Tükrök 5 perc múlva jön a busz. Azt pont elérem. A család Szentendrén, én elvileg itthon tanulok, de nem jut semmi az eszembe, se a tananyag, se semmi más. Felkapom a táskám a tanulnivalókkal. Lerohanok, hangosan köszönök utólag realizálva, hogy nincs is kinek. A buszon jövök rá, hogy szomorú vagyok, [...]
Esőcseppek az aszfalton, a felhős égbolt mögül kikukucskáló naplemente, mintha nem szeretné, hogy meglássák, mintha szégyelné magát. Nagymamámmal sétálunk, néha elkezdünk valami olyasmiről beszélgetni, mint például, hogy milyen jó, hogy már kivirágzott az aranyeső. Az Örs vezér tere és a Pillangó utca közti megállót mindig sétálva tesszük meg, ez nálunk hagyomány, ugyanúgy, mint az, hogy ha elhaladunk a Dédpapám lakása előtt (ami az út felénél van kb.), akkor köszönünk a lassan négy éve halott Dédpapámnak: "-Szia Dédpapa!"
