Élőben is beszólnál?

Az on-line beszélgetések lelki hátteréről

Mitől jelenik meg az a szembeötlő különbség, hogy a faluban járva-kelve rendszeresen kedvességet, figyelmességet, segíteni akarást, megosztást, humort, jó beszélgetéseket vihet haza az ember, míg a falufórumok különböző formáit használva, a sok segítő, kíváncsiskodó, informáló bejegyzés mellett igen dühös, lehurrogó, cinikus, megalázó, szánakozó bejegyzéseket olvashatunk akár napi szinten is?

A történetek megosztása, mesélése egyenlő az emberiség születésével. Mindig is megosztottuk történeteinket, egyrészt azért, hogy megkönnyebbüljünk, tapasztalatokat cseréljünk, másrészt azért, hogy kapcsolódjunk, egymásra hangolódjunk, felfejtsük mi jár a másik fejében, mi a szándéka. A beszéddel érzelmeket, nézőpontokat osztunk meg. A beszéden keresztül létrehozhatunk akár új valóságokat is, pl. ígérünk valamit, esküszünk valamire, vagy csak elítélünk valamit vagy valakit. Szintén ősrégi, hogy a beszélgetés során legtöbbször mások vagy saját magunk viselkedésével foglalkozunk és azt írjuk körbe. Az emberi beszéd a viselkedés sajátos formája és elválaszthatatlan a megszólaló személyiségétől. Ha valakinek hallgatjuk a beszédét, akkor képet alkotunk arról, hogy  milyen viselkedésekből, érzelmekből, tapasztalatokból tevődik össze a személyisége. 

A Falufórum on-line terében is hasonlóan tudunk mozogni és rá tudunk nézni egyes posztolók bejegyzéseire. Ha elolvassuk ezeket a bejegyzéseket, következtethetünk arra, hogy milyen viselkedés, érzelemvilág is van maga a szöveg mögött. Ha azt olvassuk, hogy egy falulakó szívesen szétosztaná a megmaradt virágpalántáit, akkor gondolhatunk arra, hogy az illető szeret kertészkedni, épp a minap aktívan tette ezt, sajnálja csak úgy a kukába dobni a palántákat, esetleg a felkínálással kertészeti tanácsokat szeretne megosztani, új ismeretségeket gyarapítani vagy csak egyszerűen altruista és szereti az embereket, szeret adni. 

Ha valaki azt az információt osztja meg velünk, hogy aggasztják a gyorsan közlekedő autók a faluban vagy a szabadon kószáló kutyák, róla feltételezhetjük, hogy aktívan közlekedik a falu utcáin, jelen van a falu életében, használja az érzékszerveit, aggódik a falu rossz irányú fejlődéséért, esetleg félt valakit a családjából vagy magát, magas erkölcsi normákkal bír, szereti, ha kontroll alatt vannak a dolgok. Ha e bejegyzés apropóján aztán érkezik egy nagyon agresszív, sértő beszólás, akkor érzékelhetjük az illető dühösségét és tapasztaljuk, hogy az ő nyelvezetének a hátterében már nem a kapcsolódás, a rend fenntartása a cél, hanem a hatalom gyakorlása. 

Ez a fajta nyelvi indulat mindig az ínségből fakad. Feltételezhetjük, hogy ennek az embernek nincsenek igazi társas kapcsolatai. Az instabil önképét próbálja leplezni a sértő beszéddel és ezáltal legalább néhány pillanatra dominánsabbnak mutatkozni. Tehát a saját stabilitását csak a másik kárára tudja visszaszerezni. Semmi másról nincs szó, mint bizalmi, biztonsági ínségből származó önvédelemről. 

Ha valakinek nincs elegendő önismerete, könnyen megtörténhet, hogy másokat okol saját instabilitásáért és kirekesztettségéért, és ezáltal úgy kezd el kommunikálni, hogy büntet, megaláz, fájdalmat, érzelmi károkat okoz a másik emberben. 

Új jelenségről van-e szó? Maga a jelenség mennyire mutat felívelést a járványhelyzettel?

Amióta vannak on-line fórumok, azóta vannak durva, nem oda illő bejegyzések is. Persze az on-line világ hódításával egyre több ember használja ezeket a fórumokat, így eltérő személyiségű emberek csatlakoznak és nyilvánulnak meg az oldalakon. A járványhelyzettel a bezártság, a veszteségek tovább növelték a belső bizonytalanságot és azt is, hogy az off-line teret felváltotta az on-line tér mindenféle formája. Az emberek bent vannak a lakásban és a stabilitásuk elvesztését kivetítik a megszólalásukban. Jelentős agresszió van így jelen mind a Falufórum portáljain, mind a világ más fórumain is. 

A düh is emberemlékezet óta hozzátartozik az ember személyiségéhez. Nem mindegy, hogy az ember megtanulta-e kezelni saját pusztító hajlamait, szembe tud-e nézni saját irigységével, kapzsiságával, félelmeivel, a változástól való aggályoskodásával, sőt mások gyűlöletével vagy pedig nem. 

Vannak emberek, akik érzelmileg kompetensebbek és jobban képesek megérteni másokat, át tudják érezni a másik érzelmi állapotát és saját érzelmeiket is meg tudják fogalmazni. Vannak az érzelmileg inkompetens személyek, akik nem törődnek mások érzelmeivel, hanem az on-line fórumot a düh kiadására, saját maguk stabilizálására használják. 

A fentiek olvasatában feltevődik a kérdés: mit kezdjünk ezekkel a hozzászólókkal? Hogyan védjük meg magunkat, saját integritásunkat? 

Fontos tudni, hogy a dühre való dühös reakció csak olaj a tűzre. A dühös megszólaló életében végre történik valami, hatalmasnak érzi magát, főleg azáltal, hogy a másik ember reagált (akár kedveset is). Fontos szétválasztani, kiből is ered a düh? Egyszóval az agresszív, mocskos nyelvezetet figyelmen kívül kell hagyni! Le kell magunkról választani! Tudni kell, hogy ez nem rólunk szól, nem is nekünk szól!

A cél mindenképpen az együttműködés, rugalmas gondolkodás, kulturált nyelvezet használata, mert azon kívül, hogy hatékonnyá teszi a falu élhetőségét, még növeli az egyéni biztonságérzetet is, és eljuttat bennünket az életörömökhöz. 

Külön említést érdemelnek azok a posztok, melyek a jó példákat jelenítik meg, javaslatokkal szolgálnak egy adott problémára, figyelembe veszik mások érzéseit, tudatában vannak a sajátjuknak. Fontos együtt gondolkodni és megoldásokat keresni. 

Végszóként álljon itt néhány vezérfonal, azzal kapcsolatban, hogyan lehetne a legegészségesebben, leghasznosabban használni a falu fórumait. 

• Tisztázzuk magunkban, mire való számunkra a fórum és annak megfelelően hitelesen legyünk jelen!
• Fontos a problémákról beszélni, törekedni a fejlődésre, de nem mindegy, hogy melyik problémát milyen fórumra és milyen modorban tárom a falutársaim elé (valamit hivatalosan érdemes benyújtani, felvetni, valamit érdemes élőben megbeszélni…)
• Fektessünk hangsúlyt a jó, előre vivő példákra. Olyat is lehet posztolni, hogy valaki éppen segít valakinek, megtanult valami újat és azt elérhetővé teszi másoknak is.
• Minden problémánál a megoldások keresése, az önerősítés, a kreatív gondolkodás, a rugalmasság nagyon hasznos, ezekre gondoljunk.
• Legyünk tisztában, hogy a bántó nyelvi megnyilvánulás milyen célt szolgál, milyen önképet takar a háttérben.
• Keressünk a falunkban példákat arra, ami jól működik, ami tetszik nekünk és osszuk meg ezt másokkal is!
• Képzeljük el, ha élőben, szemtől szemben mondanánk ezt el ugyanígy, vajon hogyan éreznénk magunkat, megtennénk-e, lenne-e hatása, értelme? Játsszunk el minél többször ezzel a gondolattal!

Válaszolva  a cikk elején feltett kérdésre: az on-line tér biztonságosabb talaj a rosszra, kevesebb felelősséggel, szégyenérzettel jár, és olyanok is használják, akik a mindennapi élő szituációkban magabiztosságuk hiányában nem mernek véleményt nyilvánítani vagy nem tanultak meg konstruktív módon nyilatkozni.

Álljon most gondolatébresztőnek itt egy arab mese: 

Egy csepp méz (Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi)

Egyszer egy vadász vadászott a pusztaságban, s egy napon betévedt egy hegyi barlangba. Talált benne egy üreget, mely tele volt pálmamézzel. Összekotort valamennyit egy tömlőbe, mely éppen nála volt, vállára vette, és bement vele a városba. Vele ment a vadászkutyája is, ki igen kedves volt a szívének. Megállt a férfi egy olajárus boltjánál, felkínálta neki a mézet, s az meg is akarta venni. A vadász kinyitotta a tömlőt, elővette a mézet, hogy a kereskedő megnézhesse, de lecsöppentett belőle egy cseppet. A legyek rögtön rágyűltek, azokra meg lecsapott egy madár. Az olajárusnak volt egy macskája, az lecsapott a madárra. Meglátta ezt a vadász kutyája, lecsapott a macskára és megölte. Volt az olajárusnak egy faluja, s a vadásznak egy másik faluja; a két falu népe ezt meghallván, fegyvert ragadott, dühödten egymásnak esett, összecsapott a két csatasor, suhogtak a kardok, mígnem meghalt közülük tengernyi nép, hogy mennyi, nem tudja senki sem.

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2022/1 számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/