Négyszemközt Istennel

Nem örülök neki, hogy az elmúlt hetek eseményei arra késztetnek, hogy szélesebb körben feltárjam azokat az érzelmeket, amik Pilisborosjenőhöz fűznek. Szívesebben maradnék ezekkel szemérmesen a háttérben. Szerelmes vonzalmunkkal sem szoktunk kérkedni. De mit tehetek, ha a hallgatás éppen szerelmem tárgyát veszélyezteti?

Megszégyenítve érzem magam, hogy pőrére kell vetkőzzek, bosszant, hogy a sok „józan megfontolás” szemszögéből nézve patetikus maszlag formájában fogom kifejezni magam. Túlteszem magam rajta. Az életben alkalmasint igenis helye van a pátosznak. Kimondom hát: engem nem az „eigene vier Wände”, a saját kis lakom köt ide, még csak nem is a sváb felem számára nosztalgikus levegő, hanem az, amit itt minden portához hozzá adnak, legyen az egykori nyári konyha vagy kivagyi palotácska.

A kert meghosszabbításaként az érintetlen természet. Méghozzá micsoda természet. Mintha boldog mohósággal válogatta volna össze valaki a szebbnél szebb részleteket. Amikkel nem lehet betelni, látni kell csikorgó fagyos éjjelen, szitáló ködben, hajnali párában, a lemenő nap fényében. Ahova ha kisétálok, csak a madár szárnyának berregését hallom és azonmód kettesben maradok Istennel.

Lehet ezen gúnyolódni, mondani – úgy tudom, nem is vagy te vallásos. Vagy cöcögni – tudjuk úgyis, hogy a tuggyukkik megbízásából szólsz. Vagy elmagyarázni nekem a világ rendjét: a fűtő fűt, a beruházó beruház, a hóhér akaszt, a világ pedig nem áll meg.

Én innentől kezdve terített betlit játszom. Nincsenek ütő lapjaim, a célom pedig fölfedtem. Nem kell ide nekem sem kolbásztöltő fesztivál, sem quad pálya, de még mangalicasimogató központ sem. Ugyanakkor nem várhatom el senkitől, hogy a vagyona egy részét parlagon hevertesse a kedvemért. Mennyit ér meg vajon, hogy a természet eme ritka szentélyét megőrizzük? Szívesebben hallanám úgy: mit meg nem ér!

Köszönöm a 2097-nek, hogy azok mellett, akik tulajdonosi jogon beszélnek elképzeléseikről, helyet ad ennek az álláspontnak is. Talán segít valamelyest körbepillantani: vajon vannak-e és hányan közöttünk, akik hasonlóan éreznek, mint én?