Legyünk-e borosjenői Nők Lapja?

Elindult a Zsákfalvi Műhely

Harmincan vettük rá magunkat, hogy a hőségben tanulni kezdjünk akkor, amikor a helyszín előtt, az utcán – épp arra elhaladó – oldtimer csodákban gyönyörködhettünk volna. De úgy belelendültünk, hogy a levezetésnek szánt ismerkedős eszem-iszom és – szigorúan csak 10-ig tervezett – tánc teljesen elmaradt. Ezen majd legközelebb javítani szükséges.

Hisz bevezető előadásomban éppen arról próbáltam mesélni, hogy az önkéntes közös tanulás, a tanulókörök nemcsak a tudásmegosztásról, hanem a közösség építéséről, a barátkozásról is szólnak. Mint ahogy a civil/önkéntes/közösségi lapkészítés is, pláne ha helyi médiumról van szó.

A részvétel és megosztás kultúrájára törekszünk; ezt jól kifejezte a helyszín is. A Mandelbrot ingyen bocsátja rendelkezésre hátsó udvarát közösségi rendezvényekhez, és előadóink is komolyan vették a felkérést. Előadásaik egyszerre voltak informatívak és színesek, saját – nagyon nem humán – családtagjaim is ott ragadtak, pedig nem tervezték. Kádár Viktor az interjú és riport közti különbséget érttette meg velünk, és hogy mi kell egy jó riporthoz. Biztos vagyok benne, hogy jó páran szerelmesedtünk bele ebbe az időigényes műfajba. Raffai Feri csak fokozta az izgalmakat, ajánlott újságokat, amelyekben jó riportokat lehet olvasni, és beszélt arról, hogy ezeknek a felépítésére mi szokott jellemző lenni. Ezen a ponton a résztvevő megfogadta magában, hogy többet fog olvasni. Akkor is, ha pont az újság miatt szokott le róla, mert az minden szabadidejét felemészti. Máté Krisztát hallgatva egyrészt megnyugodtam, hogy nem hiába akarom a portréit mindig, mert hát más lap is így van vele. Faggattuk a titkáról, ami azért nehéz, mert végtelenül egyszerű: kíváncsinak lenni a másik emberre.

Utólag tán azt gondolom, hogy ezen a ponton lehetett volna lazább programra váltani, de a szünet után visszaültünk. És nem volt haszontalan. Többen ugyanis amiatt aggódtak, hogy helyi Nők Lapjává válik a lapunk, ha a súlyos témákat a Hírmondó kommunikálja. Érdekes felvetés, már bennem is felmerült. A Nők Lapja amúgy nagyon jó lap. Rengeteg érték van benne, segít értelmesen élni, és szemléletet is formál. Néha egyegy fajsúlyosabb témának is utánajár. Mint ahogy mi is szeretnénk a lakók szemszögéből is megmutatni az önkormányzati történéseket. Más szemszögből mélyítve ugyanazt a témát. Ez utóbbihoz hiányoznak még a szabad kapacitással rendelkező újságírók (önkormányozni mentek és/vagy Hírmondót írnak), de szándékunkban áll. Addig is igyekszünk helyet adni eltérő véleményeknek (lásd Waldorf-vita télen), szakértőktől kérünk tanácsadó cikkeket (jelen számunkban hárman is vannak), jó gyakorlatok bemutatásával pedig szeretnénk elérni, hogy egyre több tudatos falulakó legyen. Közösségépítő szándékunk is, reméljük, lassan eléri célját, és szóba állnak velünk a helyi másképp gondolkodók, és átjárhatóvá válnak színtereink. Felmerült az is, hogy a Zsákfalvi névvel nem tudnak azonosulni a külső településrészen lakók, és egy bevonó alcím segíthetne ezen. Mert ez fontos célja egy közösségi lapnak. Ehhez mi, újságkészítők folytatjuk az önmagunkba nézést és a közös tanulást a rendszeres Műhelyeken. Következő alkalom: augusztus 29.

Fotók: Kádár Viktor

A fenti cikk a Zsákfalvi Riporter 2020/6. számában jelent meg.

A teljes kiadvány letölthető innen: https://2097.hu/zsakfalvi/