A mi történetünk – így született a pilisborosjenői focisuli
„…2015 tavaszán Erikkel úgy döntöttünk, hogy beindítjuk Pilisborosjenő gyerekseregének a sportéletét. Ami anno nekünk örömet és boldogságot vitt az életünkbe, szerettük volna, hogy más gyerekek is megtapasztalhassák. A sport iránti szenvedély fűtötte a szívünket. Gyerekeket szerettünk volna látni, ahogy élvezik a játékot a pályán…” Két jóbarát, Gáspár Erik és Selmeczi Tamás története arról, hogyan született meg szinte a semmiből a Pilisborosjenő USC, ahol immár 60 gyermek kergeti a labdát.
Erikkel több, mint 11 éve vagyunk jó barátok. Éveken keresztül jártunk közösen foci és kosárlabda edzésekre, egy pár négyzetméteres tornaszobába és egy toldozott – foltozott betonos pályára. Az edzőink csak pár évig tudtak velünk foglalkozni, mert nyugdíjba mentek, vagy kiöregedtünk a csapatokból. Nem maradt más, csak a baráti focizások. Hiányzott a tornaterem, hiányzott a műfüves focipálya és hiányzott, aki összeszervezi a játékot.
Pilisborosjenőn egy köves, homokos, gazos terület állt rendelkezésre a focihoz. Jobb esetben több volt a gaz, így nem fájt annyira, ha valaki a földre került. Messziről kivehető porfelhő jelezte, ha mérkőzés volt a “focipályán.” De így is élveztük a játékot, a fő az volt, hogy guruljon a labda.
Közben felnőttünk és azt vettük észre, hogy valami megváltozott. Már nem jártak ki a gyerekek a focipályára. Nyáron sem, amikor az idő is jó volt, a barátok is ráértek. Elérkezett az okostelefonok és videójátékok időszaka. A grundok üresek maradtak…
2015 tavaszán Erikkel úgy döntöttünk, hogy beindítjuk Pilisborosjenő gyerekseregének a sportéletét. Ami anno nekünk örömet és boldogságot vitt az életünkbe, szerettük volna, hogy más gyerekek is megtapasztalhassák. A sport iránti szenvedély fűtötte a szívünket. Gyerekeket szerettünk volna látni, ahogy élvezik a játékot a pályán.
Megszerveztük számukra az I. Pilisborosjenői Focitábort. Minden várakozásunkat felülmúlta az igény a nyári napközis táborozási lehetőségre. Jól estek a tábor utáni visszajelzések, a szülők azt kérték, indítsunk rendszeres sportfoglalkozást szeptembertől. Valami elindult…
2016-ban nappali tagozatos egyetemista voltam a TF-en, Erik teljes állásban dolgozott. Nem fért bele az életünkbe, hogy elindítsuk az egyesületet, de nyáron már két napközis tábort szerveztünk. Ismét hatalmas volt az érdeklődés, és nagyon pozitív, minden visszajelzés.
Szeptemberben úgy voltunk vele, ha összejön 20-25 gyerek az edzésekre, mi már örülünk. Mindkettőnk életében a labdarúgás áll fontos helyen, szerettük volna e sportág minden pozitívumát átadni a gyerekeknek. A sok negatív tapasztalat a magyar labdarúgással kapcsolatban csak megerősített minket abban, hogy megmutassuk máshogy is lehet. Kiabálás helyett azt mondjuk el, miben kell változni, hogy jobb legyél. Arcoskodás és beképzeltség helyett képzésekre jártunk, hogy szakmailag is fejlődhessünk. A 20-25-ös tervből év végére 60 gyerek lett. 2017-ben négy napközis, nyári tábort szerveztünk. Sport táborunkban azoknak is lehetőséget biztosítottunk a mozgásra, akik nem szeretik a labdarúgást.
Nem számít nálunk, hogy milyen az előképzettsége a gyereknek, tud e jól focizni, az számít, hogy megszeresse, amit csinál.
Keményen dolgozunk, hogy megadjuk a gyerekeknek, ami nekünk nem adatott meg. Egy normális, műfüves focipályát. Nem magunknak építettük, a napon a gyerekek öröméért dolgoztunk. Az ő csillogó szemüket láttuk lelki szemeinkkel.
Egervári Sándor volt szövetségi kapitánytól kaptunk tanácsokat a műfüves focipálya építéséhez
A kemény munka meghozta gyümölcsét. 2018 tavaszától már a magunk építette műfüves focipályán tarjuk az edzéseket. A pálya jó lett, hosszú évek óta nem volt ilyen a faluban. A gyerekeknek nem számít, hogy helyenként göröngyös, élvezik a “mennyei megyei” hangulatot.
2018 májusára több, mint 110 gyereket sportoltatunk a környéken. A gyerekek labdát rúgnak és kosárlabdát pattogtatnak. 60 igazolt labdarúgónkkal U7, U9, U11 és U13-as korosztályokban hétről – hétre Bozsik tornákon veszünk részt. Kiemelt játékosunk van, az alközponti válogatott edzéseken.
Hittünk benne, hogy valami jó dolog elindulhat. Hittük, hogy átadhatjuk, amit megtapasztaltunk gyerekkorunkban. Hittünk benne, és valóra vált.
Selmeczi Tamás
Hagyj üzenetet