A 2097 Csoport Egyesület képviselőjelöltje: Antonovits Bence Dániel2019-10-08T13:38:34+02:00

A 2097 Csoport Egyesület képviselőjelöltje

Antonovits Bence Dániel

Antonovits Bence Dániel

1992-es születésemtől 2014-ig folyamatosan Pilisborosjenőn, majd 2016-ig fél lábbal a faluban, fél lábbal Gödöllőn és Budapesten éltem, amikor is a szakmám külföldre szólított. Bárhol is laktam azonban hosszabb-rövidebb ideig, mindig Pilisborosjenő volt az a hely, amit otthonomnak tekintettem. Idén jutottam oda, hogy végre hazaköltözöm szeretett falumba.

Agrármérnökként végeztem Gödöllőn, ahol a high-tech mezőgazdaságra, ipari rovartenyésztésre specializálódtam, s 2016 óta a szakmában kutató-fejlesztőként dolgozom Nyugat-Európában. A munkámon túl fennmaradó időmet a népzene és néptánc iránti hódolatom, valamint civil szervezeti munkák töltik ki.

2017-ben azért csatlakoztam az éppen formálódó 2097 Csoport Egyesülethez, mert egy olyan közösség alakult ki, mely példamutató nyitottsága mellett precíz szakmai alapokon, hosszú távon gondolkodik a falu jövőjéről. Képviselőként ebben a szellemiségben szeretném a faluközösséget szolgálni.

A Zsákfalvi Riporter interjúja Bencével

„Higgadtnak maradni, amikor a szemedbe köpnek”

ZSR: Születésed óta itt élsz?
AB: 1992-ben a kórházból ide hoztak haza, itt nőttem fel, itt játszottam a borosjenői erdőkben, itt rohangáltam lepkék után a réteken. Nagyon sokat voltam a természetben, ma is leginkább ez köt a faluhoz.

ZSR: Mondják, hogy még az iskolából is lógtál emiatt.
AB: Édesapám a Természettudományi Múzeumban dolgozott, kisgyermekkorom óta jártam vele az erdőket. Az egyik első emlékem, hogy denevéreket gyűrűzünk egy barlangnál. Csapdáztunk, jelöltünk, mértünk, és valóban, már alsóban azért hiányoztam időnként, mert a pilisi patakokban vízmintákat vettünk és rákokat gyűjtöttünk.

ZSR: Ma is sokat vagy kint?
AB: Sajnos nem annyit, mint szeretnék. Megyek, amikor tudok, a Cserhátot például minden évben lejárjuk a srácokkal. A hegy- és sziklamászásra, terepi biciklizésre és hasonlókra a munka miatt már nem nagyon van időm, ahogyan néptáncra és népzenére sem annyi, amennyit szeretnék.

ZSR: A természetszeretet határozta meg pályaválasztásodat is?
AB: Erdész akartam lenni, de aztán az állattenyésztés felé fordultam, amiben nagy szerepe volt apai nagyapám, Antonovits Dániel szellemi örökségének. Ő lovakkal foglalkozott, több nagy ménessel is dolgozott.
Itthon azonban ez nagyon nehéz; igaz a vicc, amelyben azt kérdezik, hogyan tudsz milliomos lenni lóból – úgy, ha milliárdosként kezded el.
Így a Gödöllői Egyetemen az alapszakon juhokkal kezdtem foglalkozni, mert a juhtenyésztésben van meg még leginkább az a bio-őshonos-rideg-extenzív vonal, amelyet a természetszeretetem miatt mindig is vittem. Persze csapódott hozzá némi parasztromantika, a juhásznak jól van dolga meg ilyesmi.

ZSR: Hogyan jutottál el innen a tücskökhöz?
AB: Először egy dokumentumfilmben láttam, hogy a rovartenyésztés egy fenntartható fehérjeágazat. A mesterszakra már azért jelentkeztem, hogy ipari rovartenyésztést tanulhassak, ám azzal szembesültem, hogy az egyetemen ezt nem akarják engedélyezni. Azt mondták, válasszak olyan témát, amelyben valós problémákra keresem a választ.

ZSR: Miért, a globális fehérjehiány az egyetem szerint nem valós probléma?
AB: Hosszas, egészen a rektorig ívelő levelezés és vita után végül megkaptam az engedélyt, de akkor már tudtam, hogy itthon az emberi fogyasztásra szánt rovarok tenyésztésének egyszerűen még nincs szakértője. Külföldre kellett mennem: Hollandiában, majd Belgiumban tanultam ki ezt a mesterséget.

ZSR: Muszáj megvilágítanod, mi ennek a lényege.
AB: Rendben. Mindenki tudja, hallott már róla, hogy a világ húsfogyasztása rohamosan nő, ami nem fenntartható: egyszerűen nem lehet ennyi állatot tenyészteni. Egy legeltetett szarvasmarhának 10-15 kilogramm füvet kell megennie ahhoz, hogy egy kilogrammnyi élő tömeget létrehozzon. Sertéseknél ez az arány 3:1, a genetikailag csúcsra járatott csirkéknél 2:1 körüli. Rovaroknál – én tücskökkel foglalkozom – el lehet érni az 1,5:1-es arányt, de Belgiumban én mértem jobbat is. Ráadásul a legtöbb rovarnak minden része felhasználható, míg a többi állatnál az élő tömegnek nagyjából fele nem. A rovarok fehérjetartalma akár 50–80% is lehet, jelenleg talán ez a leginkább fenntartható állati fehérjeforrás. A tenyésztés során sokkal kevesebb vízre és helyre van szükség, ez is csökkenti az ökológiai lábnyomot.

ZSR: Ez rendben van, de én nem szeretnék rovarokat enni, undorodom a gondolattól is.
AB: Ez természetes. Sokan nem képesek leküzdeni azt a pszichológiai gátat, amelynek a letális undor az alapja. De megennél-e például olyan hamburgert, amelyben a húspogácsa porrá őrölt rovarokból készült? Ez egy nagyon semleges, jól ízesíthető alapanyag.

ZSR: Vennék egy nagy levegőt, és a fenntarthatóság jegyében biztosan kipróbálnám. Itthon hol lehet kapni ilyet?
AB: Egyelőre sehol, mert nálunk ez még a tiltott kategóriába tartozik. De ez még Nyugaton sem elterjedt, és egyelőre drága is, a prémium minőségű húsokhoz hasonló a rovarok ára. Az élelmiszerrovar-tenyésztés mellett a másik fontos irány a takarmányozás. Az állatok etetésében használt halliszt ugyanis egyre silányabb és drágább, a tengerekben egyre kevesebb a hal. A szójaliszttel meg az a probléma, hogy nem etethető korlátlanul, és nagy az importfüggőség. Ezért felértékelődőben vannak a rovarokból készült takarmányok. Külföldön megtanultam, hogyan kell takarmányt készíteni rovarokból. Hollandiában az elméleti alapokat sajátítottam el, Belgiumban pedig egy tücsökfarmra mentem, egy 3 tonna/hó kapacitású gyárba, ahol a kutatás mellett tenyésztésvezetőként is dolgoztam. Ezt a tudást használom most projektvezetőként egy hazai cégnél, és megkezdtem a témában a PhD-tanulmányaimat is.

ZSR: Bár nagyon érdekes a téma, sajnos most ugranunk kell a tücsköktől, mert a Zsákfalvinak nem ez a fő profilja. Térjünk vissza a természetszeretetedre: nyilvánvalóan ebből ered a természet- és környezetvédelmi elhivatottságod is.
AB: Emlékszem, gyerekként mennyire elkeserített és feldühített, amikor az erdőt járva láttam a rengeteg szemetet. Már kiskoromban csatlakoztam a szemétszedő akciókhoz, aztán gimnazistaként én szerveztem újjá a faluban ezt a tevékenységet. Ehhez Paksi Imrétől és Küller Jánostól is minden segítséget megkaptam, az önkormányzat mindig partner volt, Trunk Zsolt pedig ingyen adta a konténereket.

ZSR: Később ennél keményebb dolgokat is tettél a környezetvédelem jegyében; sokan vakmerő Greenpeace-aktivistaként ismernek.
AB: 2010-ben, 17 évesen csatlakoztam a Greenpeace-hez. Igen, ha nagyon keresel a neten, találsz olyan videót, ahol pórázon vezetnek be egy idegen ország bíróságára. Sokat mozogtam nemzetközi akciókban, főleg klímavédelemben: több erőműkéményt, olajfinomítót megmásztam. Volt, amikor blokkoltunk, tehát a működést akartuk megzavarni, volt, amikor a figyelmet akartuk felhívni valamire, és festettünk, molinót feszítettünk ki, üzenetet vetítettünk. A számunkra szinte mindig kedvező bírósági ítéletek után azt éreztem: vannak olyan célok, amelyekért sok határt kell átlépni, de végül győz az igazság.

ZSR: A legtöbben csak ezeket a látványos és veszélyes akciókat látják a Greenpeaceből.
AB: Most a lényegre tapintottál: a Greenpeace soha nem így kezdi a projektjeit, ez csak a jéghegy csúcsa. Az első lépés mindig egy sok munkával, kutatással létrehozott, szakmai alapokon álló javaslat, amit eljutattunk az adott céghez vagy szervezethez, és megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy változtassanak. Ha ez sokadszorra sem sikerül, akkor jönnek az ilyen akciók.

ZSR: Mondj egy egyszerűbb példát a klímavédelemnél.
AB: Egy túrafelszereléseket gyártó külföldi céget kerestünk meg, arra kérve őket, hogy cseréljék le az impregnálószerüket, mert az bizonyíthatóan nagyon szennyezi a környezetet, sőt az emberi egészségre is veszélyes. Ezt több más cég már megtette. Nagyon sokáig válaszra sem méltattak bennünket, de aztán egy akció után egy csapásra megváltozott a helyzet. Sajnos ilyenkor ezt kell csinálni. Ám ez még mindig felszínes kép a Greenpeace-ről. Kevesen tudják például, hogy rengeteg oktatási programunk, kiadványunk van. Én is részt vettem az agrárkampányban, a gazdákat kerestük fel az ország minden szegletében, és azt próbáltuk nekik elmagyarázni, hogyan tehetik fenntarthatóbbá, környezetkímélőbbé a termelésüket. Itt dolgoztam először Tömöri Balázs közvetlen munkatársaként.

ZSR: Ez mikor történt, mióta ismered Balázst?
AB: 2015-től voltam az asszisztense. Tudni kell, hogy Balázs a magyar környezetvédelem ikonikus alakja. Amikor a Zengőt védték, az újságok címlapjára került, de kevesen tudják például, hogy az első önkéntesek között érkezett Kolontárra a vörösiszap-katasztrófa idején. Az egyik legkeményebben dolgozó ember, akit valaha ismertem. Ő az az ember, aki igazán hisz a dolgokban.

ZSR: Hogyan tudnád a környezetvédelemben szerzett tapasztalataidat a falu természeti értékeinek megőrzésében kamatoztatni?
AB: A környezetvédelemért, a fenntarthatóságért itt helyben is nagyon sokat akarunk tenni. Én Pilisborosjenő miatt jöttem haza. Meg kell találni, ki kell dolgozni a falu fenntartható profilját, meg kell őrizni a falu körüli természeti értékeket. Csak egy példa, a hulladéktémánál maradva: ez a falu eltartana egy zöldhulladék-feldolgozót, amely komposztot gyártana. Ezzel helyben zárnánk egy hulladékláncot, és a településen maradna a rendkívül értékes biomassza, amivel a talajt lehetne javítani. A szelektív gyűjtést is hatékonyabbá, szervezetté kellene tenni. Nagyon fontos például, hogy évente legalább egyszer helyben le lehessen adni a veszélyes hulladékot: üres festékesdobozokat, lejárt vegyszereket.

ZSR: Mivel tudnád megnyugtatni azokat, akik a fentiek ellenére is tartanak még a greenpeace-es filozófiától?
AB: A legfontosabb, amit ott megtanultam, a hatékony párbeszéd. Hogyan maradjunk higgadtak akkor is, amikor megaláznak, amikor a szemedbe köpnek, amikor azt mondják, hogy kölykök vagytok, nem értetek hozzá. Hogyan intézhetünk el valamit a legnagyobb nyitottsággal, megértéssel, erőszakmentesen. Szerintem ez egy olyan szemlélet, ami nagyon sokat segítene például abban is, hogy a faluban lévő konfliktusokat rendezzük.

ZSR: Lehet, hogy a fiatalságod a képviselői jelölésednél is előjön majd kritikaként. Nem tartasz ettől?
AB: Nem félek, mert én mindig megfogtam a munkát. Ha kellett, takarítottam, ha kellett, szórólapoztam, ha kellett, a gyárban dolgoztam. Ha valamit szerettem volna, akkor azért kitartóan kellett dolgoznom.

ZSR: Igen, sokakban az a kép él rólad, hogy nagyon kitartó, határozott, célratörő vagy. Kritikaként felmerül, hogy néha túlságosan is.
AB: Igen, én is tudom, és dolgozom rajta. Ez valószínűleg abból fakad, hogy önmagammal szemben nagyon magas igényeket támasztok, mindent beleteszek egy-egy munkába, és ezt hajlamos vagyok másoktól is elvárni. El kell fogadnom, hogy másnak máshol van a limit. Az viszont a mai napig nagyon felbosszant, ha azt látom, hogy valaki igénytelen munkát végez.
ZSR: Te vezeted a 2097 Csoport Egyesület kampányát, és ti nem szálltatok be a sárdobálásba. Pedig már rendesen támadnak benneteket, ami azt jelzi, hogy számolnak ezzel az erővel.
AB: Létrehoztunk egy etikai kódexet, amelynek legfontosabb eleme, hogy nem folytatunk negatív kampányt. Pedig lehetne mit mutogatni ebben a faluban, nagyon könnyen találnánk súlyos hibákat. A mi hozzáállásunk azonban az, hogy emelkedjünk felül a konfliktusokon, és a feladatokat nézzük, illetve a lakossággal való egyeztetések alapján a megoldásokat keressük. Augusztus 26-a után, az ajánlásgyűjtés megkezdésekor mindenkit személyesen is felkeresünk. Addig is azt kérem, hogy ajánlják a szomszédoknak, ismerősöknek a Zsákfalvi Riportert és a 2097.hu/valasztas oldalt!

Bence írásai

142019 06

Volt víz nincs víz…

By |2019. 06. 14.|Településfejlesztés|

Épphogy elkezdődött a nyár, s eljöttek az első hőségnapok, máris ellátási zavar jelentkezik a vezetékes ivóvízellátásban, s a szolgáltató DMRV Zrt. I fokozatú vízkorlátozást kénytelen előírni. A probléma egy általunk megkérdezett szakértő szerint néhány éve kezdett rendszeressé válni, jellemzően azokban a régiókban, ahol az utóbbi években intenzíven nőtt a lakóházak száma anélkül, hogy a közmű kapacitások növekedése ezzel lépést tartott volna.

102018 12

Pilisborosjenő értékei a pilisborosjenőiek szerint

By |2018. 12. 10.|Településfejlesztés, Településfejlesztési koncepció|

A kérdőív és a műhelymunkák eredményeinek kiértékelése közben számos gondolat merült fel bennem, amelyeket egy cikksorozat formájában szeretnék megosztani Önökkel/Veletek, nem utolsósorban azzal a céllal, hogy beszélgessünk, akár vitatkozzunk ezekről, bízva abban, hogy ez is hozzájárul a közös munka megalapozásához.

272018 10

Felhívás Pilisborosjenő fiataljaihoz

By |2018. 10. 27.|Felhívás, Településfejlesztési koncepció|

Másfél éve a HÉSZ vita fellángolásakor egybehangzóan fejeztük ki véleményünket és akaratunkat a falu jövőjét illetően, mostanra pedig eljött a cselekvés ideje! 2017 tavaszán megfogalmaztuk, hogy egy falusias hangulatú, csendes, jó infrastruktúrával rendelkező, természettel körülvett, sportolási lehetőségekkel bővített, fejlett iskolával rendelkező, jelenlegi méretét megtartó Pilisborosjenőt szeretnénk, melynek elkerülhetetlen építkezéssel járó beruházásai Üröm-Budapest irányába valósulnak meg, a jelenlegi természeti területek érintetlenül hagyása mellett.

152017 06

Pilisborosjenő 2050 – Küller János jövőképe

By |2017. 06. 15.|Helyi Építési Szabályzat, Településfejlesztési koncepció|

Küller János nem hogy a fiatalok, de a falu teljes lakosságának véleményét sem hajlandó figyelembe venni. A problémák megoldása meghaladja képességeit, a felajánlott segítséggel azonban nem akar élni. Ez derült ki a tegnapi „fórumból”. A HÉSZ tervezet, Polgármester Úr szerint egy sebesen rohanó, megállíthatatlan vonat. Tovább gondolva ezt a szóképet, ijesztő jövő fenyeget, ez a fékezhetetlen masina előbb utóbb ugyanis becsapódik valahová, s hogy ez mekkora kárt okoz majd, azt felbecsülni is nehéz.

122017 06

Pilisborosjenő 2050 – A fiatalság jövőképe egyeztető fórum

By |2017. 06. 12.|Helyi Építési Szabályzat, Településfejlesztési koncepció|

Pilisborosjenő 2050 - A fiatalság jövőképe egyeztető fórum Küller János Polgármester Úr úgy döntött, figyelembe veszi a fiatalok akaratát, és annak érdekében, hogy ez a Helyi Építési Szabályzatba beépíthető legyen, egyeztető fórumra [...]

192017 05

Levél Küller János polgármester és a képviselőtestület részére

By |2017. 05. 19.|Vélemény|

"Másodszor arra kérem Önöket, hogy lépjenek túl azon a tévképzeten, hogy a fejlődés és a növekedés, illetve, hogy a fejlesztés és a beépítés ugyan azt jelenti. Ez utóbbi hibás kiindulópontra tudom ugyanis visszavezetni azt, hogy az új HÉSZ településrendezés, fenntartható településfejlesztés helyett egy településbővítési terv. Ezen túlmenően nem rejtett célja kis falunk elvárosiasítása."

Hozzászólások

Go to Top