékonysági bolt (a régi iskola földszintjén) ruha- és háztartási cikk kínálatával komoly segítség lehet a hétköznapokban. A helyi családsegítő közel húsz éve működik, így ruhaneműt, tartós élelmiszert már az elejétől fogva fogadott és osztott. Több civil egyén és szervezet nagyon komoly segítséget nyújt ezeknél a gyűjtéseknél: szervezésben, gyűjtésben, szállításban, osztásban. Az emberek nagylelkűen adakoztak, egészen a 2008-as gazdasági válságig, amikor drasztikusan visszaesett a biztonságérzet, és az adakozókedv azóta sem tért vissza. Karácsony környékén szívesebben adnak, de utána még ott az egész tél, vagy a húsvét, amely a drága fűtési szezon utáni háromnapos ünnep…

A vírushelyzet egészen egyedülálló és szívmelengető összefogást hozott Pilisborosjenőn. Logikusnak tűnt, hogy a járvány okozta szükség orvoslására a 2097 Egyesület által eredetileg karácsonyra létrehozott online adománygyűjtő felületet most ismét a jó ügy szolgálatába állítsuk. Meghirdettük a COVID–19-gyűjtést, és jó volt látni, ahogy hétről hétre érkezett a segítség, és hogy mindenki annyit ad, amennyit tud, ezer forinttól százezer forintig. Ennek köszönhetően már tizenharmadik hete vásárolunk be és töltjük fel a családsegítő élelmiszerraktárát, hogy a nehéz helyzetbe jutott családoknak, egyéneknek támogatást nyújtsunk.

Minden héten beszámoltunk a Falufórumon a vásárolt termékekről, amelyeket Éva segít szétosztani, de a szállításban, bevásárlásban, behordásban és az informatikai háttérben, illetve a kapcsolódó könyvelésben több önkéntes is a segítségünkre van. Hetente összeírjuk a listát, mire van szükség, mit kerestek, mi fogyott el. Hamar világossá vált, hogy a szokásos száraz élelmiszereken túl húst és tejtermékeket is kell vennünk, mert szükség van rá. Szerencsére a családsegítő hűtője viszonylag nagy. Aztán felbukkant egy fiatal vállalkozó, aki felajánlott több száz tojást a rászorulóknak – nagyon megható volt, ő azóta is rendszeresen hoz. Most, hogy az élet lassan visszaáll és az adománypénzeket is lassan feléljük, az a kérdés, hogy hogyan tovább. Egyelőre havi kampányban gondolkodunk, mert ha mindenki csak egy-két ezer forintot szánna erre havonta a feleslegéből, már megbízhatóan létre tudnánk hozni egy helyi élelmiszerbankot.

Szóval, hogy laknak-e közöttünk rászorulók? “Menjetek fel a hegyre télen, és nézzetek le a falura, hogy hány kémény füstöl” – mondja Éva. – Nem minden kémény füstöl. Ahol nem fűtenek, ott most inkább ételt vagy gyógyszert vettek abból a kevésből.

Fotó: Kádár Viktor

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2020/5. számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/